Sok nyugati vezető úgy látja, hogy Orbán Viktor magyar miniszterelnök diktátori hajlamokat mutató autokrata, aki lerombolja a demokratikus értékeket, ám Kaisa Stucke, a világ befektetői közösségének információs portáljaként működő valuewalk.com cikkírója nem ért velük egyet. Nem az autokratikus rendszer kialakítása Orbán legfőbb célja - ez csak eszköz a számára.

A magyar kormányfő igyekszik a lehető legjobb helyzetbe hozni Magyarországot a változó geopolitikai helyzetben, miközben biztosítani akarja, hogy pártja, a Fidesz hatalmon maradjon. Orbán arra számít, hogy Oroszország egyre ellenségesebb lesz, miközben a Nyugatot túlságosan lefoglalja saját válságának kezelése, ezért nem tud elég figyelmet fordítani keleti frontvonalára - írja Stucke A magyar miniszterelnök: őrült vagy geopolitikai zseni című cikkében.

Mindig ezt játsszák

Egész Kelet-Közép-Európa értetlenül áll az ukrán válság nyugati kezelése előtt. A régiós országok elitje nem tudja miért folyik a harc a szomszédjában. A budapesti kormány csak levonta az ebből fakadó logikus következtetést: ideje többoldalú külpolitikát folytatni. Igyekszik felmérni az új helyzetben saját alkuképességét Európával és Oroszországgal szemben. Próbálja kihozni mindkét kapcsolatból a legtöbbet Magyarországnak, miközben tisztes távolságot tart mindkét külső erőtől.

Ez a magatartás mélyen gyökerezik a magyar történelemben - véli a valuewalk.com szerzője. Magyarország Kelet-Európa déli részének keresztútjain fekszik, ami az elmúlt bő ezer évben azzal járt, hogy különböző európai és ázsiai hatalmak uralma alá került. Mivel stratégiailag jelentéktelen és nem rendelkezik természeti kincsekkel sem, mindig ki kellett egyeznie a térségét éppen befolyása alá vonó nagyhatalmakkal.

Ennek szellemében a magyar elit külpolitikai stratégiája hagyományosan főként abból áll, hogy lehetőleg időben a mellé a szomszédja mellé pozicionálja az országot, amelyik a legerősebbnek tűnik, ám ezzel egyidejűleg kész legyen bármikor partnert váltani, ha változnának a külső erőviszonyok. Az ország történelmében egymást követték a megszállások, ami bizalmatlanná tette a magyarokat a külföldi hatalmakkal szemben. Az ország vezetői sokszor minden bajért az utóbbiakat vádolják, elhárítva maguktól a felelősséget.

Másként játszanak

Orbán kormánya hatalomra kerülése után megerősítette az gazdaság számos területének állami ellenőrzését, felügyelete alá vonta a média túlnyomó részét és nekiesett az EU-nak, bírálva a megszorításokat tartalmazó brüsszeli válságkezelést, illetve a Moszkva ellen hozott szankciókat. Az egyik fő vitakérdés, hogy az unió előírhatja-e tagjainak milyen demokráciát működtessenek. Mint az nyári tusnádfürdői beszédéből kiderült, Orbán úgy látja, hogy az illiberális demokrácia segítségével lehet maximalizálni egy ország sikereit.

Egy hasonlattal élve a következőképpen fest a mostanra kialakult játszma. Vlagimir Putyin orosz államfő, aki gyakorlott dzsúdójátékos, úgy viselkedik, mintha a tatamin lenne. Tudja, hogy elég néhány többé-kevésbé szabályos trükkel meggyengítenie az ellenfeleit ahhoz, hogy győzzön. A Nyugat ezzel szemben sakkjátékosként viselkedik, aki az adott, merev szabályok betartásával próbál felülkerekedni ellenfelén.

Mit tehet Magyarország abban a helyzetben, amikor játékostársai különböző szabályok szerint küzdenek egymással? - teszi fel a kérdést Stucke. Egyszerre próbál minden feltételhez alkalmazkodni, mint egy szabadfogású iszapbirkózás részvevője. Orbán homályos jelzéseket küld minden irányba, hogy ne állítsa magával szembe egyik tárgyalópartnerét sem, miközben igyekszik a mellé az oldal mellé állni, amelyik éppen erősebbnek látszik. Persze eközben nem fröccsent sarat a másik szemébe sem, hogy oldalt válthasson, ha az utóbbi helyzete javulna.

Most ez a játék megy

Magyarország nélkülözhetetlen anyagi támogatást kap az EU-tól, amely azonban főként saját belső gazdaságai bajainak kezelésével vannak elfoglalva, így kevés ereje jut egyéb csatározásokra. A budapesti vezetés tudja, hogy az unió nem szeretne elveszteni egyetlen tagállamot sem: hajlandó elviselni némi renitenskedést, mert nincs ereje beavatkozni.

Eközben azt látja, hogy a NATO tartózkodik attól, hogy katonai választ adjon az ukrajnai orosz beavatkozásra. Ebből azt a következtetés vonta le, hogy Moszkva további oroszbarát ütközőzónákat hozhat létre a nyugati hatán túli térségekben. Reakciója ugyanaz, mint a második világháború idején regnáló magyar vezetésé, amikor Németország ereje megrendült: keresni kezdi a kapcsolatot Moszkvával, mert úgy látja, hogy az oroszok később növelhetik befolyásukat a régió országai felett - fejtegeti a valuewalk cikkírója.

Tisztán a geopolitikai játszma nézőpontjából nézve tehát Magyarországnak érdeke bennmaradni az EU-ban, amelytől pénzügyi támogatást kap, tagnak lenni a NATO-ban, amely biztonsági garanciát kínál neki, ám ezzel egyidejűleg ésszerűnek látszik, hogy a lehető legnagyobb távolságot tartsa ezektől a közösségektől. Eközben a kormányzó elit centralizálhatja hatalmát, felkészülve arra, ha az orosz befolyás újjáéledne.

Veszélyes játszma

Egyelőre Magyarország az egyetlen állam a régióban, amely keresi az oroszok barátságát, ám többen - például Románia - a nyomába léphetnek. Ha Európa nem tud kilábalni gazdasági vergődéséből és az USA az elmúlt évekhez hasonlóan továbbra is jobban figyel a volt szovjet tagköztársaságokra, mint a kelet-közép-európai országokra, akkor követőkre találhat a "magyar modell". Az erősödő nacionalizmus szerte a régióban kiváló táptalaja a magyar stílusú "cseppfolyós" külpolitikának, avagy - ahogy a Orbán Viktor fogalmazott - pávatáncnak.

Egy kísérletnek vagyunk tehát tanúi, amelynek azonban van sejthető végkifejlete - véli Stucke. Az magyar kormányfő sajátos demokráciaideálja ugyanis nem újdonság, többször is kísérletek vele más társadalmak, és más politikai vezetők. A történelem tanúsága szerint az ilyen rendszerek nem képesek hosszú távon működni. Indiában, több dél-amerikai országban egymáshoz nagyon hasonló, jellegzetes káoszhoz vezettek. Ennek első jele lehet, hogy a Kelet-Európában kialakult politikai-gazdasági bizonytalanság miatt a tőke távozik a régióból, elsősorban az USA-ba.