Jelenleg nem tiszta, hogy a nyitás valódi szándékot takar-e, vagy megáll a kommunikáció szintjén, ez utóbbi veszélyes lehet a magyar gazdaság számára - írja az elemzés, amely szerint nem áll más út a magyar kormány előtt, mint legfontosabb gazdasági partnerével "békét kötni" és elfogadni feltételeiket. Bár Németország valamelyest veszített az elmúlt években a magyar gazdaságban elfoglalt súlyából, a magyar export és import negyede német üzleti partnerekkel történik, a Magyarországra beáramló külföldi működőtőke pedig több mint 20 százalékát adja Németország.

Orbán Viktor: "Németország kiemelt szövetségesünk"

A német ipar Magyarország szövetségese, mert nem a piacunkat akarja megszerezni, hanem szüksége van a munkánkra - mondta Orbán Viktor miniszterelnök ma Kecskeméten. "Mi magyarok gyarmatosítóknak tekintettük azokat, akiknek csak a piacunk kellett, és mindig szövetségesnek tekintettük azokat, akiknek szükségük volt a munkánkra is." A miniszterelnök szerint a ma bejelentett kecskeméti Knorr-Bremse Fékrendszerek Kft. gyárbővítése is egy fontos jelzés, amely azt jelenti: Magyarország távolodik a válságzónától, és "jó irányba mennek a dolgok". A több mint ötmilliárdos zöldmezős beruházás az Európai Unió támogatásával az új Széchenyi-tTerv keretében valósul meg, 1,2 milliárd forint támogatással 110 új munkahely jön létre.

Az üzletfejlesztés és a külföldi tőkebefektetés bizalmi ágazat: szükséges hozzá a megfelelő jogszabályi környezet, amely megfelelő befektető-és befektetésvédelmet biztosít. A befektetések védelmét garantáló jogszabályokat Magyarországon már a rendszerváltás után létrehozták, ám éppen a 2010-es intézkedések megrengették a bizalmat: a magyar kormány kifejezetten költségvetési okok miatt különadókkal sújtotta a távközlési szektort, az élelmiszerkereskedelmi-láncokat, az energiaszektort és a pénzügyi rendszert (bankokat, biztosítókat). Ezekben az ágazatokban számos német cég is tevékenykedett, sok esetben komoly piaci súllyal.

A Policy Agenda szerint a pénzügyi veszteség mellett talán ugyanilyen problémákat okozott, hogy a kormányzat retorikai támadást is intézett ezen területek ellen. Nyilván belpolitikai szándékkal hangoztatta, hogy ezek a cégek a válságnak nyertesei voltak, a magyar polgárok kárára (ezzel mintegy meg is indokolta, miért vet ki különadókat).

Ennek a kommunikációnak súlyosbodó gazdasági következményei lettek, illetve a német kormány sem hagyta szó nélkül az érintett német vállalatok magyarországi sorsának alakulását. Bár az nem mondható el, hogy a "támadás" kifejezetten a német cégek ellen irányult volna, a nagy német jelenlét miatt valószínűsíthető volt a német vállalatok kiemelkedő érintettsége.

Kommunikáció vagy valódi fordulat?

A német kormány erős, félreérthetetlen üzeneteket küldött a nyilvánosság előtt is a magyar kormánynak, és az utóbbi idők békülékenyebb hangneme, a Németországba tett látogatások azt mutatják, a magyar kormány kezdi megérteni ezeket az üzeneteket. A mostani hektikus befektetői hangulat miatt egyik napról a másikra jelentős mértékben meginoghat a forint árfolyama, megemelkedhet az ország finanszírozási igénye.

A magyar kormány feltehetően felismerte, szükségtelen frontot nyitnia legnagyobb gazdasági partnerei felé. Ez, illetve a egyre erősebb nemzetközi elszigetelődés veszélye ösztönözhette arra a kormányzatot, hogy látványos "újra-nyitást" kezdeményezzen a német befektetők felé, konkrét lépések, illetve megváltozott kommunikáció formájában is. Ugyancsak ide sorolható a német kancellár által az EU számára kidolgozott stabilitási paktum látványos és gyors támogatása a magyar miniszterelnök részéről.

Egyszerre két irányba nem lehet indulni

A Policy Agenda szerint a magyar politika felismerte, hogy számunkra is lényegi kérdés a német kapcsolatok minősége, az IMF és EU pénzügyi segítségéhez pedig elengedhetetlen a németek által kidolgozott megoldások támogatása. A legnagyobb csapda viszont változatlanul az, a kormány saját politikai logikája szerint egyszerre kellene, hogy protekcionista, és befektető-barát is legyen. Ezért vizsgálják minden alkalommal az elemzők, hogy bármely fordulat marad-e a kommunikáció szintjén, vagy valódi tettek is várhatóak-e a közeljövőben. Ez utóbbi ellen szól, hogy nemrég a Fővárosi Önkormányzat vezetése akár egyoldalú lépést is kilátásba helyezett a Fővárosi Vízművek külföldi kézben lévő tulajdonrészei megszerzése kapcsán, amelyet nevezhetünk a főváros magánakciójának, de gyengítheti a kormány pozícióját a bizalomerősítési folyamatban.