Az állam és a háztartások jelentős devizaadóssága miatt aligha lehet kétséges, hogy a forint gyengülését egy ponton túl nem fogják tétlenül nézni a döntéshozók - véli friss elemzésében a UBS elemzője, Kovács György, aki emlékeztet arra, hogy a kabinet korábban már jelezte, hogy meddig tudja tolerálni a hazai deviza gyengülését. 2011 őszén ugyanis 315 forintos jegyzés mellett avatkozott be a kormány: akkor jelentették be, hogy újra az IMF-hez fordul az ország. Ehhez képest a piac valamivel magasabb szinteket célozhat be, de erősen valószínűtlen, hogy 320-325 forintnál magasabb szintre emelkedjen az árfolyam.

Kovács szerint nem is a 90 napon túli elmaradással rendelkező devizahitelesek esetleges kormányzati megsegítése körüli aggodalmak magyarázzák a forint gyengülését, hanem sokkal inkább a politikai keretfeltételekkel kapcsolatos bizonytalanságok. Megvan annak kockázata, hogy a 2014-es választások közeledtével kiszámíthatatlanabbá válik magyar monetáris és gazdaság- és közpolitika - véli a szakember, aki emlékeztet rá, hogy ezekre a rizikókra már tavaly november óta figyelmeztetnek.

A UBS azóta és most is azt ajánlja a befektetőknek, hogy a román lej erősödésére játsszanak a forint ellenében.

Kovács három okkal indokolja, hogy miért is nem lehet túl nagy befolyással a forint árfolyamára a devizahiteles-mentési ügy:

  • a mintegy 3700 milliárd forint értékű összes deviza jelzáloghitelből csak 700 milliárdnyi esik a több mint 90 napos törlesztési elmaradással érintettek körébe,
  • a 2011 szeptembere és 2012 májusa közötti, fix árfolyamon történt forintosítás részvételi aránya csak 17 százalék volt,
  • az MNB valószínűleg megcsapolja majd devizatartalékait az átváltáshoz szükséges devizamennyiség biztosításához.

A csekély devizapiaci hatást azzal is alátámasztja, hogy számításai szerint csupán 36 millió eurós devizakereslettel járt a bankok részéről az MNB felé a 90 napon túli elmaradással rendelkezők kölcsönének forintosítását és az adósság negyedét elengedését jelentő tavalyi devizahiteles-mentés.

Egyéb, korábban már bevetett, nagyobb devizakereslettel járó forgatókönyvekre - mint például a végtörlesztés - nem számít az elemző. Ezek ugyanis egyrészt a tehetősebbeknek jelentenének megoldást, akik közül a többség egyrészt már korábban kihasználta a kiszállási lehetőséget, másrészt a Fidesz sem biztos, hogy a választások közeledtével épp nekik akarna kedvezni, ráadásul a bankok olyan mértékű veszteséget szenvednének el, ami végképp szertefoszlatná a hitelezés és a gazdaság beindításának reményeit.