Így a háztartások devizahitel kitettsége a GDP arányában 14 százalékról 1 százalékra csökkent. Azonban bár a bankok toxikus eszközeinek nagy része eltűnt, továbbra is kockázatot jelent a nemteljesítő hitelek magas aránya, a deviza alapú személyi és autóhitelek léte, valamint az eszköz- és forrásoldal közötti lejárati eltérés, melyek szabályozási beavatkozásokat tesznek szükségessé - vélik a jegybank szakértői.

A forintosítás hatására 500 ezer szerződés 3300 milliárd forintnyi összegben mentesült a heves árfolyammozgások kedvezőtlen hatásától. Az elszámolás és a tisztességes kamatszint helyreállítása következtében az érintett adósok törlesztőrészlete átlagosan 20-25 százalékkal csökkent, de jelentős heterogenitás mellett - olvasható a dokumentumban.

Sok tennivaló maradt még

Ugyanakkor a forintosítás után is fennmaradtak fontos pénzügyi stabilitási kockázatok. Ezek egy része a hitelintézeti rendszer visszafogott hitelezési aktivitásával, valamint az ennek hátterében meghúzódó jövedelmezőségi, portfólióminőségi problémákkal függ össze. Míg a növekedési hitelprogram (nhp) és annak kiterjesztése (nhp+) közvetlenül támogatja a hitelezést, a nemteljesítő és a megmaradt lakossági deviza-hitelállomány kezelése közvetetten, a bizonytalanság csökkentésén, a jövedelmezőség javításán, valamint az ingatlanpiac élénkítésén keresztül is segíthet a hitelkínálati korlátok lebontásában. A bankrendszer strukturális jövedelmezőségének javulásához ezenkívül szükség van a konszolidációs folyamat felgyorsulására is.

A kockázatok másik része a devizahitelek kivezetése után - részben azok örökségeként - a bankok mérlegében jelen lévő sérülékenységgel függnek össze. Az MNB szerint a bankrendszerben a rövid külföldi forrásokra, valamint a devizaswap-piacokra való ráutaltsággal járó kockázatok tartós csökkentése szabályozói beavatkozást igényel. A devizafinanszírozás megfelelési mutató elvárt szintjének szigorításával (DMM-előírás), a mutató módosításával, valamint a bankok mérlegen belüli denominációs eltérésének korlátozásával (DEM-előírás) e kockázatok mérsékelhetők. A jelzáloghitelek forintosításával a forint eszközök és források közötti lejárati megfelelés is romlott, amit egy, a bankokat hosszú lejáratú, jelzáloghitel-fedezetű értékpapírok kibocsátására ösztönző szabályozással lehet kezelni (JMM-előírás).

A DMM- és a DEM-előírás 2016. január elsejétől lép életbe a tervek szerint - mondta Horváth Gábor, az MNB projektkoordinátora. A 2016. október elsejétől induló JMM tervezett szintje pedig 15 százalék lenne.

A forintosítást követően körülbelül 4000 milliárd forintnyi jelzálogeszköz van a bankrendszeri mérlegben, ebből 15 százalékot (600 milliárdot) szeretnének jelzáloggal fedezett forrással, elsősorban jelzáloglevelekkel finanszírozni. Ehhez a rendszerben lévő 300-350 milliárd forintnyi, feltételeknek megfelelő forrás mellé 280 milliárd forintnyi új kibocsátásra lenne szükség. Ezt vagy új jelzálogbankok alapításán keresztül, vagy az eddig meglévő három jelzálogbankon keresztüli refinanszírozással tartja elképzelhetőnek az MNB.

Mit tegyünk a nemteljesítő háztartási hitelekkel?

A nemteljesítő jelzáloghiteleket eddig - piac, társadalmi konszenzus, intézményi háttér és megfelelő jogi szabályozás hiányában - nem tudták hatékonyan tisztítani a bankok. Az MNB szerint komplex adósságrendezési eljárásra van szükség, amely korlátozza a morális kockázatot, és a jövőben nem rombolja a törlesztési hajlandóságot, ugyanakkor első fázisában a továbbra is veszélyben lévő ingatlantulajdonosok múltban gyökerező problémáját megoldja.

Az elszámolás csökkenti a problémás jelzáloghiteles szerződések számát, és a nehéz helyzetbe került adósok egy része (hozzávetőleg 10 ezer adós) a NET Zrt. bővítése nyomán, egy másik része (akár 25 ezer adós) pedig a magáncsőd új intézményében találhat megoldást. A fennmaradó problémás portfólióba azonban több mint százezer szerződés maradhat.

Szuper MNB-adatbázis épül

Az egyes adóstípusok azonosítására az MNB adatbázist hoz létre, ami segíti a megfelelő, testreszabott adósságrendezési csomagok kialakítását. A jegybank szerint megfontolandó egyes nemzetközi példák átültetése: a jelentés Írországot hozza fel példának (sokatmondó, hogy az ír megoldásokról a közelmúltban egy konferencián hosszasan beszélt Balog Ádám alelnök).

A lakossági portfólió másik kiemelt kockázata a még deviza alapú, döntően autó- és személyihitel-állomány. Az érintett kitettség mérete (300 milliárd forint), a szerződések jelentős száma (2014 végén több mint 250 ezer), valamint a keresztbedőlési kockázatok miatt ez is mielőbbi kezelésre szorul.

Azok a fránya vállalati hitelek

Továbbra is kiemelt kockázatot jelent a vállalati hitelek portfólióminősége. Ugyan a tisztítási ráta emelkedik, de a nemteljesítő és átstrukturált projekthitelek együttes aránya még mindig magas szinten stagnál, amire a jegybanki eszközkezelő (MARK Zrt.) piaci alapon történő elindítása lehet a megoldás (így ugyanis az npl-ráta négy-öt százalékponttal is csökkenhet másfél-két éven belül).

Tegyük újra nyereségessé a bankokat!

Az utóbbi években a magyarországi bankszektor nemzetközi összehasonlításban is alacsony jövedelmezőségében meghatározó szerepe volt a portfólióromlásnak, a lakossági devizahitel-problémával összefüggő állami intézkedéseknek, valamint a fiskális terheknek. E hatások jelentős része a következő években már nem vagy csak kisebb mértékben rontja a szektor profitabilitását, azonban megjelennek újabb jövedelemcsökkentő tényezők is.

A kamatmarzs tartós szűkülése a bankrendszeri eredményt évi 90 milliárd forinttal mérsékli, a brókerbotrányok miatti többlet OBA- és Beva-befizetések eredményrontó hatása évi 15-20 milliárd forint, emellett a tartósan alacsony kamatkörnyezet is negatívan hat a nettó kamateredményre. A bankrendszer jövedelmezőségét javítja viszont gazdasági növekedés, a bankadó tervezett csökkentése (2016-ban 60 milliárd, 2017-től 83 milliárd forinttal) és az árfolyamgát megszűnése (évi 13-15 milliárd forinttal), az árfolyamkockázat kiiktatása pedig mérsékli a kilátások körüli bizonytalanságot. Összességében a szektor jövedelemtermelő képessége még így is elmarad a régiótól, ami strukturális, méretgazdaságossági problémákra vezethető vissza, és a konszolidációs folyamat folytatódását teszi szükségessé - vélik az MNB elemzői.