BUX
37947

Ezért nem lesz alacsony alapkamat

Az alacsony infláció kultúrája nem tudott meghonosodni Magyarországon, alapvetően az ádáz politikai harc miatt - véli Neményi Judit, az MNB monetáris tanácsának (MT) február végén távozó tagja. A korábbi kabinetekkel szemben az Orbán-kormány semmilyen szinten nem vette fel a kapcsolatot a tanáccsal. A stabilitást segíthetné a csúsztatott kinevezési rendszer visszahozatala.

Domokos László, 2011. február 7. hétfő, 08:21

A hétfői Napi Gazdaság cikke- Sokaknak déja vu érzése támadt, amikor az ECB - 2001 és 2005 után újra - 2010 decemberében is azt javasolta, hogy a külsős MT-tagok kinevezését ne befolyásolja a politika. A jegybanktörvényt újra módosító tervezet már a parlament előtt van. Az ön mandátuma - és a három másik külsős tagé is - február utolsó napján lejár. Milyen érzésekkel távozik?- Alapvetően jó érzéssel távozom. A hat év alatt mindent megtettem, amit szakmailag fontosnak tartottam. Ugyanakkor csalódott is vagyok, mivel amiről azt gondoltam 2005-ben, hogy el lehet érni a hat év alatt, azt még csak meg sem közelítettük. A cél az volt 2005-ben, hogy az euróérettséget teljesítsük, nem önmagáért, hanem mert ez kell a tartós felzárkózáshoz - ezt nem sikerült elérni. Az időközben bekövetkezett pénzügyi válságtól eltekintve is azt kell mondjam, hogy sem a költségvetési fegyelemben, sem a stabilitás iránti elkötelezettségben nem sikerült sokat előrelépni. Az alacsony infláció kultúrája nem tudott meghonosodni Magyarországon. Mindez alapvetően nem a monetáris politikán múlott, hanem azon az ádáz politikai harcon, amely az ország és a gazdaság érdekeit gyakran háttérbe szorítja. Ennek következményeiből pedig nehéz kikeveredni - legyen szó akár a többletköltekezésről, a piacgazdasági elvek felrúgásáról, intézmények lerombolásáról vagy hosszú távra kedvezőtlen gazdaságpolitikai döntésekről. Az MT-nek ez a hat esztendő egy hullámzó tengeren való manőverezésnek bizonyult.A monetáris politika szempontjából azt tartom az elsődleges problémának, hogy az árstabilitás a magyar társadalomban nem tudott értékként meghonosodni - főként mert ezt a kormányok sem tekintik annak. Akárhányszor a korábbi hibák miatt ki kell igazítani, az intézkedések inflációs hatása nem számít. Az elmúlt években az áfakulcsok gyakori változtatása hátráltatta az infláció tartós mérséklését, amelyhez mindig újabb és újabb áremelő hatású "innovációk" jönnek, most éppen az ágazati különadók. Ezeken az elvileg egyszeri áremeléseken áttekinthet a monetáris politika, ám ha az egyik "áttekintésből" a másikba zuhan, mint az elmúlt évtizedben, akkor az inflációs várakozások magas szinten rögzülnek, ami megakadályozza, hogy az árazásban és a bérezésben a 3 százalékos inflációs cél legyen az irányadó.Példátlan támadások érték az MT-t- A külsős tagok kinevezési módjának megváltoztatása hogyan hat majd a testület munkájára?- Véleményem szerint a jegybanktörvény módosításai 2001 óta rossz irányba vittek. Az erről folyó vita pedig megkerüli a lényeget. Tévedés azt hinni, hogy a tanács tagjainak függetlenségét az biztosíthatja, ha az MNB elnöke jelölheti őket. A kilencvenes években jól működött - a legjobb gyakorlat átvételeként - az úgynevezett csúsztatott kinevezési rendszer az MNB vezető tisztségviselőinél. Ez leegyszerűsítve azt jelenti, hogy az MT-ben minden évben csak egy tag megbízatása jár le, miközben a jegybank elnökét és a tanács tagjait is egy demokratikusan választott személy (miniszterelnök, miniszter) vagy bizottság (jelölő vagy parlamenti) jelöli. A függetlenség fő biztosítéka az, hogy ne tudja egyetlen politikai erő sem magához ragadni a jegybank összes vezető tisztségviselőjének a kinevezését, vagy legalábbis a jegybanki vezetők kinevezése független legyen a politikai ciklustól. Ez, a mostani hétfős MT-létszám mellett azt jelentené, hogy egy kormányzati ciklus alatt csak a tagok fele cserélődik le. Ezzel szemben a 2001 óta végrehajtott többszöri módosítás nyomán a monetáris tanács belső (jegybankelnök és alelnökök) és külső tagjainak a megbízatása - két év különbséggel - egyszerre jár le. A jelenlegi szisztéma nemcsak az MNB intézményi működésére kedvezőtlen, hanem így időről időre megkérdőjeleződik az aktuális monetáris politika jövőbeli fennmaradása is, gyengül a hitelesség. Ez a most leköszönő külső tagok 2005-ös kinevezésekor is így volt, bár akkor a négy új tag belépése elvileg sem okozhatott alapvető változást a szavazati arányokban (a régi tagok kilencen voltak).Rosszkedvű vagyok attól is, hogy az MNB függetlenségét komoly, az utóbbi két évtizedet tekintve példátlan politikai támadások érték az elmúlt háromnegyed évben, amiről azt gondoltam, hogy az EU-n belül nem fordulhat elő. Ide sorolom a lemondásra való felszólítást és azt, amikor a kormány nyíltan nyomást gyakorol, hangoztatja: alig várja, hogy megnyíljon az út az MT külső tagjainak lecserélése előtt és átvegye az irányítást a monetáris politika felett. Ráadásul ezt a mai törvény sem teszi lehetővé. Az aggodalmak feleslegesek, amennyiben betartják a törvényt. E szerint az új tagoknak "monetáris, pénzügyi vagy a hitelintézeti tevékenységgel kapcsolatos kérdésekben kiemelkedő elméleti vagy gyakorlati szakmai ismeretekkel kell rendelkezniük". Azt gondolom, hogy ha ebből a szakértői "halmazból" választanak és az új tagok a törvényben előírtak szerint, elsődlegesen az árstabilitás érdekében tevékenykednek, akkor felesleges költséget okozott az MT összetétel-változása körüli felbolydulás.- A új összetételű tanács elindulhat a mindenáron való kamatcsökkentés irányába?- A monetáris politikát a kormányzat és a közvélemény egyaránt súlyosan félreérti. A mozgásteret egy sor tényező határozza meg, akárki üljön is a tanácsban. El kellene végre dobni azt a tankönyvi sablont, hogy ha az MT kamatot emel, akkor szigorít, amikor kamatot vág, akkor lazít. A kamatcsökkentés jó (támogatja a gazdaságpolitikát), a kamatemelés rossz (támadás a kormány és a gazdaság ellen) - ez a nálunk közkeletű állítás általában sem igaz, legfeljebb bizonyos feltételek teljesülése esetén, konkrétan meg pláne nem. Paradox módon egy olyan gazdaságban, ahol magas az országkockázat, de javul, ott előfordulhat, hogy a túl lassú kamatcsökkentéssel is lehet szigorítani. Egy olyan országban, ahol annyira súlyos a devizában való eladósodottság, mint nálunk, ott "perverz" hatásai is vannak a kamatváltoztatásnak: ha a kamat csökken és leértékelődik az árfolyam, akkor nő a devizaadósok terhe és ez gyengíti a belső keresletet. Mindezzel számolni kell. Miközben a döntéseink központjában az előrejelzett infláció áll, a döntés komoly finomhangolási feladatot jelent. Jelenleg a hitelezést és a beruházásokat sokkal inkább befolyásolja a kilátások bizonytalansága és a fenntarthatatlanság veszélye, mint a kamatszínvonal. Amennyiben az MNB - a nemzetközi porondon a nyolcvanas évek végére megbukott - aktivista módon akkor is kamatot csökkentene, ha a körülmények ellene szólnak, az kockáztatná az ár- és a pénzügyi stabilitást, komolyan veszélyeztetve a kormányzat bármilyen gazdaságpolitikáját; azt lehetne egyfajta hátbatámadásnak is tekinteni.Az Orbán-kormány az első kilenc hónapban kerülte a tanácsot- Az évek alatt hogyan változott a fiskális politika képviselőivel való együttműködés?- Az volt a jó eset, ha az MT a piachoz képest némi többletinformációval rendelkezett a kormányzat szándékairól. A monetáris politikának ugyanis előretekintően kell gondolkodnia - márpedig csak azokat a kormányzati intézkedéseket tudja bekalkulálni, amelyekről tudja, hogy bekövetkeznek. Furcsának tartottam az utóbbi háromnegyed évben, hogy az új kormány semmilyen szinten nem vette fel a kapcsolatot az MT-vel. Ezzel szemben korábban - nem gyakran, de időről időre - meglátogatta a testületet a pénzügyminiszter vagy a kormányfő, hogy megvitassanak olyan kérdéseket, amelyeket nem egyformán látnak, de jó volna összhangba hozni. Most viszont, 2010. május óta én is csupán annyi információval rendelkezem a gazdaságpolitikáról, mint a piaci szereplők.- A magyar gazdaságban 2006 nyara óta kiigazítási időszak van. Ez nehezítette a munkájukat?- Az inflációs célkövetés rendszerét rugalmasan működtette az elmúlt években a tanács: az inflációs előrejelzés mellett számos mutatóra alapozva, a makroprudenciális szempontokat és a pénzügyi stabilitást is szem előtt tartva. A költségvetési kiigazítás, majd a gazdasági válság elvégezte azt a "csúnya munkát" a monetáris politika helyett, hogy drasztikusan visszavette a belföldi keresletet, aminek inflációt visszafogó hatása érezhetővé vált és még ma is érvényesül. Egy olyan országban azonban, ahol az inflációs várakozások még soha meg sem közelítették az inflációs célt, illetve a gazdaság szereplői az inflációt sokkal magasabbnak észlelik, mint amekkora ténylegesen, ott komolyan kell venni egy erősödő költségnyomást (olajár, élelmiszerár). Pláne ha ehhez belföldi eredetű tényezők is hozzáadódnak (különadók hatása). Jelenleg azzal is számolni kell, hogy az adókiengedés miatt a belső kereslet dezinfláló hatása a korábban várhatóhoz képest gyengül. Amikor az inflációs előrejelzés cél feletti árnövekedést mutat és az inflációs nyomás előretekintve egyértelműen nő, miközben az országkockázat romlik, a monetáris politika kényszerpályára kerül, nem tud mást tenni, mint hogy kamatot emel.Neményi az NGM kamatemeléseket ért kritikáiról

- A nemzetgazdasági tárca (NGM) már többször is közleményben, utólag bírálta a tanács döntését. Ez ön szerint sérti a jegybank függetlenséget?- Nem sérti. Mindenkinek lehet véleménye az MNB lépéseiről. De tekinthető a nyomásgyakorlás egyik formájának, ami azonban engem nem zavar a döntésben. Tudni kell ugyanis, hogy a kormány képviselője mindig részt vesz az MT ülésén, ahol minden olyan információt elmondhat, amely fontos lehet, és amellyel jómagam kalkulálok is a döntésnél, ha relevánsnak tartom. Az utólagos véleményezés bevezetése viszont rossz fényt vet az országra, mert ezzel az NGM megkérdőjelezi az MT kompetenciáját. Az eddigi bírálatoknál már csak az lenne negatívabb hatással a megítélésre, ha a döntéseiért dicséretet kapna az MNB. Az, hogy kabinet támadja a tanácsot, növeli az országkockázatot, ez pedig tovább szűkíti a monetáris politika mozgásterét.- Felkérés esetén maradna az MT tagja egy újabb ciklusra?- Nem gondolkoztam a kérdésen. A törvény kizárja a hosszabbítást. Az MNB-vel 1992 óta foglalkozom. Felkészültem arra, hogy a közeljövőben elhagyom a jegybankot. Még nem látom, hogy merre folytatom a pályám. Most arra koncentrálok, hogy az utánunk következőknek minél jobb helyzetet teremtve adjam át a terepet, hátha nekik könnyebb lesz a dolguk a február végére beígért kiigazító csomagot követően.
Gesztust lehetne tenni az ellenzéknek- A tanács jelenlegi, hétfős létszámát a működés szempontjából megfelelőnek tartja?- Igen, soha nem szerettem a nagy tanácsot, a mostani kezelhető létszám. Az MT működése szempontjából az a fontos, hogy a tagok szuverén és gondolkodó szakértők legyenek. Az árnyéka se vetülhet a tanácsra, hogy tagjai között nem szakmai alapon blokkosodás alakul ki vagy "potyautasok" vannak jelen (akik alapvetően valamelyik másik taghoz igazodnak és nem maguk tekintik át a döntéshozatalhoz rendelkezésre álló információhalmazt). Az a jó, ha részletes, mindenre kiterjedő vitát követően alakul ki a döntés.- Mit gondol arról, hogy a parlament előtt lévő módosító értelmében a jövőben csak az MNB elnökét és két elnökét hallgatja meg a parlament illetékes bizottsága, a külsős tagokat nem?- Elfogadhatatlannak tartanám. Ha ez így lesz, akkor a mindenkori parlamenti többség még azt a gesztust sem teszi meg az ellenzéknek, hogy a szavazás előtt legalább meghallgathassák a jelöltek szakmai elképzeléseit. Holott véleményem szerint a parlamenti bizottsági jelölés bevezetése még azt is lehetővé tenné, hogy a mindenkori ellenzék is delegáljon az MT-be külső tagot, ha már szerencsétlen módon egyszerre járnak le a kinevezések.- Az MNB 2005 januárja óta közli a kamatdöntő ülések rövidített jegyzőkönyvét. Változtatna az eddigi rendszeren?- A jegyzőkönyv két részét (a jegybanki stáb összefoglalója és az MT tagjainak véleménye) ketté lehetne venni. Az utóbbit, a tanácstagok helyzetértékelését és véleményét pedig az eddiginél hosszabban részletezném (ennek már csak amiatt sem volna akadálya, mert az MNB-ben 1990 óta szó szerinti jegyzőkönyv készül a tanácsi ülésekről). Az üzenet célba juttatását is segítheti, ha a jegyzőkönyv bővebb lenne a jövőben - e kérdésről azonban érdemes volna egy piaci felmérést is készíteni.- Több elemző is úgy fogalmazott a januári döntés után, hogy ha az MT most kamatot emelt, akkor miért nem emelt 2007 végén, 2008 elején.- Először is, akkor is kamatemelési ciklust indított a tanács, de csak a 2008. márciusi ülésén, mert kivárt, akárcsak tavaly ősszel. A két helyzet azonban teljesen eltérő, csupán annyi a közös pont, hogy emelkedő nyersanyag- és energiaáraknak néztünk/nézünk elébe. A keresleti viszonyok teljesen eltérően alakultak, a forintárfolyam más régióban mozgott, mint ma. Akkoriban a költségvetési kiigazítás folytatására lehetett számítani, míg 2010 végén a költségvetési deficitcélok látszatteljesítésével kellett kalkulálnunk, amely egyedi adókkal és vagyonfeléléssel valósul meg. Egyelőre nem látszik a visszafogott finanszírozási igény tartós teljesítése - azaz nem sok változott a hat évvel ezelőtti helyzethez képest, csak éppen a lyukak középtávon sokkal nagyobbak. Őszintén remélem, hogy márciustól ezek a kétségek már a múlté lesznek, s az utánunk jövőknek kevésbé kell kényszerpályán mozogniuk.- Mit lehetett vagy kellett volna tenni a válság előtti években a devizahitelek túlzott elterjedése megelőzése érdekében Magyarországon?- Mai szemmel úgy vélem, hogy a devizahitelek felfutása időszakában, 2004 és 2008. között az illetékes hatóságoknak (az MNB-nek és a PSZÁF-nek egyaránt) lett volna tennivalójuk. A 2008 őszi Lehman-bukást és a következményeit viszont senki sem látta előre. Kétségtelen, hogy a devizahitelezés irányába lökte a rendszert az, hogy a monetáris politika mindvégig igen nagy kamatkülönbözettel és a forint "túlerősítésével" operált, s az erősödés folytatódását sugallta a piacnak, ami az árfolyamkockázat alulbecsléséhez vezetett. Lehetett volna másként csinálni, ha a fiskális túlköltekezés, majd annak kényszerű korrekciója helyett egy egészségesebb fiskális-monetáris politika keverék érvényesülhetett volna. A kereskedelmi bankok kétségtelenül vétettek a kockázatok felmérésekor és a adósminősítésnél. Nem eurót, hanem svájci frankot (majd később japán jent is) kínáltak ügyfeleiknek, s a hitelezési feltételek egyre lazábbá váltak. A verseny annyira erősödött, hogy a végén már jövedelemigazolás nélkül is hitelhez lehetett jutni. A hatóságok - mai szemmel és a válság eddigi tapasztalataival felvértezve - e gyakorlat megváltoztatására rendelkeztek volna eszközökkel. Azóta történtek ez irányban lépések, emellett a transzparencia további növelésére van szükség (termékek standardizálása, pozitív adóslista).- Mit vár a 2011. február 21-i kamatdöntő üléstől?- Az utóbbi három emelésből álló ciklus hatása közrejátszik abban, hogy megálltak a romló folyamatok, a forint árfolyama erősödött és javultak a kockázati mutatók. Természetesen ehhez a támogató nemzetközi környezet és a kormányzati bizalomgerjesztő bejelentések is kellettek. Az i-re a kabinet teheti fel a pontot, amikor ismerteti, hogy pontosan milyen intézkedésekkel oldja meg a fenntarthatósági problémákat. A februári kamatdöntésnél sok múlhat a januári inflációs adaton. A decemberi béradatok csak keveset segíthetnek, mert a béreknél az év eleji számok hordoznak majd fontos információt az inflációs kilátások átgondolásához. A jelek szerint az előző három kamatemelés hatásosnak bizonyult. Azt, hogy megállhatunk-e a kamatemeléssel, mindezek együttesen határozzák majd meg.