Azzal mindenki egyetért, hogy az alapellátás színvonalának növelése létfontosságú. A háziorvos eszközei, lehetőségei, jogosítványai azonban korlátozottak, az új betegségek diagnosztizálásában, kezelésében nem tud sem a szakrendelő, sem a kórház szerepkörébe bújni.  A jogosítványok kiterjesztése azonban önmagában nem elég, a szakorvosi pecséthez kötött vizsgálatok hozzáférhetősége, kapacitása jelenleg is szűkös.

Ha a háziorvos is kiadhat beutalót,mondjuk CT-vizsgálatra - mely jogosítást a képalkotó diagnosztika ugrásszerű fejlődése, a hagyományos röntgen-vizsgálatok visszaszorulása akár önmagában is indokolhatna - ettől nem lesz gyorsabb a diagnózis felállítása, legfeljebb a CT-re várakozók sora növekszik. Az új beutalási jogosítványok amúgy azonnal átalakítanák a szakorvosi rendelők, illetve a kórházak feladatait is, s hosszú hónapokig kellene monitorozni az ellátási területeket, hogy a konkrétan felszabaduló szakrendelői és kórházi kapacitások nagysága egyáltalán megítélhető legyen. Hogy valamiféle jelentős hatáskör-változtatás és munkamegosztás-változtatás készül, arra viszont egyértelműen utal, hogy a 2015-ös költségvetésben az ideihez képest jelentősen, 35 milliárddal kevesebb összeg került a járóbeteg kasszába.

Kérdőjelek a háziorvosi praxis körül

Első pillanatra tetszetős gondolat, hogy a kártyapénzek ezentúl csak a háziorvosok díjazására szolgálnak. Másodikra azonban rájöhetünk, hogy ezzel a lépéssel a jelenlegi háziorvosi vállalkozások jogilag azonnal légüres térbe kerülnek. Hiszen bevételük csak egy forrásból, kötött szabályok szerint lenne, nem ruházhatnának be eszközökre, nem igényelhetnének vissza áfát az eszközvásárláskor, nem számolhatnának el költségeket - sőt közreműködőt sem alkalmazhatnának.

Az is szinte bizonyosra vehető, hogy legfeljebb néhány város vagy nagyvárosi kerület kívánná saját maga biztosítani a háziorvosok számára a rendelőt, az asszisztenciát, a szükséges működési költségeket. A kis települések azonnal visszaadnák jogosítványaikat az államnak, ez két azonnali következménnyel jár. Egyrészt a praxisjog teljesen elértéktelenedik, másrészt a vállalkozói háziorvosi rendszerben szinte minden rendelőben megjelenik az állami eszköz, az állami készlet, az állami alkalmazott. Ami  óhatatlanul felveti a kérdést, hogy mit is értünk önálló háziorvosi vállalkozáson, mennyire vállalkozás is az, ha egy állami szervezet pénzéből fizetett orvos állami helységben állami munkatárssal lát el közfeladatot.

Azt se feledjük, ha a háziorvosi rendelések fenntartásáról szinte egyszerre és nagy tömegben mondnak le a forrásszegény önkormányzatok, akkor az E-alapban új, sok-sok milliárdos sort kell nyitni az alapellátás folyamatosságának biztosítására. Másik megoldás lehet egy speciális különadó a feladatot visszaadó önkormányzatokra...

Honnan jön a pénz a fenntartásra?

Jelenleg átláthatatlan terület a tervezett új típusú kórház-működtetés is. A hatalmas kisgömböccé duzzadt Gyemszi (Gyógyszerészeti és Egészségügyi Minőség- és Szervezetfejlesztési Intézet) feladatainak racionalizálása, az állami kórházak működtetését felügyelő önálló intézmény kialakítása önmagában helyeselhető, miként az is, hogy a jelenlegi duális finanszírozás elveiből is fakadóan az állami kórházak intézményfenntartásra, működtetésre, karbantartásra tulajdonosuktól pénzbeli támogatást kapjanak.

Ha azonban a fenntartói támogatást a jelenlegi fekvőbeteg finanszírozásból kívánják elkülöníteni, akkor a  jelenlegi hbcs (homogén betegség csoport) finanszírozás rendszer teljesen átalakítandó, ráadásul az egyes beavatkozások térítési díjai eltérő mértékben csökkentendőek.

Ez olyan mély, rendszerszintű beavatkozás, amelyhez a papíron előkészített, ellenőrzött és szakmai vitákon átvezetett rendszert néhány hónapig "üresen" kellene tesztelni a kórházakban. Ellenkező esetben a bevezetés után derül majd ki, hogy egyes kórházakban fűtés és klíma is van, de már a hónap közepén sincsen gyógyszer, míg más "szerencsés" intézményekben  a fűtés, a klíma és a gyógyszer mellett a hónap végén egy kis dugipénz is marad...

A kettéosztott finanszírozás ráadásul önmagában nem oldja meg az adósság újraképződésének a problémáját. Ha egy évente 320 milliárddal finanszírozott rendszer évi 400 milliárdot költ a tényleges működésre, e túlköltés általános és konkrét okait is rendezni kell az új, dominánsan bázisfinanszírozásnak tekinthető rendszer bevezetése előtt. Minderre pedig néhány hónap bizonyosan nem elegendő.

Kit, hol, hogy gyógyítanak?

A harmadik kritikus kérdéskör a magyarországi ellátás-szervezés logikai rendjének a területe. A megjelent információk megyei kórház-összehangolásokról szólnak, mely ugyan fontos feladat, de térségi ellátási rendben az osztott területű megyék - Heves, Jász-Nagykun-Szolnok - miatt önmagában a megyei optimalizálás semmilyen eredményre nem vezet.

A legkritikusabb terület természetesen Budapest, Pest megye, és a környező, egy központi térségbe szervezett megyék rendszere. Itt el kellene dönteni, hogy szabad e bármilyen szinten is a központi térséget három különálló részre osztani, hiszen a valóságban lehetetlenség az erőforrásokat egyenlően szétosztani, önállóan is működőképes három központi térséget kialakítani.

Megyei optimalizálásnál pedig a budapesti kórházak kapacitásaival elsőnek a budapesti lakosok, majd az önálló egészségügyi rendszerrel alig rendelkező Pest megyei lakosok ellátását kellene biztosítani. A maradék kapacitásokból viszont már alig maradna valami a térség társmegyéinek, meg az országos feladatoknak a biztosítására. Mert bár a legtöbb kórház Budapesten működik, de tízezer budapesti ellátására napjainkban már lényegesen kevesebb kórházi finanszírozás jut, mint tízezer Baranya, Nógrád, Bács-Kiskun vagy Heves megyei lakosra. A Pest megyeieknél pedig csak Veszprém, Vas és Győr-Moson-Sopron megye lakosai jutnak kisebb értékű kórházi ellátáshoz.

Kórházbezárás nem lesz - ezt ugyan az államtitkár szinte minden egyes megnyilvánulása alkalmával leszögezte, a kapacitások újraosztása, a "feleslegek" átcsoportosítása azonban óhatatlanul magában hordja egyes intézmények elsorvadásának lehetőségét, az ellátások, az ellátóhelyek számának szűkülését.

Fájni fog

A kérdőjeleket a kórházadósság rendezéséről napvilágra került eddigi információk is szaporítják, a konszolidációs megoldások vélhetően fájni fognak az érintetteknek. Az e célra elkülönített összeg nagysága - még akkor is ha ezt teljes egészében kórházkonszolidációra fordítják - biztosan jelentős engedményekre, a késedelmi kamatok, esetleg a tőketartozás egy részének elengedésére kényszeríti a beszállítókat. A szokásos év végi kasszasöprésről, kisebb konszolidációról pedig eddig egyetlen szó sem esett.