Így érvelt az Ab-hoz forduló bíróság

Kontra, rekontra, szubkontra, Fedák Sári - így feszülnek egymásnak a bíróság, az igazságügyi miniszter, a bankszövetség, illetve újra a szaktárca vezetőjének érvei a devizahitel-mentéssel kapcsolatos jogszabályokról.

Kapcsolódó

1. Az Eger és Környéke Takarékszövetkezet ügyében ezzel érvelt ez Ab-hoz forduló bíróság:

  • A Kúriának a pénzügyi intézmények fogyasztói kölcsönszerződéseire vonatkozó jogegységi határozatával kapcsolatos egyes kérdések rendezéséről szóló 2014-es XXXVIII. törvényt a 2004. május 1-je és 2014. július 26. között megkötött fogyasztói kölcsönszerződésekre kell alkalmazni, s ez a visszamenőleges hatály sérti a jogbiztonság elvét. A jogszabályban felsorolt valamennyi elv ugyanis a magyar jogrendszerben korábban jogszabályi szinten nem jelent meg, illetve azok a megjelölt teljes időtartam alatt nem voltak hatályosak - sorolta az Ab előtti beadványában az Eger és Környéke Takarékszövetkezet ügyében a bíróság.
  • A jogszabály kizárja annak a lehetőségét, hogy a bíróság az az alapján indult perekben vizsgálja a pénzügyi intézménynek az egyes fogyasztókkal kötött konkrét szerződéseit, illetve megkötésük körülményeit. Ráadásul törvényben megfogalmazott hét elvből három (érthető megfogalmazás, ténylegesség és átláthatóság) is olyan feltételeket fogalmaz meg, amelyek megítélésében a konkrét szerződések megkötésének körülményei is szerepet játszanak, másfelől úgynevezett gumiszabályok.
  • A jogbiztonság sérelmét jelenti, hogy a törvény nem biztosítja sem a feleknek, sem a bíróságnak a megfelelő felkészülési időt. Az alkotmányjogi értelemben vett felkészülési idő ugyanis főszabályként azt jelenti, hogy a jogszabály hatályba lépéséig van a címzetteknek valós lehetőségük a jogszabály alkalmazására felkészülni.
  • A bíróság megállapítása szerint összeegyeztethetetlen a jogállamisággal, hogy a pénzügyi intézménynek úgy kell megindítania pert, hogy nem ismeri annak jogkövetkezményeit. A jogalkotó ugyanis csak később hozza majd meg azt a törvényt, amely alapján a pénzügyi intézménynek majd el kell számolnia a fogyasztóval a perrel érintett általános szerződési (ászf) kikötések érvénytelensége esetén. (Ezt a jogszabályt azóta parlament pótolta, az november 1-jétől hatályos - a szerk.)
  • A végzés szerint a törvényben meghatározott rövid határidők miatt csak korlátozott bizonyításra van lehetősége a bíróságnak, amely akadályozhatja a tényállás alapos megismerését és megalapozott, okszerű, az iratokkal nem ellentétes döntéshozatalt.
  • A törvény az elévülési szabályok módosítása nélkül a Ptk.-ban megfogalmazott elévülési időn túl is lehetőséget ad a jogérvényesítésre, ami sérti a jogállamiságot, a jogbiztonságot és a bírói függetlenséget.
  • A bíróság érvelése szerint mind a tisztességes eljáráshoz, mind a jogorvoslathoz való jog sérelmét jelenti az, hogy a felperesnek az illetékekre vonatkozó szabályok helyett a törvényben meghatározott nagy összegű, tételes illetéket kell fizetnie. E tételes illetékek összege azért is indokolatlanul eltúlzott, mivel a törvény a bíróság eljárását rendkívüli mértékben leegyszerűsíti, a bíróság által vizsgálható tények köre, a tárgyalások száma, az azokon felvehető bizonyítás tekintetében.
  • A bíróság szerint az Alaptörvénybe ütközik a törvény azon rendelkezése is, hogy az egyedi ügyekben indított pereket fel kell függeszteni, mivel ezzel a jogalkotó egyoldalúan, a fogyasztók érdekében avatkozott be.
  • Sértik az - Emberi Jogok Európai Bíróságának esetjogában is nagy hangsúlyt kapó - fegyveregyenlőség elvét, hogy az átlagosnál lényegesen rövidebb határidők állnak a felek és a bíróság rendelkezésére, valamint a jogalkotó a törvény meghozatalával egyoldalúan avatkozott be a perek eldöntésébe.
  • Az Európai Központi Bankkal (ECB) való előzetes konzultáció elmaradása a törvény elfogadása előtt pedig felveti a közjogi érvénytelenség kérdését is, amely alapján helye lehet az egész törvény Alkotmánybíróság általi megsemmisítésének.

Az Alkotmánybíróság (Ab) keddi teljes ülésének napirendjén szerepel a devizahiteles szerződések egyoldalú módosításainak tisztességtelenségével kapcsolatos törvényt támadó bírói indítványok ügye. Az Ab egyesítette az eddig a Fővárosi Törvényszékről beérkezett indítványokat, és megkezdődött a határozattervezet előkészítése. Bitskey Botond, az Ab főtitkára az MTI érdeklődésére korábban elmondta, hogy a határozat meghozatalához várhatóan több ülésre is szükség lesz, így nem valószínű, hogy a jövő héten döntés születik. Arra a kérdésre, hogy mikor lesz döntés, a főtitkár nem tudott választ adni, de azt mondta: a törvényben rögzített határidő köti a testületet, és az Ab elnöke és tagjai tisztában vannak az ügy társadalmi jelentőségével is. A testületnek bírói indítvány esetében 90 napja van határozata meghozatalára, ami december első felében jár le.

Tovább is van, lapozzon!

Így érvelt a miniszter

2. Így érvelt Trócsányi László igazságügyi miniszter szeptember 11-én az Ab-hez érkezett 18 oldalas levelében. Ebben az indítványok megalapozatlansága és a törvény alkotmányossága mellett érvelt, egyben reményét fejezte ki, hogy a testület az ügy társadalmi jelentőségére tekintettel soron kívül jár el:

  • Nincs szó visszamenőleges hatály alkalmazásáról, mert a törvény a Kúria polgári jogegységi (PJE) határozatának jogértelmezését emelte törvényi szintre. A határozat pedig az Európai Tanácsnak a fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló 93/13/EGK irányelvében foglalt értelmezést vette alapul, amely Magyarország 2004. május 1-jei csatlakozásával a magyar jog részévé vált, s amely a Polgári törvénykönyvvel összefüggésben kialakított gyakorlattal megegyezik.
  • Törvény hiányában pedig a PJE-határozat azt eredményezte volna, hogy félmillió fogyasztó fordult volna bírósághoz, megalkotásával viszont mindössze 79 per indult és mintegy 12 ezer pert kellett ezekre tekintettel felfüggeszteni.
  • Mindez a pénzügyi intézmények érdekeivel is egybevág: a több százezer perrel előálló bizonytalan jogi helyzet megterhelte volna pénzügyi helyzetüket és indokolatlan kockázatot okozott volna. Ráadásul a törvény nyomán a bizonytalanság a polgári perekre jellemző több év helyett mintegy fél év alatt megoldódik. Arról nem beszélve, hogy az időigényes és költséges perindítás a bírósági szervezetrendszert is túlterhelné.
  • A szoros határidőket pedig az indolja, hogy a beavatkozás szükségessége mellett különös jelentősége van a gyors eljárásnak. Az elévüléssel kapcsolatos rendelkezések is éppen azt a célt szolgálják, hogy ne kelljen minden egyes perben külön megtámadni, megvitatni és elbírálni az egyes szerződéses kikötések elévülését, hanem egységesen legyenek alkalmazhatóak az elévüléssel kapcsolatos jogalkalmazói megfontolások.
  • Az ECB véleményének figyelmen kívül hagyása önmagában - egyéb uniós jogsértés hiányában - nem teszi az uniós joggal ellentétessé az érintett jogszabályt, legalábbis erre vonatkozóan sem uniós jogi rendelkezés, sem európai bírósági ítélet nem áll rendelkezésre.
  • A törvény kellő időt biztosított a jogszabállyal érintettek számára annak eldöntéséhez, hogy miként alkalmazkodjanak a jogszabály rendelkezéseihez. Két korábbi hivatkozott példa: (1) A szövetkezeti hitelintézetek integrációjáról szóló 2013-as CXXXV. törvény egyes rendelkezéseinek alkotmányossági vizsgálata során az Ab. kiemelte, hogy a lényegében felkészülési idő nélkül hatályba léptetett jogszabály esetén jelentősége van, ha a törvény pontos menetrendet tartalmaz a végrehajtásra, illetve hogy az érintett jogalanyoknak mikor, milyen módon kell tevőlegesen alkalmazkodniuk. (2) Az otthonvédelemmel összefüggő egyes törvényeket módosító 2011-es CXXI. törvény vizsgálata során az Ab. kiemelte, hogy a rövid felkészülési idő értékelésekor nem lehet figyelmen kívül hagyni a kialakult globális hazai folyamatokra nézve is komoly veszélyeket rejtő helyzet által megkövetelt sürgős beavatkozás szükségességét.
  • A professzionálisan működő, jogi tanácsadókkal felvértezett pénzintézeteknek, egységes kúriai értelmezés hiányában is maguknak ki kellett volna dolgozniuk olyan önkorlátozó szabályozást ászf-feltételeikben, amely kizárja szerződésalakító joguk visszaélésszerű gyakorlását.
  • A törvény elfogadásának napja (2014. július 4.) és a tárgyalások első napja (zömében 2014. augusztus vége, szeptember eleje) között mintegy két hónap telt el, így ez elegendő felkészülési időt kellett biztosítson a pénzintézetek perekben eljáró jogi képviselői számára. Ráadásul a jogszabály a PJE határozatban foglalt elveket ültette át, így atisztességtelenséggel kapcsolatos szempontrendszer a határozat megszületése (2014. június 16.) óta ismeretes volt a pénzintézetek előtt.
  • Önmagában az, hogy a törvény a megszokott polgári perhez képest rövidebb eljárási határidőket határoz meg, nem áll ellentétben az Alaptörvény hivatkozott rendelkezésével.
  • A törvény alapján eddig indult perek tapasztalatai is azt mutatják, hogy noha a lehetőséget ad a tárgyalás egyszeri, legfeljebb hét napra történő elhalasztására a felek által felajánlott bizonyítás lefolytatása érdekében, ilyen halasztásra azonban mindeddig egyetlen perben sem került sor.
  • Az az előírás, hogy a bíróság kizárólag a pénzügyi intézmény által tisztességesnek tartott szerződéses kikötés hét elvnek való megfelelését vizsgálhatja, nem jelenti azt, hogy erre a vizsgálatra a bíróságnak a magyar jognak a kikötések alapján történt szerződéskötések idején irányadó elveire és más szabályaira tekintet nélkül kellene sort kerítenie. Sem a pénzintézet, sem a bíróság nincs elzárva attól, hogy a hét elvnek való megfelelés vizsgálata során a vizsgált szerződéses kikötés elfogadása időpontjában hatályos jogszabályi rendelkezésekre hivatkozzon.
  • A strasbourgi bíróság esetjoga szerint egy eljárás tisztességes volta csak az eljárás egészének ismeretében ítélhető meg kielégítő módon. Az államoknak mérlegelési lehetőségük van arra, hogy peres eljárásaikat maguk alakítsák ki. Addig amíg a kifogásolt ügy nem fut végig az összes hazai jogorvoslati fórumon, ahol mód van az elkövetett konkrét hibák orvoslására, addig nem lehet az abban követett eljárásról biztosan kimondani, hogy megfelel-e a tisztességes eljárás alapelvének.

Tovább is van, lapozzon!

Így látja a Bankszövetség

3. A Magyar Bankszövetség jogi munkacsoportja több mint 46 oldalas összefoglalójában rögzítette álláspontját szeptember 22-én az Ab számára (a szervezet jogalanyként nem érintett a devizahiteles törvényben, ugyanakkor érdekképviseleti szervként szakmailag alátámasztott véleményét közölte a bírósággal):

  • A törvény 4. § (1) bekezdése (az ominózus hét feltétel) - ellentétben az igazságügyi miniszter állásfoglalásával - nem a korábban is kötelező jogszabályokértelmezése, hanem a korábban egyértelműen fennálló joghelyzet visszamenőleges hatályú megváltoztatása. Az ugyanis olyan szerződéses kikötéseket minősít tisztességtelennek, melyek létrejöttük időpontjában minden kétséget kizáró módon nem minősültek, nem minősülhettek tisztességtelennek, mivel teljes körűen megfeleltek a törvény tárgyi hatálya alá vont szerződéses kikötések létrejöttének időpontjában hatályos jogszabályi előírásoknak.
  • Törvény nem a tisztességtelenség polgári jogi fogalmának értelmezését tartalmazza, hanem attól eltérő, új definíció alapján minősít szerződéses rendelkezéseket tisztességtelennek, méghozzá visszamenőleges hatállyal.
  • Nem lehet tisztességtelennek tekinteni az olyan feltételt, amelynek tartalmát jogszabály határozza meg. A törvényjavaslat és indokolás is egyértelművé tette, hogy a jogalkotó sem tekinti per se tisztességtelennek a 2010. november 27-ét követően kötött forint alapú hitelszerződések olyan rendelkezéseit, melyet megfelelnek a vonatkozó kormányrendelet rendelkezéseinek. Nincsen azonban ok arra, hogy eltérően ítéljük meg a forint és deviza alapú hitelszerződéseket: ha a forint alapú hitelszerződések 2010. november 27-ét követően nem voltak tisztességtelenek, akkor a deviza alapú hitelek sem lehettek azok.
  • Nem mutatható ki olyan, a szerződéskötést követően beállott, ésszerűen előre nem látható, a normális változás kockázatán túlmenő olyan körülményváltozás, amely alapján tisztességesnek tekintett szerződéses rendelkezések tisztességtelenségének jogszabályi megállapítása lenne szükséges. A clausula rebus sic stantibus elve tehát semmiképp sem ad folyamatos felhatalmazást a fennálló szerződések közhatalmi eszközökkel való többszörös megváltoztatására.
  • A bizalomvédelem ilyen jelentős számú és nagyságrendű szerződésnél történt visszamenőleges, jogállaminak nem tekinthető lerombolása átlépi a jogalkotói szabadság alkotmányossági elvek által kijelölt határait és ezért az Alkotmánybíróság által sem tolerálható.
  • A jogbiztonságot súlyosan sérti, ha az új, illetve többletkötelezettségeket előíró jogszabályi rendelkezés kihirdetése és hatályba lépése közötti felkészülési idő elmarad vagy olyan rövid, hogy nyilvánvaló, hogy a jogszabály címzettjei jóhiszeműségük, legjobb szándékuk és igyekezetük ellenére sem - vagy csak rendkívüli erőfeszítések árán - tudnának kötelezettségeiknek eleget tenni. Az Európai Bíróság joggyakorlata szerint is csak akkor egyeztethető össze a közösségi joggal a rövid keresetindítási határidő, ha az ésszerű mértékű és nem nehezíti meg rendkívüli mértékben a jogvédelmet.
  • A pénzügyi intézmények érdekében hivatkozható más jogszabályok és az esetlegesen felelőtlen fogyasztói magatartás figyelembe vételét és alkalmazását kívánja megakadályozni a törvény két rendelkezése akkor, amikor - az ászf-ek többi kikötése mellett - az egész magyar jogrendszert ki kívánja zárni a jogvita eldöntéséből. Ez az értelmezés az érthetőség hiánya mellett ezért megfosztja a pénzügyi intézményt a tisztességtelenség vélelmének tisztességes eljárásban való érdemi vitatása lehetőségétől, így sérti az alaptörvényt is.
  • A bírósághoz fordulás jogának lényeges tartalmát bizonyosan kiüresíti az olyan szabályozás, amely a bíróság számára a keresetről a szabad bizonyítás elvét megsértve gyakorlatilag csak egyfajta tartalmú döntés meghozatalát teszi lehetővé, mivel kizárja, hogy a bíróság az elé vitt jogvitát függetlenül, saját meggyőződésének megfelelően, érdemben elbírálja.
  • Míg a Kúriának - az Ab kontrollja alatt álló - alkotmányos joga és feladata, hogy a bíróságokra kötelező jogegységi határozatokkal biztosítsa a jogszabályok egységes értelmezését, az Országgyűlés ugyanilyen tárgyú és célú törvénye a bíróságok alkotmányos hatáskörét elvonva már címében is és tartalmában is sérti a hatalommegosztás és a bírói függetlenség követelményét. Míg a Kúria jogosult korábban meghozott jogegységi határozatának megváltoztatására vagy hatályon kívül helyezésére, ezt értelemszerűen nem teheti meg a - jogszabályi rendelkezések kötelező értelmezését előíró - törvénnyel. Ráadásul az nem pusztán "megismétli", hanem tartalmán túlterjeszkedik.

Tovább is van, lapozzon!

A miniszter visszavág

4. Az igazságügyi tárca vezetője október 3-án 28 oldalas észrevételt fogalmazott meg a bankszövetség összefoglalója kapcsán:

  • Attól fiiggetlenül, hogy egy ászf megfelel az alkalmazása idején hatályos jogszabályoknak, még lehet tisztességtelen. Hiába feleltek meg ennek alapján a pénzügyi intézmények üzletszabályzatai, általános szerződési feltételei az akkor hatályos Hpt. (hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló törvény) rendelkezéseinek, ettől még a bíróság minősítheti ezeket tisztességtelennek. Ráadásul a folyamatban lévő perek tanulságai szerint több bank általános szerződési feltételei nemcsak a devizatörvény bekezdésében foglalt feltételeknek, hanem a korábbi Hpt. előírásoknak sem feleltek meg.
  • Súlyos szakmai tévedés a beadvány megállapítása is, miszerint a törvény a hatályba lépését megelőző időre megváltoztatta a fogyasztói kölcsönszerződések egy lényeges tartalmi elemét. Az kizárólag az árfolyamrés semmisségét mondja ki, valamint felállít egy megdönthető véleImet az egyoldalú szerződésmódosítási jogot tartalmazó kikötések tisztességtelensége mellett. Ez azonban nem jogszabállyal történő szerződésmódosítás, hanem az érvénytelenség szükségszerű jogkövetkezménye.
  • Ugyancsak téves az a megállapítása, miszerint a törvény nem a polgári jogi érvénytelenség fogalmát tölti ki tartalommal, hanem a Ptk.-ben rögzített definíciótól független, új meghatározást ad. A törvény nem ad új meghatározást, hanem a tisztességtelenség Ptk.-ban foglalt fogalmát értelmezi. Ennek az értelmezésnek az alapját részben az Európai Bíróságnak a Kásler-ügyben 2014. április 30-án hozott döntése, részben pedig a
    Kúria erre épülő határozata jelenti.
  • Nem ütközik a visszaható hatályú jogalkalmazás tilalmába, ha a bíróság a szerződéskötés időpontjában hatályos Ptk. rendelkezések alapján az ászf tisztességtelenségét állapítja meg olyan okból, amelyet utóbb a külön törvény - adott esetben a kialakult joggyakorlat tapasztalatait felhasználva - kötelezően is szabályoz.
  • A törvény nem valósít meg visszamenőleges hatályú jogalkotást és nem avatkozik be utólag meglévő
    szerződéses viszonyokba. Emiatt a bizalomvédelem kérdése a rendelkezések kapcsán nem merülhet fel.
  • Az idő rövidségére utaló álláspont téves. Az Ab gyakorlata szerint a alaptörvény-ellenesség csak a jogszabály alkalmazására való felkészülést szolgáló időtartam kirívó, a jogbiztonságot súlyosan veszélyeztető vagy sértő elmaradása, illetőleg hiánya miatt állapítható meg.
  • Önmagában az a tény, hogy az állam egy konkrét szerződéses kikötés vonatkozásában átvállalta a pereskedést a fogyasztótól, illetve a közérdekű per megindítására jogosulttól, semmilyen módon nem korlátozta ezeknek a személyeknek, illetve szervezetnek a bírósághoz fordulás iránti jogát.
  • A devizahiteles eljárásokban a törvényi szabályozás egyik perbeli oldalt sem hozza előnyösebb helyzetbe a másikhoz képest, a felek perbeli egyenlősége nem sérül. Az eljárási határidők és a bizonyítási szabályok alapvetően arra vannak tekintettel, hogy az ászf rendelkezéseinek absztrakt vizsgálatát kell megtenni ezekben a perekben a Kúria anyagi jogi kritériumai szerint. Ez a speciális eljárási szabályozás ami ugyanakkor nem jár azzal, hogy az ászf perbeli vizsgálata után, ha ebben a perben jogszerűnek találja a bíróság, a tisztességtelenség megítélése további bírósági eljárásnak ne lehetne tárgya, amikor például a szerződéskötés körülményeit és az egyedi ügylet vagy a szerződő felek egyedi jellemzőit a szokásos eljárási rendben vizsgálhatja a bíróság.
  • Az Európai Bíróság eddig nem döntötte el sem az előírt bejelentési kötelezettség teljesítése, sem az Európai Központi Bankkal (ECB) történő konzultáció elmaradásának jogkövetkezményét. Fontos kiemelni, hogy az ECB véleményének nincs kötőereje, tehát a nemzeti jogalkotónak nincs számon kérhető jogi kötelezettsége az ECB instrukcióinak követésére.