Fontos dolgok derültek ki a magyarok nemzeti italáról

Ha most kezdene borászkodni, akkor olcsó, édes vagy félédes borfajtákat válasszon és az észak-alföldi kiskereskedőknél árulja, a pincészetét pedig az Eger-Tokaj vonalon létesítse. Az eddigi talán legátfogóbb kutatás készült a hazai borfogyasztási szokásokról. A magyar bor szívügy, büszkeség, de még mindig kevesen értenek hozzá.
Szabó Dániel, 2017. november 19. vasárnap, 15:49

Magyarországon hagyományosan nagyon erős a borlobbi. Érzékletes történelmi példa, hogy még most is dogmatikusan létezik az íratlan törvény, hogy magyar ember nem koccint sörrel, hisz az aradi vértanúk kivégzésekor az osztrák tisztek korsókat csilingeltek és mulatoztak.

Tesszük ezt dacára annak, hogy a történészek szinte biztosak benne, hogy ez nem történt meg, és a köztudatba is jóval később került be ez a tévhit. A becslések szerint valamikor a XIX. század végén, majd ötven évvel a kivégzések és a megtorlás után. Az egész egy korabeli marketing- és PR-fogás volt, ami ráadásul nagyon jól működött, az akkori adatok szerint a XX. század elején a bor átvette a sör helyét, mint legnagyobb mennyiségben fogyasztott alkohol.

A fenti történet pedig jól példázza azt, amit egy friss piackutatás is igazolt: már-már szinte mágikus bájitalként tekintünk a magyar borra, amely egyszerre egészséges, világhírű, jó minőségű, a mély beszélgetések elhagyhatatlan része. Miközben keveset iszunk belőle. Az éves termés átlagosan 2,6-3,2 millió litert, amelynek közel 80 százalékát isszuk meg.

Az idei év sem lesz kivétel: a Földművelésügyi Minisztérium novemberben közölt adatai szerint a tavalyi 2,8 millió hektoliterhez hasonló mennyiségű, de kiemelkedő minőségű bortermés várható az idén Magyarországon. Jelenleg alacsony, kilogrammonként 98-100 forint a szőlő átlagos felvásárlási ára. A legdrágább szőlőfajta a furmint - ennek oka, hogy keveset termesztettek belőle. A furmintot így 127-140 forintért lehet értékesíteni, ugyanakkor kifejezetten alacsonynak mondható az olaszrizling 72 forintos kilónkénti ára.

Patrióta büszkeség

Mint látszik, statisztikai adatok bőven rendelkezésre állnak arról, hogy a magyarok miből és mennyit isznak, de arról viszonylag keveset tudunk, hogy mik a fogyasztási szokások, mit várnak el az emberek a bortól, és egyáltalán azt, miért is isszák. Ezért is tekinthető hiánypótlónak a Hegyközségek Nemzeti Tanácsa által megrendelt, Szolnoki Gergely, a geisenheimi borászati egyetem professzora által levezényelt piackutatás a hazai attitűdökről.

Az 1500 fős mintán elvégzett, korra, nemre, társadalmi helyzetre és településszerkezetre reprezentatív kutatásból, ha meghökkentő dolgok nem is derültek ki, de az ágazat számára iránymutatók lehetnek a megismert tények.

Az egyik legérdekesebb adat, hogy a magyaroknak csak 11 százalék fogyaszt bort többször egy héten, de van 34 százalék, aki egyáltalán nem iszik. Bár az emberek egyharmada kerüli, de ettől az alkoholtól ódzkodnak a legkevesebben, még statisztikai hibahatáron belül van a sört és a pezsgőt hanyagolók aránya (35 százalék-37 százalék), bármilyen más alkoholról legyen szó, az ketté osztja a nemzetet (közel 50 százalék nem fogyasztja).

A legtöbben azért nem boroznak, mert egyszerűen nem szeretik (41 százalék). Mintegy 30 százalék arra hivatkozott, hogy egyáltalán nem iszik alkoholt.

Azok, akik isznak, lokálpatrióták a kutatás szerint: ugyanis a borfogyasztók háromnegyede iszik magyar bort, közülük pedig 94 százalék azt állítja, hogy nem is iszik semmi mást, csak hazait. Érdekes az íz szerinti megoszlás: a legnépszerűbb az édes bor, melyet az emberek 30 százaléka iszik, 29 százalék a félédesre esküszik. (Ebben erősen benne lehet a magyar sztárbor, az aszú ismertsége).

Érdekes, hogy földrajzilag meghatározható, hogy hol mi a népszerűbb. Annak a 23 százaléknak, amely a száraz borra esküszik, a legnagyobb része az ország nyugati régióiban él. Az édes bor gyarmata viszont a Dél- és Észak-Alföld.

Isszuk, csak innánk inkább magában

Azt, hogy a hazai fogyasztási kultúra eltér a nyugati (de szigorúan nem a latin országok) piacától mutatja, hogy jelentős azoknak az aránya, akik nem tisztán isszák. Ennek részben oka, hogy jelentős a fröccs kultúra (28 százalék így fogyasztja általában, szemben azzal az 59 százalékkal, aki nem hígítja). De létezik egy méretes csoport, akiknek életfilozófia, hogy "nem írja sehol sem a btk., hogy emberiség ellenes a vébéká": 9 százalék rendre felönti kólával a vörös borokat.

Természetesen a 18-29 éves fogyasztóknál a legnagyobb az üdítős mixerek aránya: 30 százalék. Az adventhez közeledve pedig nem meglepő, hogy létezik 3 százalék, aki szinte csak forralt borként találkozik a nemzeti alkohollal.

Hiányzik a kultúra

A professzor által bemutatott adatokból kiderült, hogy egy mínusztól plusz 2-ig tartó skálán az emberek a saját önbevallásuk szerint sem értenek a borhoz (alig -2 feletti érték), de még az érdeklődők aránya se esik pozitív tartományba: -0,5 körüli. Ahogy a szakértő meg is jegyezte: "van tér az oktatásra, az ismeretek elmélyítésére".

Valamennyire az, hogy csak isszuk, de nem gondolkodunk a borban meglátszik azokban az adatokban is, hogy az emberek 30 százaléka hiper-, 19 százaléka szupermarketben, 20 százalék kisebb kereskedésekben vásárolja meg a palackokat. Ebből egyrészt kiolvasható, hogy magas az ország áruházlánci lefedettsége, valamint az, hogy a borvásárlás nem külön esemény, hanem a nagy bevásárlás része. A szaküzleteket csak 5, a borászatokat 10 százalék látogatja.

Az internetes vásárlás pedig gyakorlatilag elhanyagolható: 0,03 százalék. De várhatóan ez a következő évtizedekben változni fog, hisz jelenleg is a fiatalabbak vásárolnak bort.

Ismerve a hazai fogyasztási adatokat a legtöbb szektorban, és vizsgálva a fogyasztási szempontokat, egyáltalán nem meglepő, hogy ár/érték arányban gondolkodnak a magyarok, de a fogyasztás céljától eltérően változik a rááldozás mértéke is. A mindennapi fogyasztásra vett termékekre átlagosan 800 forintot költenek az emberek, de ha baráti összejövetelre van a beszerzés, akkor már 1000 forintot sem sajnálnak kiadni. Szórakozáshoz az 1000, ünnepi alkalomra az 1300, gyűjtésre pedig az 1911 forint az átlagár.

A vásárlási szempontok közül a legfontosabb az íz (száraz-édes skála), a szín és az ár. A borvidék, a szőlőfajta már csak másodlagos szempontok.

Megosztottság

Az önbevallások alapján a nők csak az összes fogyasztó 47 százalékát teszik ki, 22,9 litert isznak évente és átlagosan 1001 forintot költenek egy palack borra. Miközben a férfiak mértéktelenebbek és igénytelenebbek: 40 liter/fő az éves átlagos megivott mennyiség, mindez 899 forintos átlagáron.

Talán az sem meglepő, hogy a fiatalok isznak a legkevesebbet (21,9 liter), azt 881 forintért és 18 százalék a részesedésük a piacból. A leginkább pedig az 50-65 évesek isznak bort (26 százalék), akik jó szívvel áldoznak 1000 forintnál is többet egy palackra.

De amennyire elválnak a demográfiai adatok alapján a fogyasztók, annyira egyetértenek a fogyasztási szempontokban. A magyarok szerint a bor kiváló ajándék, egészséges anyagokat tartalmaz, kapcsolódik a kultúrához és a baráti beszélgetések vagy a nemzet itala. Szolnoki szerint ez azt jelenti, hogy a borra, mint értékre tekintenek a magyarok, hangsúlyozta, hogy azok is így látják ezt, akik nem isznak bort.

Abban is kicsi a megoszlás, hogy az emberek mely borvidékeket látogatnák meg: a két legnépszerűbb célpont kimagaslóan Tokaj és Eger (58-53 százalék látogatna meg egy itteni pincét). Ezt követi Badacsony (26 százalék) és Villány 22 (százalék), majd egy újabb törés után jön Sopron (9 százalék), és Szekszárd (7 százalék).

Címlapkép forrása: Pixabay.

HOZZÁSZÓLÁSOK
 

troll, 2017.11.19 17:12

a volumen az olcsó asztali bor, ez tipikus melós ital, ezt vedelik a kocsmákban, fröccsnek és a falusi diszkókban boros kólának.

egy szűk réteg , főleg a városi értelmiség fogyasztja a minőségi száraz borokat, jelentps részben étterni vacsorák kisérőjeként.

ugyan mennyiségben a minőségi bor töredéke az olcsó asztalinak, azonban pénzügyi volumenét tekintve kb hasonló a két kategória aránya.

egyébként a bor minősége kevéssé függ a borvidéktől, bármely borvidéken lehet kiváló és nagyon sz@r borokat is készíteni, a minőséget a piac határozza meg elsősorban.
egyes borvidékek presztizse nagy, ezért a borai drágán eladhatók, így érdemes nagy költséggel, terméskorlátozással, stb kitünő borokat termelni, míg pl egy alacsony presztizsű borvidéken csak alacsony költségű, ezért gyenge minőségű bort érdemes termelni, mert drágán úgysem lenne eladható.

jó példa erre az alföldi homoki bor, amely magyarországon alacsony presztizsű, gyenge borokat termel, pedig csúcsminőséget is lehetne, mivel pl a világ legnagyobb presztizsű , abszolút világcsúcs vörösbor termelő vidéke, bordeaux is síkság és homoktalaj, hasonló klímával.
A hozzászólások csak a Felhasználó véleményét tükrözik. Fórum moderációs elveinket itt olvashatja: https://www.napi.hu/info/adatvedelem.html