A tagállamok által biztosított társfinanszírozással együtt az uniós strukturális alapok az állami beruházások igen jelentős hányadát teszik ki Európában - derül ki egy tavalyi, az EU Tanácsa számára készített jelentésből. Bár az uniós átlag alig több mint 10 százalék, nem egy ország van, ahol akár 50 százalék felett van ez az arány. Egyébként van miből költeni, hiszen a 2007 és 2013 közötti időszakban összesen 350 milliárd euró állt a tagállamok rendelkezésére a beruházások finanszírozására.

Magyarország azzal, hogy állami beruházások 97 százalékában használt uniós pénzt 2009 és 2011 között, magasan veri a mezőnyt - második helyezett Litvániában 80 százalék alatt volt ez az arány. A képzeletbeli dobogó legalsó fokát Szlovákia foglalja el, míg a sor másik végén Luxemburgot, Írországot és Hollandiát találjuk alig pár százalékos teljesítménnyel (lásd ábránkat.)

Strukturális alapok és nemzeti társfinanszírozás az összes állami beruházás százalékában kifejezve (2009-2011-es átlag)
Kép: Nagyobb méretért kattintson!

Jó alkut kötöttünk, de ennek megvan az ára

Minél gazdagabb egy állam, annál kisebb a költségvetési beruházás súlya, ez jól látszik a sorrenden - kommentálta az adatokat a Napi.hu-nak Molnár László, a GKI Gazdaságkutató Zrt. vezérigazgatója. A szakember szerint nem szabad elfelejteni, hogy magyar költségvetési pénz is van a beruházások mögött, így hozzáadva az EU-kasszába való befizetéseket összességében több pénzt költött az állam, mint 2007 előtt. Molnár véleménye szerint a számok azt mutatják, hogy Magyarországnak igen jó alkut sikerült kötnie, amikor a 2007-13 költségvetésről döntöttek. Az is jól látszik, hogy kinek mekkora volt az elmaradottsága, kinek mennyire volt szüksége ezekre a forrásokra.

Az adatok több szempontból sem kifejezetten jók - mondta érdeklődésünkre Tóth István János, a Magyar Tudományos Akadémia Közgazdaság-tudományi Intézetének tudományos munkatársa. Véleménye szerint ugyanis azt mutatják a tények, hogy kizárólag az adófizetők pénzéből nem nagyon tud az állam elindítani egy beruházást, ráadásul egy uniós forrásból megvalósult projekt sokkal idő- és pénzigényesebb, elsősorban a jóval nagyobb adminisztrációs kötelezettségek miatt. Ezáltal pedig csökken az állam szabadsága is, hiszen csak olyan célt és olyan rendszerben tud fejleszteni, ami megegyezik az uniós irányelvekkel - fogalmazott Tóth.

Inkább autópályát, mint stadiont

A legfontosabb kérdés ezzel kapcsolatban, hogy jól költjük-e el az így kapott összeget - emelte ki Molnár, aki ezzel kapcsolatban "nem túl optimista". Mint mondta, az autópályák, vasútvonalak, illetve a szennyvízhálózatok fejlesztése pozitívum, mert "legalább közelítjük az uniós normát", ám a futballstadionok és a különböző fürdők fejlesztései már nem tartoznak a kifejezetten hasznos beruházások közé.

Nagyon nem mindegy, hogy az adott beruházások közül mit választ az aktuális kormány, márpedig jelenleg inkább politikai, nem pedig szakmai alapon döntenek - értett egyet Tóth is. A szakember gyakran hiányolja a beruházások mögötti szakmai tanulmányokat, amelyekből kiderülne, hogy egy-egy fejlesztés milyen pozitív hatásokkal fog járni. Olyan projekteket kellene építeni, ami a legjobban szolgálja az állampolgárok érdekeit, ehhez pedig a jelenleginél jóval nagyobb nyilvánosság kell, hogy lehessen látni, miért éppen az adott beruházás mellett tették le a voksukat a döntéshozók - vélte az MTA tudományos munkatársa.

Szökőkút helyett képzésre kellene költeni

Molnár szerint az is problémát okoz, hogy nagyon szétaprózódtak a beruházások, "a régi időket időzően" szinte minden településre jutott valamilyen fejlesztés, pedig a forrásokat sokkal koncentráltabban kellene elkölteni. Ennek megfelelően a GKI Gazdaságkutató Zrt. vezérigazgatója az is elképzelhetőnek tartaná, hogy bizonyos fejlettebb megyék ne, vagy alig kapjanak forrásokat, míg a szegényebb megyéket, mint például Baranya, vagy Csongrád az eddiginél sokkal jobban lehetne preferálni. Ám olyan beruházásokra kell gondolni, melyek előreviszik a települést, tehát nem templomot, szökőkutat kell fejleszteni, hanem az egészségügyet, az infrastruktúrát, az oktatást - és itt nem csak intézményi beruházásokra kell gondolni a szakember szerint, hanem a humánerőforrás fejlesztésére is. Ám mivel jelenleg ez még nem így van, ezért Molnár szerint félő, hogy később komoly fenntartási gondokkal kell majd szembenézniük a településeknek.

Az oktatás fontosságát Tóth is kiemelte, mondván számos mintát látni arra világszerte, hogy a tanításba fektetett pénz megtérül. Ezt támasztja alá többek közt Finnország példája, illetve több amerikai kutatás is, amely szerint a gyerekkori oktatásnak, az óvónőképzésnek, illetve a szektorban dolgozók béremelésének van a legnagyobb hozadéka egy ország számára. A szakember legalább ennyire lényegesnek nevezte az infrastruktúra fejlesztéseket, mint mondta egy közgazdász számára az alacsonyabb rendű utak építése mindig fontos, hiszen itt tud a munkaerő eljutni a munkaerőpiacra. Jelenleg valakinek hiába van szakmája egy faluban, ha másfél órába telik eljutni a munkahelyére, akkor a benzin és minden egyéb költséggel számolva már nem fogja megérni neki elfogadni azt - mondta Tóth, aki szerint amíg például Hollandiában senkinek sem okoz gondot, hogy naponta akár 130 kilométeres távokat tegyen meg a munkahelyére, addig itthon Székesfehérvárról csak nehézkesen lehet elfogadni a feleekkora távolságra lévő fővárosi állást.