Svájcifrank-hitel lett a magyar milliárdos veszte

Aki mások helyett (is) ült

A rendszerváltást követően a vagyongyűjtésben legalábbis sikeresnek bizonyuló magyarok között nem is kis csoportot alkotnak azok, akiket bűncselekmény elkövetésének gyanúja ért, akiket megvádoltak, illetve akár el is ítéltek. Azonban voltak köztük olyanok is, akikre az ítéletet ugyan a törvények, szabályok betűje és szelleme szerint jogosan mondták ki, ám a közvélemény inkább bűnbakként emlegeti őket. Az egyik ilyen üzletember Minárovits János.

A gazdaság és az üzleti élet legfrissebb hírei az Economx.hu hírlevelében.

Elsodort magyar gazdagok, elúszott milliárdok - cikksorozatunk első része itt olvasható.

Minárovits neve egybeforrt az általa még a rendszerváltás előtt (akkori videotonos munkatársaival közösen), 1985-ben alapított Albacomp Számítástechnikai (ma Albacomp IT) Zrt.-vel, amelynek 2007-ig résztulajdonosa, utána már ügyvezetője, vezérigazgatója is volt. A számítástechnikai cég a napokban ismét a címlapokra került, ugyanis csődvédelmet kért maga ellen. Több végrehajtás indult ellene az elmúlt évben, majd néhány hete a NAV Kiemelt Adózók Adóigazgatóság hátralékkezelési osztálya végrehajtást rendelt el a magánszemélyek tulajdonában lévő székesfehérvári társaság ellen, amelynek működése mentközben finanszírozhatatlanná vált, miután nem hosszabbították meg a lejáró hitelszerződést.

Hogy ez végül az ismert cég eltűnését eredményezi-e, nem tudni. Ha a vállalkozás emblematikus résztulajdonos-vezetőjének életpályáját nézzük, akkor valószínűsíthetően igen.

Minárovits János ugyanis már bebizonyította, hogy képes újrakezdeni, talpra állni, nagy mélységből visszakapaszkodni. 2003-ban négy év börtönbüntetésre ítélték vámorgazdaság miatt. A vádiratban az állt (derült ki a korabeli MTI-jelentésből), hogy az Albacomp vezetői az 1990-es évek elején azt tapasztalták, hogy egyes belföldi vállalkozások jóval olcsóbban kínálnak számítógép-alkatrészeket megvételre, mint ahogyan azokhoz cégük a vámterhek és az áfa megfizetése után hozzá tud jutni. A társaság vezetői arra a következtetésre jutottak, hogy mindez csak úgy lehetséges, hogy a forgalmazók nem fizetik meg az alkatrészeket terhelő vámot és az áfát.

Kapcsolódó

Tájékoztatták a Vám- és Pénzügyőrség Országos Parancsnokságát, ám jelzésüknek semmilyen következménye nem volt. Ekkor döntöttek úgy, hogy az import során ők is megkeresik a vám- és áfacsökkentés lehetőségét. Lényegében ettől kezdve a cég beszállítói − külföldi és magyar bejegyzésű társaságok és a hozzájuk kötődő személyek − nagy tételben folytatták a csempészetet. A vádirat szerint bevett módszer volt, hogy a behozott terméknek csupán a gyári kódszámát tüntették fel, azt félvezetőnek nevezték és az eredeti érték töredékét jelölték meg beszerzési árként. Miután e dokumentumok alapján az eljáró pénzügyőr a terméket nem tudta beazonosítani, így az ügyleti értéket vette alapul és ennek alapján vámolta el az árukat.

A vádiratból is feketén-fehéren kiderült tehát, hogy nem Minárovits (és bűntársa) találta ki a "trükköt", csupán sok-sok, számítástechnikával foglalkozó cég napi gyakorlatát vették át. Minárovits tehát mások helyett is megfizetett.

Ám ezzel a bélyeggel sem adta fel a büntetés harmadának elengedése miatt már 2005 nyarán szabadult üzletember, aki nyomban visszatért a vállalathoz, mégpedig vezérigazgató-helyettesként (egyes hírek szerint a rácsok mögül is bele-beleszólt a vállalat vezetésébe).

Frankhitel után vagyonvesztés

Noha a forint árfolyama miatt a magas devizahitel-kamatok áldozatai között főként a magánszemélyeket szokás emlegetni (no, meg az utóbbi időben időnként az emiatt nehéz helyzetbe kerülő önkormányzatokat), az üzleti életre is komoly csapást mért a forint gyengülése, s emiatt a törlesztőrészletek megugrása. Van, aki/ami valahogy átvészeli a helyzetet, van, aki/ami nem. Ez utóbbi körbe emblematikus milliárdosok, cégek is bele-belekerülnek. Mint például a szállodatulajdonos és turisztikai szakember, Wossala György és az ő balatonalmádi Ramada Balaton Hotelja, amely egy felszámolási eljárás után gyakorlatilag a hitelező bank tulajdonába került a korábbi üzemeltető, illetve tulajdonos Wossala Kft.-től. Az üzletember saját bevallása szerint is mintegy kétmilliárd forintot bukott a szálloda elvesztésével.

Azt ki lehet jelenteni, hogy nem az üzleti érzékének hiánya sodorta ebbe a helyzetbe a most 72 éves üzletembert − legalábbis ezt a következtetést lehet levonni végigtekintve életútját, pályáját. És hozzátéve azt az igazságot, hogy nem volt, nem is nagyon lehetett − nemhogy Magyarországon, még a világon sem − olyan ember, aki 2005-ben (a szálloda felújítására használt, utóbb végzetesnek bizonyult hitelfelvétel időpontjában) előre látta volna a globális, azon belül a magyarországi pénzügyi-gazdasági válságot, ami a mostani helyzetig vezetett.

Wossala szállodásként kezdte, s már 1961-ben a budapesti Royal Szállóban dolgozott éjszakai portásként. Menetközben kereskedelmi és vendéglátó-ipari főiskolai diplomát szerzett (érdekességként említjük meg, hogy az évfolyamán ketten végeztek vörösdiplomával, ő és Demján Sándor). Hilton-ösztöndíjas volt Rómában, ami szintén sokat lendített az utóbb hat nyelvet is megtanuló fiatal szakember pályáján. Hazatérve a Pannónia Szálloda és Vendéglátó Vállalatnál a legmagasabb, szállodaigazgatói posztig vitte, majd 1975-ben váltott, s vállalkozásba fogott. Budapesten egy visszavonuló cipzárkészítő mester műhelyét vette meg, és sokáig ebből élt. Mit élt, jól élt, sőt további vállalkozásokat − egy csárda, majd egy diszkó bérlését − is tudott a nyereségéből indítani. A következő nagy dobása − és egyben egy újabb éles hajtűkanyar az életében − a Juventus Rádió megvásárlása volt, amelyet négy év után nagyon jó áron értékesített, s ebből vett először szállodát Budapesten, a Normafánál, majd következett a Hotel Auróra Balatonalmádiban. Amin végül − sok-sok év elteltével − nagyot bukott.

Több interjúban is beszélt az odavezető útról a korábbi milliárdos, a száz leggazdagabb magyar között korábban szereplő nagycsaládos üzletember, akiről az évek során az is kiderült, hogy képes állni a pofonokat. Ez persze nem véletlen, mivel komoly sportemberről van szó, olyanról, aki Atlantában 1996-ban 17. helyen végzett az olimpián, soling masters világ- és Európa-bajnok, s aki hosszú évek óta fontos szerepet játszik az európai vitorláséletben.

A vég kezdete elvben egy csaknem négymillió forintos mosodai ki nem fizetett számla volt: emiatt indította el egy budapesti tisztítószalon még 2009-ben a felszámolást. Akkori híradások szerint a bíróság vonatkozó döntését követően a Hotel Ramada kiegyenlítette ugyan a mosodaszámlát, ám elszámolták magukat a vezetők, hiszen egy jogerős bírósági végzés meghozatala után már nem lehet leállítani egy felszámolási eljárást. A felszámolás idején, tavaly már napvilágot látott: a Wossala Kft. a 2005-ös szállodafelújítás kapcsán 2,9 milliárd forint svájcifrank-alapú hitelt vett el. A felszámolás megindításának kezdetéig, 2010 nyaráig törlesztésként 1,1 milliárd forint tőkét és kamatot fizettek vissza, ám a svájci frank árfolyamváltozása miatt az említett időpontban 4,9 milliárd forint tőke- és kamattartozása volt az évi egymilliárd forintnyi árbevételt kitermelő cégnek.

A bukás okairól Wossala akkor azt mondta, hogy egy ideje minden erejüket a banki törlesztőrészletek fizetésére összpontosították, ám vélhetően már csak egy-két hónapig tudtak volna rendben fizetni. Más szóval: a felszámolás előbb vagy utóbb bekövetkezett volna.