A foglalkoztatási és a munkaerő-piaci helyzetről sokkal nagyobb az egyetértés, mint az a felszínen látszik. A mikéntről nagyobb a vita, mint a hováról - hangzott el a Millennium Intézet Hogyan lesz Magyarországon több és jobb munkahely? című konferenciáján, ahol kutatók a magyar munkaerőpiac sajátosságairól, illetve a munkahelyteremtésről beszéltek.

A foglalkoztatás szintje  2009-2015 között 55-ről 63,9 százalékra nőtt, azaz 458 ezer fővel lett több foglalkoztatott Magyarországon. Ebből azonban - mintegy 9000 ezer milliárd forintnyi forrás elköltése után is - mindössze 81 ezer új munkahely jött létre, 17 ezer képzett és 64 ezer képzetlen munkaerő számára. Tartósan viszont mindössze 16 ezer munkahely maradt - derült ki Balás Gábor, a Hétfa Kutatóintézet ügyvezetője előadásából. A megmarad állások a vállalati tőkeállomány növekedés és a termelékenységjavulás következményei, illetve úgy tűnik hogy a foglalkoztatásra pozitív hatással vannak a gazdaságfejlesztési, foglalkoztatási és az energiahatékonysági források - mondta Balás azt elemezve, hogy támogatások juttatása révén lehet-e tartósan munkahelyet teremteni.

Volt, nincs

A kutatásokból az derül ki, hogy a támogatások hatása nagyon hullámzó, és nem egyértelműen pozitív a munkahelyteremtés szempontjából. Balsai szerint tartósan nyereségesen a vállalati szférával együttműködve lehet jobb munkahelyeket teremteni (például on-the-job tréningekkel), illetve termelékenyebb, növekvő vállalkozásoknál jöhet létre több munkahely. Egyszeri befektetéssel pedig a könnyen mobilizálható csoportoknál - képzett pályakezdő és gyermekes anyukák - lehet sikeres a munkaerő-piaci beavatkozás. Vagyis az ilyen fajta segítség ott működik, ahol van munkaerőpiac és van hova mobilizálni a munkaerőt.

Tehát rövid távon ugyan lehet munkahelyeket "vásárolni", de ezek a munkahelyek a pénz kifutásával eltűnnek - mondta Balás. Középtávon csak néhány célcsoportnál (például fiataloknál és az anyák munkaerő-piaci visszatérésével) működik a támogatással létrehozott munkahelyteremtés, csak néhány beavatkozás látszik nyereségesnek, hosszú távon viszont csak humánerő-fejlesztéssel, azaz az oktatásba és a korai gyermekkori fejlesztésbe történő beruházással sikerülhet tartósan növelni az állások számát.

Nagy kérdés, hogy mit lehet kezdeni a leszakadó rétegekkel, a fejlesztéspolitika ugyanis ezen nem tud segíteni tartósan. Balás szerint vannak olyan vidékek, ahol a közfoglalkoztatást rehabilitálni, és a vidékfejlesztési kezdeményezéseket támogatni kell támogatni, mert ezzel szemben csak a leszakadás és az elnéptelenedés alternatíváját kínálhatja az állam.

Vagyis a kutató úgy véli, hogy hosszú távon a fejlesztéseket a humán befektetésekre kellene összpontosítani, rövid- és középtávon viszont a vállalkozói környezet javítása, a vállalkozói kedv ösztönzése és a szabályozások segíthetnek.

Mégsem maradunk összeszerelő-üzem?

Bartha Attila, az MTA Társadalomtudományi Kutatóközpont Politikatudományi Intézetének (TK PTI)  kutatója úgy vélte, hogy a munkaerőpiac helyzetének javításához a Magyarországon jellemző politikai és intézményi környezethez kellene megtalálni az optimumot. A Magyarországra is jellemző, feldolgozóipar-centrikus fejlődés kezdi elérni a korlátait. Vannak arra utaló jelek, hogy az elmúlt 20 évet jellemző jelentős feldolgozóipari tőkebeáramlás és az ezzel kapcsolatos aktivitás nem marad fenn tartósan, stabil politikai, kiszámítható üzleti környezet, illetve humánerőforrás szempontjából is jelentősek a korlátok. Elképzelhető, hogy a múltbeli feldolgozóipari befektetői aktivitás alacsonyabb bérszint és a munkavállalók nagyobb kiszolgáltatottsága révén marad csak fenntartható.

Egy kérdésre válaszolva megjegyezte: a bérszínvonal magasabb lehetne és a juttatásokat is jobban ki kellene terjeszteni, hiszen a kelet-közép-európai régióban a munkavállalói jogosultságok egyébként is extrém módon alacsonyak és visszafogottak. Így hamarabb dolgozzuk magunkat betegre - utalt az idősebb munkavállalók egészségi állapotára.

Veszélyben a közepesen képzettek

A kutató szerint két olyan munkavállalói csoport van, amelyek jó eséllyel vehetnek részt a jövő munkaerőpiacain: ide olyanok tartoznak, mint a magasan képzett, innovatív munkavállalók, vagy azok, akik nehéz munkakörülmények ellenére is vállalnak munkát (lehet, hogy túlképzett, de alacsonyabb végzettséget igénylő munkát is elvállal, akár külföldön is). Bartha arra mutatott rá ezzel kapcsolatban, hogy a jövőben nem biztos, hogy csak innovatív területen jönnek létre munkahelyek, hanem például - a demográfiai folyamatok miatt - akár a gondozásban is.

A veszélyeztetett szegmensbe viszont azok a munkavállalók tartoznak, akik a közepesen képzett, rutinszerű munkát végzik - ezek azonban lehetnek főiskolai vagy egyetemi végzettségűek is. Különösen a kelet-közép-európai régióban jellemző a munkakör betöltéséhez szükségesnél  magasabban képzett munkaerő alkalmazása (például nyelvtudás, prezentációs készségek miatt).

A migrációs tényező

A létrejövő és megszűnő munkahelyek szempontjából az egyik legfontosabb a migrációs tényező: Magyarország ennek nagyon sokáig haszonélvezője volt.

Az elmúlt 15-20 évben a környező országokból jelentős számú fiatal, nehéz körülmények között is munkát vállaló munkaerő áramlott be. Ma bonyolultabb Magyarország helyzete, jelentősebb az elvándorlás, de van beáramlás is, a kettő egyenlege képzettség szempontjából viszont nem feltétlenül pozitív - sőt, a jelenlegi ismeretek alapján Magyarország munkaerő-piaci exportőr szerepébe került inkább - mondta Bartha Attila.

Refeudalizáció indult

Az elmúlt 20 év folyamatait felvázolva Tóth András, az MTA TK PTI  tudományos főmunkatársa arról beszélt, hogy a rendszerváltozás utáni időszak nem váltotta be a piacgazdasághoz fűzött reményeket, egy átmeneti, részleges javulás után, a 2010-es politikai fordulatot követően elindult egy részleges refeudalizációs folyamat.

Vagyis az állam visszapolitizálódott, részrehajlóan politizáló közigazgatás működik, az új Munka törvénykönyve növelte a munkavállalók kiszolgáltatottságát, gyengítette a szakszervezeti jogokat, a korábbi jóléti szolgáltatások visszaszorultak, helyét átvette a közmunka, ami - főleg vidéken - teljesen személyfüggő lett. Megjelent egyes ágazatok monopolizálása, kartellizálása, a vállalkozók függésének a növekedése az államtól.

Bermuda-háromszögbe kerültek a kkv-k

Ennek következtében egyre nő a hűség szerepe is a szaktudás és az innovációval szemben. Lassan kialakul egy blokkolt társadalom, ahol az egyik kiút - a hűség mellett - a nyugatra menekülés - vélekedett Tóth András, aki szerint a magyar kis- és középvállalatok (kkv) egy Bermuda-háromszögbe kerültek, ahol óriási az adó- és a korrupciós nyomás, valamint a politikai okok miatti gyakori jogszabályváltozás. Ennek következtében pedig egyre inkább csökken a tőkefelhalmozódás lehetősége is.

Hol a kiút?

Ebből a kiút Tóth András szerint az 1992 utáni svéd modell lehetne, amely megpróbálta összekombinálni a piaci szabadságot, az állami decentralizációt és az állami szolgáltatások versenyeztetését a gazdasági növekedés érdekében, hogy az ez által keletkezett bővülésből fenn tudja tartani a jóléti államot.

Annak érdekében, hogy a foglalkoztatás helyzetén javítani lehessen, Tóth szerint vissza kellene térni az európai szabad piac szelleméhez és a versenyt engedélyező kormányzáshoz, a semleges államigazgatási modellhez, a jó értelemben vett bürokratikus döntéshozatalhoz. Elengedhetetlen továbbá a vállalkozói szabadság olyan mértékű biztosítása, amely elsősorban a munka és bérterhek, illetve a szabályozó nyomás csökkentésével segíti a vállalkozások létrejöttét, a munkahelyek teremtését, hogy ne csak csalással, illetve az árnyékgazdaságból lehessen megélni. Továbbá csökkenteni kellene az állam szabályozói hatalmát is és lehetőséget nyitni az önkormányzatok közötti versenyre - úgy, ahogy Svédországban.