A NAPI Gazdaság cikke

- A parlament előtt van - három másik, oktatási tárgyú törvényjavaslattal együtt - a felsőoktatás átalakításáról szóló tervezet. Melyek lesznek az új szabályozás fő következményei, ha az Országgyűlés lényeges módosítás nélkül elfogadja?


- Mivel tavaly decemberben a parlament 2008. január elsejéig elnapolta a felsőoktatási intézmények költségvetésének és finanszírozásának kidolgozását, hozzá kellett nyúlni a finanszírozási rendszerhez. Az új támogatási szisztémában hároméves fenntartói megállapodást kötünk az intézményekkel, aminek alapján a felsőoktatásra idén jutó 214 milliárd forint a következő három évben is biztosítva lesz, inflációval korrigálva (ez három év múlva nagyjából 241 milliárd forintot jelent). Ezen kívül egy évre szóló, úgynevezett változó megállapodást is kötünk az intézményekkel, melyben a szakok alapján kapható képzési és az oktatók után járó kutatási normatíva összege szerepel. Ez állami és nem állami intézményekre egyaránt érvényes. Az egyetemeket minősítő kritériumrendszer kidolgozásán jelenleg is dolgozik a rektori konferencia; minden évben meg fogjuk vizsgálni, hogyan gazdálkodnak az intézmények, milyen nemzetközi kapcsolatokat építenek vagy mit tesznek a kiadott diploma konvertibilitása érdekében. A következő két-három évben még ugyanannyi jelentkező lesz, mint eddig, ennyi idő alatt azonban kitisztul, hogy mely intézmények nyújtanak minőségi képzést, és csökkenni kezd a felsőoktatásba jutók száma is. Az egyetemek rákényszerülnek, hogy piackutatással, marketinggel, akár pr-ral is küzdjenek a jó képességű diákokért. A törvény azt is előírja, hogy az egyetemeknek figyelemmel kell kísérniük, miként alakul végzett hallgatóik pályája. Ezzel együtt a felsőoktatási intézmények száma csökkenni fog a jelenlegi 72-ről (ebből 29 állami finanszírozású képzést nyújt). Az „intercity professzorok" néven közismertté vált kérdésben - vagyis hogy egy-egy oktató több felsőoktatási intézményében is tanít - megszűnik az eddigi gyakorlat (2008-tól a mester-, 2009-től pedig a bachelor szakoknál is), amely szerint egy oktató több szak akkreditációja során számításba vehető; a tudományos normatívákkal kapcsolatban ez már régóta így van.


- Készültek hatástanulmányok azzal kapcsolatban, hogy ez mennyivel csökkenti majd az egyetemi szakok, illetve felsőoktatási intézmények számát? Az oktatási bizottság ugyanis attól tart, hogy az egyetemek és főiskolák bezárásával visszaesik a társadalmi mobilitás.


- A regisztrációs központ lassan egy éve működik a minisztériumban, az intézmények pedig idén május elseje óta kötelesek adatokat közölni számára. Ezekből az adatokból fog kiderülni, hány professzor akkreditálta magát több helyen. Túl sok ilyen oktató már nincs, az intézmények ugyanis kinevelték saját utánpótlásukat a PhD-képzésben. Természetesen taníthat egy oktató több helyen ezután is, csak az akkreditációnál nem vehető figyelembe. Az oktatási bizottság valóban felvetette, hogy „feles" szorzóval szerepelhessenek a professzorok a második intézménynél is, vagy azt, hogy 2011-ig adjunk haladékot - a kormány azonban kiáll a változtatás mellett, ebben támogatják a hallgatói önkormányzatok is.


- Hogyan folytatódik ezután a felsőoktatási reform?


- Ha ez a törvény átmegy, egy időre csend lesz a felsőoktatásban. Jó lenne, ha a következő egy évben nem lenne törvénymódosítás, az intézmények így is rengeteg új feladattal kell hogy megbirkózzanak. Ha sikerül beállni az új költségvetési támogatással, felvételi rendszerrel, térítési és juttatási szabályzattal és a tandíj bevezetésével, akkor hagyni kellene, hogy az intézmények ennek megfelelően kezdjenek el dolgozni, és megvizsgálni az eddigi intézkedések eredményeit. A reform következő lépéseként pedig minden intézménynek ki kell dolgoznia a minőségbiztosítási rendszerét, a minisztériumban pedig az ágazati minőségpolitikát. Kidolgoztuk a Minőségi Díjat, melyre 28 intézmény jelentkezett, ehhez kapcsolódóan pedig megkíséreljük a kutatóegyetemek definiálását és támogatását.


- Mi történik, ha az Országgyűlés mégsem szavazza meg a törvénymódosítást, illetve némileg távolabbra tekintve, mi lesz, ha a népszavazáson elbukik a tandíj?


- Az eddigi bizottsági viták alapján úgy tűnik, hogy vannak ugyan apró, megoldásbeli véleménykülönbségek, de remélhetőleg át fog menni a módosítás, mert abban mindenki egyetért, hogy régóta esedékes változtatásokról van szó. A tandíj ügyében folyik a vita, de az utólagos finanszírozáshoz való visszatérést nem tartanánk jónak, egyrészt mert túl nagy időtávra szól a visszafizetés; a példaként hivatkozott országok, így Nagy-Britannia, teljesen más oktatási hagyományokkal rendelkeznek, mint Magyarország.


- Bár hivatalosan ez most nem téma a minisztériumban, van realitása a felsőoktatási intézmények gazdasági társasággá alakításának, amit még a korábbi oktatási miniszter, Magyar Bálint javasolt?


- A mostani törvénymódosítás egy dolgot engedélyez: az intézmények szellemi tulajdonuk, illetve az innovációk vagy tudományos eredményeik vonatkozásában jogosítványt kapnának arra, hogy gazdasági társaságot hozhassanak létre vagy abban részt vegyenek. Ezt a nagy egyetemek régóta igényelték. Az állami vagyont ugyanakkor továbbra sem lehet kiszervezni, hiszen az intézmény ennek csak vagyonkezelője, és nem lehet kiszervezni az oktatást sem.