"Halálpénzt" fizet a magyar állam - nem ér ennyit az urán

A hazai uránbányászat valójában soha sem volt gazdaságos, a rendszerváltás előtt mégis megérte fenntartani. Az állam a mai napig százmilliókat fizet az egykori bányászoknak az egészségkárosodásuk miatt, de a környezeti károk is adóforintokba fájnak. A mecseki uránbányák újranyitása viszont messzire került.
Szabó Dániel, 2017. július 16. vasárnap, 14:12

Aki valaha járt már Kővágószőlősön, a hazai uránbányászat egykori központjában, megtapasztalhatta azt a nosztalgiát, amely a mai napig körbelengi a gyilkos bányászatot. A kommunizmus alatt tisztes megélhetést jelentett a környék embereinek a vájárság, a mecseki szénbányászatnál pedig a sugárzóanyag kitermelése még inkább jövedelmező volt. A helyi uránbányákat 1996 és 1997-ben zárták be, mivel már veszteséges volt a munka. A mecseki urán nem igazán jó minőségű, a világpiacon pedig esett a felvásárlási ár.

A dolgozók nagy része csak utólag lett tisztában azzal, hogy az uránbányászat ártalmas az emberek egészségére, a szocialista államhatalom ezt amennyire lehetett titkolta. Szinte nincs is olyan egykori vájár, aki maga vagy közeli barátja ne szenvedett volna valamilyen daganatos megbetegedéstől, a legtöbben bele is haltak az egykori robot után jelentkező rákos szövődményekbe.

Azóta, hogy közismert lett a sugárveszély, a legtöbben még így is fittyet hánynának a veszélyekre: erről árulkodnak az olyan, röhögve elmondott, urániumra utaló - talán csak utólag adott - becenevek a pécsi vagy kővágószőlősi kocsmákban, mint a "Fűtőelem", vagy a "Sugárka". Valamint az olyan történetek, mint amikor a járatokból felérve az egészségügyi vizsgálatokon kiakadt a sugárzásmérő a bányászok testéhez tartva. (Utóbbi anekdota a hvg.hu egy korábbi riportjában is előkerült.) A helyiek most is arról beszélnek, hogy még a dombok és a fák is radioaktívak. Sokan félnek is a ráktól és egyéb betegségektől.

Ma is jelentkeznek új betegek

A hazai uránbányászat keserű, velünk élő emléke, hogy a magyar állam a mai napig fizeti a mecseki uránbányászok baleseti járadékait és egyéb kártérítéseit. A térítésekért 2014 óta a Bányavagyon-hasznosítási Nonprofit Közhasznú Kft.(BVH) felel, amely tavaly összesen 199,05 millió forintot utalt el az érintetteknek a cégbeszámoló kiegészítő melléklete szerint. Egy évvel korábban ez az összeg mintegy 189 millió forint volt. A támogatások finanszírozása utólagosan történik: a havonta kifizetésre került összegeket igénylik meg a központi költségvetés elkülönített keretéből.

Folyamatosan változik azoknak a száma, akik jogosultak baleseti járadékra, kártérítésre vagy keresetkiegészítésre a foglalkozás körében elszenvedett egészségkárosodásuk miatt. Évente ill. havonta mintegy 200-250 emberről van szó - mondta el Czémán Miklós, a BVH ügyvezetője a Napi.hu megkeresésére.

A Magyar Nemzeti Vagyonkezelő alá tartozó cég vezetője azt is ismertette, hogy a jogosultak között nemcsak daganatos megbetegedéstől szenvedők vannak, szerteágazó, hogy kiknek és miért ítélnek meg támogatást. A rendszerbe folyamatosan újabb egykori bányászok is bekerülnek, akiknél az uránbányászattal kapcsolatos betegségeket diagnosztizálnak.

A bányászok kártérítései mellett az uránérc kitermelés hosszútávú környezeti kárelhárítását is a Bányavagyon-hasznosító Nonprofit Kft. végzi. A tavalyi költségvetésből erre 313,3 millió forintot fordítottak.

Időről-időre felmerül, el kéne engedni

A jóleső visszaemlékezések mögött egy komolyabb szociális probléma húzódik meg: 1998-ra 8,6 százalékos munkanélküli ráta volt Baranya megyében, míg két évvel korábban csak 4,6 százalék volt. Az azóta kiesett munkahelyeket a rendszernek azóta sem sikerült pótolnia, a 15-16 éves korosztályban még mindig 7,7 százalék azoknak az aránya, akik nem rendelkeznek munkával.

Nem véletlen, hogy eddig valahányszor felmerült, hogy újranyitnák a mecseki szén és uránbányákat, sokan lelkesedtek fel. Ottjártunkkor többen mondták, vállalnák, hogy újra lemenjenek a tárnába. De sokakból kiérződött: minden mindegy alapon tennék csak ezt. "Az egészségünknek már mindegy, de.." - kezdték a legtöbben, utána pedig rendre a családtagjaik vagy a környék fiataljainak jobb boldogulásáról beszéltek.

A levegőbe mondott, elméleti síkon hozott döntésük érthető, ha valaki végignéz az egykori bányászvárosokon. A szegénység a bányabezárások óta csak nőtt, a kitermelés reményt adna.

A valóságban viszont nincsenek konkrét tervek. Noha az ausztrál hátterű Wildhorse Energy Kft. többször végzett próbafúrásokat, nem kezdett bele a kitermelésbe. Még 2014-ben a vállalat több magyarországi projektjét is leállította, majd a külföldi tulajdonos a vállalkozást is maga mögött hagyta, így magyarok vették át.

Tavaly ugyan a Világgazdaság még beszámolt arról, hogy a cég Magyar Urán Resources Kft. névre váltott, egyedüli tulajdonosa lett a Magyar Urán Zrt.-nek, amely három fúrást is végzett. Eredmény nélkül. Pedig 2014-ben maga Orbán Viktor is a magyar bányák újranyitásáról beszélt, az uránkereső vállalat kiemelt stratégiai címet kapott, de több uránt nem teremtek a mecseki hegyek.

A címlapképen a korábbi kővágószőlősi uránbánya épületei láthatók. (Forrás: MTI Fotó/Kálmándy Ferenc)

HOZZÁSZÓLÁSOK
 

lomb, 2017.07.17 00:03

És ezt a 200-250 embert, akik lehet a halállal néznek farkasszemet, kellet szivatniuk a liberálbolsevik aljanépnek? Először a megbokrosodott, majd a libás volt az, aki elbánt velük, hogy ők, a "nagyok" vidáman énekelhessék: megyünk lopni...
A hozzászólások csak a Felhasználó véleményét tükrözik. Fórum moderációs elveinket itt olvashatja: http://www.napi.hu/info/adatvedelem.html

gerepapa41@gmail.com, 2017.07.16 20:32

Emlékszem! A bányamunka leg-nehezebbje volt! Ma is büszke vagyok rájuk, kár, hogy a természet nem volt kegyes hozzájuk. Míg élek, becsülettel és tisztelettel emlékszem rájuk - elhunytakra, túlélőkre (hál 'istennek ilyenek is élnek még, köztük barátom is)! Kívánok nekik megérdemelt pihenést, erőt, egészséget és JÓ SZERENCSÉT!
A hozzászólások csak a Felhasználó véleményét tükrözik. Fórum moderációs elveinket itt olvashatja: http://www.napi.hu/info/adatvedelem.html