Business Talks '24

Üzleti konferencia

Ne maradjon le az év
üzleti konferenciájáról!

Szerezze be
jegyét most.

- Hisz ön abban, hogy a forradalom felfalja a gyermekeit?

- Ez sokszor előfordult. Milyen jó, hogy ma nincs forradalom.

- A támogatást el szokták veszíteni a konszolidáció időszakában azok a vezetők, akik előtte részt vállaltak a struktúrák alapokig történő visszabontásában.

- Ez kétségtelenül igaz. Van sok ilyen tapasztalatunk.

- Az öné ezek közé tartozik?

- Harcos típus vagyok. De aki ismeri a mi pártunkat, az tudja, hogy itt azért bérelt helyek nincsenek.

- A napokban állítólag már megpendítette, hogy 2010-ben (a választás évében) önnel kell majd szembenéznie Orbán Viktornak.

- Ekként dolgozom.

- Amit érthetünk úgy, hogy kormányfőjelöltje kíván lenni a szocialista pártnak 2010-ben?

- Ekként dolgozom.

- A második negyedéves GDP lesújtó képet rajzolt a magyar gazdaság helyzetéről. A szakértők leginkább azt firtatják, hogy a konvergenciaprogram teljesítése érdekében hozott intézkedések túlzottan nagy növekedési áldozattal járnak. Mai tudásával hogyan látja, mit kellett volna másként csinálnia?

- Akkora a növekedési áldozat, amekkorával számoltunk. Annyi lesz nagyjából a növekedés, mint amit mondtunk. Az elemzők egy része ringatta magát illúziókban. Kétségtelen, egy pont után már mind azt szerettük volna, hogy az elemzőknek legyen inkább igazuk. Jövőre viszont már nagyobb növekedéssel számolunk, mint ami a konvergenciaprogramban szerepel.

- Azt hiszem, nem ugyanarról beszélünk. Ön azt mondja, hogy nagyjából akkora növekedési áldozattal járt a program, mint amekkorát terveztek. A szakértők viszont azt mondják, hogy ennél kisebb áldozattal járó, más összetételű programmal könnyebben megúszhattuk volna.

- Mivel is egészen pontosan? Pontosan tudjuk, hogy a teljesítmény csökkenése miből származik. Például abból, amivel senki nem kalkulált rajtunk kívül. Ha kevesebb orvos-beteg találkozó van, azt úgy veszi a statisztika, hogy csökkent a GDP. Ha kevesebb az államigazgatásban az alkalmazott, a statisztika azt is csökkenésként könyveli el. Ezek kívánt hatások voltak? Igen, azok.A felvetés, hogy lehetett volna kevesebb a bevételnövelés és több a kiadáscsökkenés, azt hozza magával, hogy a családtámogatásokból és nyugdíjfizetésből kellett volna visszavennünk. Miközben az ország az idénre várható 4 százalékos reálbércsökkenést is elég nehezen viseli. Egyébként a ciklus egészében az egyenlegjavulás szinte teljes egészében kiadáscsökkenésből áll. Szóval tartalmilag én nagyjából ugyanezt csináltam volna.

- Fordítsuk le a makrohatásokat mikroszintre. Céges érdekeltségeire milyen hatással volt a Gyurcsány-csomag?

- Túlkérdez engem, mert nagyon "messze" vagyok a saját cégeimtől. Nem tudok önnek a nyilvános mérlegeken túl pontos képet adni. Gyanítom, hogy úgy, mint valamennyi hazai közepes vállalatra. Az egyik vállalatcsoport a gumiiparban, döntően belföldi piacra dolgozik, a másik pedig döntően külső piacra. Ugyanazt a sorsot osztják ezek a vállalatok, mint bármelyik más cég.

- Azokra a reformokra, amelyek az idén nem indulnak el, már nem lehet sort keríteni ebben a ciklusban - állítja koalíciós partnerük, az SZDSZ. Osztja ezt a véleményt?

- Nem ismerek ilyen természeti törvényt. Annyi reformot lehet elindítani, illetve befejezni, amennyihez megvan a támogatás.

- A tapasztalat mégis azt mutatja, hogy a ciklus második felében nem indulnak reformok.

- Az ember könnyen esik a zsurnalizmus csapdájába, amikor ezeket a fogalmakat használja. Nem mindegy ugyanis, hogy milyen reformról beszélünk. Két alaptípus van. Az egyik döntően pénzáramlásokat változtat meg. Ilyen a nyugdíjreform, ami nem egy nagy, átfogó intézményi reform. Az adóreform is ilyen. Ezekről gyorsan lehet döntést hozni és hamar működésbe lépnek. Az állítás az egészségügyi vagy az oktatási reformra igaz, amelyek magához az intézményrendszerhez nyúlnak hozzá, és amihez nagyon sokak szabályozott együttműködésére van szükség. Amiről nem döntünk e területeken a ciklus első felében, azt már nem lehet megvalósítani. Ezért jövő év közepéig legalább a döntésig el kell jutni azon átalakítások esetében, amelyek napi szinten beavatkoznak az intézmények működésébe. Nem biztos, hogy le kell zárni viszont addigra a nyugdíjrendszerről folyó vitát.


- Hogy néz ki a reformmenetrend a következő fél évben, mely témák kerülnek előre?

- Az egészségbiztosítás átalakításáról szóló jogszabályokat még az idén ősszel, október végéig be kell nyújtani. A fő kérdésekről megvan az egyezség, a finomhangolás még eltart néhány hétig. A biztosítási oldal átalakítása 2008 januárjától elindul. Még abban az évben gondoskodnunk kell az intézményrendszer átalakításának stabilizációjáról, hogy 2009-ben már üzemszerű legyen a működés. Ennek a folyamatnak nagyon fontos része - és ez egyben a felsőoktatásban is a legfontosabb teendő -, hogy a költségvetési intézmények vállalatszerűen működjenek. A felsőoktatásban ezenkívül némi korrekció jöhet még számításba az idei felvételi rendszerben. A közigazgatás átalakításában további nagyfokú változtatást nem tervezünk.A nyugdíjvitát most megnyitjuk, a következő két-három hónapban lefolytatjuk. Nincs nagy kényszer rajtunk, hogy mihamarabb elkészüljenek ezek a jogszabályok, hiszen hosszú távú ügyekről van szó, arról, mi lesz tíz-tizenöt év múlva. A vitát december-január tájékán lezárjuk. Január végén kell döntést hoznunk az adóreformról is. Szeretném továbbá, ha áttekintenénk a szociális és munkaügyi támogatásokat, hogy miként lehet azokat jobban illeszteni egymáshoz. Egyre növekvő veszélyt rejt magában ugyanis a segélyből, járadékból élés kultúrája.

- A feketegazdaság elleni küzdelem ezen a körön kívül álló, de hasonló súlyú kezdeményezés?

- Így van. Azt gondolom, a kilencvenes évek közepén ezzel a programmal elbuktunk volna. Mára viszont az üzleti világ nagy része, de a társadalom szélesebb rétegei is azt mondják, hogy ezt meg lehet és meg is kell csinálni. A kormány programjai közül ez az egyik legnépszerűbb és leghasznosabbnak tartott.A feketegazdaság elleni intézkedésekből nagyjából százmilliárd forintos nagyságrendű bevételre fogunk szert tenni. Én azt gondolom, hogy ennek egy részét a közoktatás korszerűsítésére kellene felhasználni, illetve a közterhek csökkentésére fordítani. Terveink szerint egy a kormánytól részben független, háromfős, az üzleti élet, a munkavállalók, illetve az elemzők-kutatók delegáltjaiból álló testület ellenőrzi, hogyan alakulnak ezek a bevételek, és mit kezdünk velük.

- Ha már szóba hozta a köztehercsökkentést, ez év februárjában kezdte meg munkáját a versenyképességi kerekasztal, amelynek az eredményeire hagyatkoznának az adóreform során. Nem úgy néz ki azonban, hogy öles léptekkel haladna a testület. Hogy lesz így jövő tavaszra adócsomag?


- Ma a Pénzügyminisztérium még a 2008-tól hatályos adó- és költségvetési törvénnyel van elfoglalva, ez két-három hétig még így lesz. Október végétől viszont erőfeszítéseinket már a későbbi időszakra szóló adóügyekre összpontosítjuk, függetlenül attól, hogyan áll a kerekasztal. Sok-sok konzultációt követően január végéig szeretnénk megállapodni a fő kérdésekről.A szakma egyébként elég világosan beszél: a forgalmi, a vagyoni típusú adókra kell a hangsúlyt helyezni, a munkát terhelő elvonásokat pedig csökkenteni kell. Ilyen kérdésekre keressük például majd a választ: Magyarország, akarsz-e magasabb áfát, ami nagyjából 150 milliárdot hozna, és akarod-e, hogy ennyivel kevesebb terhet viseljenek a magyar vállalkozások?

- Kit, mit jelent Magyarország ebben az esetben, kik lesznek a tárgyalópartnerek?

- A társadalmi szervezetek, a munkaadók, munkavállalók, az üzleti világ képviselői. Együtt kell megbeszélnünk, megoldást találnunk például az olyan helyzetekre, hogy ha nem nyúlunk hozzá a nyugdíjrendszerhez, 2050-re háromszorosára nő az államadósság. A mi unokáink fogják ezt fizetni, ha nem változik semmi. Ha viszont arra jutunk, hogy ezt nem szeretnénk, akkor két lehetőség áll előttünk: járulékot növelünk, amibe amúgy belepusztulna a gazdaság, vagy a szabályozáson változtatunk. Melyiket tetszik választani? - az ilyen kérdésekre keressük meg együtt a választ. Erre egyébként az elmúlt 17 évben nem volt bátorságunk. A szocialista párt, úgy néz ki, ebből kitört - ez az őszödi beszéd pozitív hatása.

- Ha már "Magyarországgal" akar egyeztetni, nem volna haszontalan a szocialista párttal is beszélgetni. Az ingatlanadó sorsa tökéletesen mutatja, hogyan tud elsorvadni egy kezdeményezés, amely mellett a szakértők kiállnak.

- Ebben az ügyben nagyon sok a városi legenda. Tavasszal volt egy vita a koalíción belül, hangsúlyozom, nem a szocialista párton belül. Akkor már jól látszott, hogy a konvergenciaprogram irányát jól eltaláltuk, önmagában a bevétel miatt nincs szükség új adóra. Azért érdemes mégis foglalkozni ezzel, hogy átstrukturáljuk az adórendszert.A koalícióban két pártra szakadt a szakértők világa, de nem a párthatárok mentén. A többség azt mondta, hogy együtt kell kezelni az adóügyeket, nem lehet külön kiemelni az ingatlanadót. Én is ezt támogattam. Ez a csapat aztán újabb tömbökre vált. Én azt szerettem volna, ha felgyorsítjuk ezt a folyamatot, és 2008 januárjától az adórendszer egészén változtatunk. Itt már kisebbségben maradtam, a többség - beleértve a szabad demokratákat, beleértve a pénzügyminisztert is - azt mondta, hogy ennyi idő alatt ezt nem lehet megcsinálni. Ha nem mondjuk meg, hogy miért van szükség erre a bevételre, akkor ez tényleg sarcnak tekinthető. Viszont ha ezt az 50 milliárd forintot vissza akarjuk adni, akkor meg kell tudnunk mondani, hogy melyik más elvonást mérsékeljük.

- A tőzsde ötpontos javaslatáról, a hosszú távú befektetési számláról mi a véleménye? Megvizsgálják, hogyan lehet adóoldalról preferálni a lakossági megtakarításokat?

- Úgy tudom, ez ügyben formálódik az egyetértés a tőzsdeelnök és a pénzügyminiszter között (a PM által közzétett 2008-as adótervezetből ezek a javaslatok túlnyomórészt hiányoznak - a szerk.). A koalíció általánosságban véve fontosnak tartja, hogy legyen fejlettebb a magyar tőkepiac, nincsenek szakmapolitikai kifogásaink.

- És a lex Mollal szemben sincsenek szakmapolitikai kifogásai? Miért kell különleges jogosítványokkal felruházni bizonyos társaságok menedzsmentjeit?

- Európában majd minden állam vezetőjének mostanában amiatt fő a feje, hogy mit kezdjen a különböző típusú, ellenségesnek tekinthető felvásárlásokkal. Erről beszél Angela Merkel, Nicolas Sarkozy, új európai szabályozást sürgetve. Hatalmas pénzek forognak a világban, e pénzek egy része mögött pedig nem látjuk, hogy kik a valódi tulajdonosok. Egy sor területen - ideértve az energiát is - a primer gazdasági érdekeken messze túlmutató érdekek lehetnek a háttérben. Mit lehet akkor csinálni, ha nem üzleti természetű érdek jelenik meg? Muszáj úgy tennie Európának, mintha nem venné észre, hogy a saját gazdaságában megjelennek nem piaci, hanem különleges érdekeket képviselő szereplők, akiknek a megítélése legalábbis bonyolult?

- A kritika nem erre vonatkozik, hanem arra, hogy a szabályozás túlságosan a menedzsmentek érdekeit szolgálja.

- Rövid távon feltétlenül szolgálhat menedzsmentérdekeket is, de ha arra kíváncsi, hogy a javaslat bármely konkrét cég menedzsmentjének érdekeit szolgálja-e, akkor az a válaszom, hogy nem. A szándékunk az volt, hogy a nemzeti jelentőségű stratégiai szektorokban kontrollálatlanul ne jelenjen meg a nemzeti szuverenitást esetleg sértő érdek. Nem állítom persze, hogy ez a legjobb szabályozás.

- Apropó energia. A sajtóban már megjelentek a találgatások a jövő év eleji áremelésekről. Mire számíthatnak a fogyasztók?

- Látni kell, hogy a szabadpiaci árak a Németországig nyúló régióban magasabbak, mint nálunk a szabályozott árak. Ugyanakkor azzal is tisztában vagyunk, hogy az árak alakulásának iparpolitikai jelentősége is van. Azt kértem a szakértőktől, hogy a kalkulációk során valamennyi hatást vegyék figyelembe, a piacnyitás szabályait szem előtt tartva. Azonban konkrét javaslat még nem került elénk.

- A kormány mennyire kíséri figyelemmel a lakossági hitelpiac alakulását? Mennyire jelent kockázatot az eladósodottság, a devizaárfolyam-kitettség mértéke?

- A magyar lakosság eladósodottsága a saját jövedelméhez és a GDP-hez mérten is lényegesen alatta marad a nyugat-európai szintnek. Természetesen ez igaz sajnos a pénzügyi kultúrára is. A devizakockázatokat mérsékeltnek, viselhetőnek látom. A magyar forint ugyanis folyamatosan felértékelődési nyomás alatt áll. Ezt a folyamatot erősíti majd, hogy a jövő év végéig megszületik az euróbevezetést szolgáló, hiteles középtávú gazdaságpolitikai program.

- Most mikorra lát esélyt az euró bevezetésére?

- 2011 és 2013 között.

- Akkor 2014-et elfelejthetjük. Korábban szélesebb sávról, 2010-2014 közötti időszakról beszélt.

- Korábban ezt mondtam, ma már szűkebb sávban tudjuk elhelyezni a bevezetés idejét.

- Mennyire elégedett miniszterei munkájával? Tervez mostanában változtatást valamelyik tárca élén?

- Ahogy a közvélemény különbözőképpen ítéli meg a minisztereket, államtitkárokat, úgy én is eltérően ítélem meg a kormánytagok munkáját. De erről nem a nyilvánosság előtt szoktam beszélni. Annak nem látom realitását, hogy a koalíciós pártok tárcákat cseréljenek egymás közt ebben a ciklusban.