BUX
39979

Hiú ábránd a magyar áramexport?

Az Orbán-kormány a nukleáris áramtermelő kapacitások kiesésével esélyt lát Magyarország áramexportőri szerepének megteremtésére, szakértők szerint ugyanakkor ennek egyelőre kevés realitása van.

Leszák Tamás, 2011. augusztus 23. kedd, 07:05

A magyar kormány a németországi atomerőmű-bezárások várható hatásait megvizsgálta, és úgy találta, hogy érdemes lehet hosszabb távon nettó áramimportőrből exportőrré válni − derült ki Fellegi Tamás fejlesztési miniszter Oláh Lajos szocialista országgyűlési képviselő kérdésére adott válaszából. A kabinet a nukleáris kapacitások európai leépítésére adott válaszként olyan energetikai forgatókönyv megvalósulását igyekszik elősegíteni, ami adott esetben akár áramexportot is lehetővé tehet a jelenlegi nettó import helyett − áll a válaszban.

Szakértők szerint ugyanakkor erre − legalábbis a közeljövőben − kevés esély mutatkozik. Magyarországnak nincsenek komparatív előnyei a villamosenergia-termelésben, az energiaforrások döntő részét importálja hazánk, ráadásul a nemzetközinél némiképp kedvezőtlenebb áron − hangsúlyozta a Napi Gazdaság kérdésére Hegedűs Miklós, a GKI Energiakutató és Tanácsadó Kft. ügyvezető igazgatója. A magyarországi erőműrendszerben ugyan vannak felesleges kapacitások, azonban csúcsidőszakban ezek nem alkalmasak érdemi exportra, völgyidőszakban pedig más országok sem szorulnak áramimportra. A nyugatinál (15-20 százalékponttal) alacsonyabb hatásfok sem támasztja alá a tartós és jelentős áramexportőri terveket.

A következő néhány évben nincs realitása, hogy Magyarország nettó villamosenergia-exportőrré váljon − véli Mezősi András, a Regionális Energiagazdasági Kutatóközpont (REKK) munkatársa. A szakértő szerint a nettó importőri pozíció a villamosenergia-piacon − ellentétben a földgázzal − a magasabb fokú integráltság miatt nem okozna ellátásbiztonsági problémát. Magyarországon a teljes beépített kapacitáson belül viszonylag alacsony az olcsó atomerőművi és a szenes erőművek aránya. A földgáztüzelésű erőművek drágábban tudnak áramot előállítani, ezért olcsóbb cseh és román szenes erőművekben megtermelni a villamos energiát és azt Magyarországra exportálni.

Az ország meglehetősen szűkös tőkehelyzetben van, ezért "furcsa volna", ha egy eszközigényes és lassú megtérülést ígérő iparágban próbálna exportot fejleszteni, az energiaszektorban egy munkahely létrehozása a high-tech iparágakhoz képest mintegy ötszörös befektetést igényel − fogalmazott Hegedűs. A REKK számításai szerint a kiesett német atomerőművi termelést elsősorban Franciaországból pótolhatják, a kelet-európai országok ebben csak kisebb mértékben játszhatnak szerepet. Összességében elképzelhető, hogy kismértékben csökken hazánk nettó import pozíciója, a jelenlegi piaci körülmények között azonban teljesen valószínűtlen, hogy Magyarország nettó exportőrré váljon − hangsúlyozta Mezősi.

Az utóbbi három módon képzelhető el. Egyrészt egy új paksi atomerőművi blokk megépülésével, amely legkorábban 2025 környékén tudna üzembe állni. Másrészt a földgáz árának a jelenlegi durván felére csökkenése révén is előállhat ez a helyzet, ehhez az szükséges, hogy a hordónkénti olajár tartósan 60 dollár alatt maradjon − e forgatókönyv realitása azonban jelenleg rendkívül alacsony. Hasonlóan valószínűtlen a harmadik mód, a szén-dioxid-kvóta árának a 10-15 eurós jelenlegi tonnánkénti mértékről 40 eurós szintre emelkedése. Magyarország az elmúlt ötven év mindegyikében nettó importra szorult, de ebből jelentős kár vagy konfliktus nem származott, sőt lehetővé tette a hazai átlagárak leszorítását is egyes időszakokban, a hazai kisfogyasztók javára − állapította meg Mezősi.