A cikk a Napi Gazdaság hétfői számának cikke.

Tavaly decemberben három részletben összesen mintegy 46 milliárd forinthoz jutottak a kórházak, ami elegendő lett volna a 2012-es év tartozásmentes indításához, ám mivel ezt az összeget nem tartozás-, hanem kapacitásarányosan osztotta el  tárca, a 2011. szeptember 30-án nyilvántartott 43 milliárd forint felhalmozott adósságból nettó 15 milliárd néhány egységnél áthúzódott mostanra. Ezt az egészségügyért felelős államtitkárság nem is vitatja.

Javaslatuk szerint ezt az összeget év végéig egyenlő részletekben fizetnék ki, s a követelések nem faktorált késedelmi kamatterheinek elengedését is szorgalmazzák − mondta a Napinak Hornyák László, az Orvostechnikai Szövetség (OSZ) elnöke. Ezzel a törlesztési ütemezéssel egy évnél is tovább nyúlik (némely esetben) a fizetési határidő, hiszen már most is hathavi csúszásban van. Ráadásul a tartozások újratermelődése is látszik, mert a rendszerből ugyanúgy hiányzik a pénz − hívja fel a figyelmet Hornyák László, s mint hozzáteszi, ezen alapvetően a központosított közbeszerzés sem segíthet.

Több központi tenderen már 6-8-10 éve ilyen feltételekkel pályáznak a beszállítók, vagy ebben már nincs sok tartalék. Az OSZ elnöke kifejtette, a nem közbeszerzési törvény hatálya alá tartozó szerződéseknél az államtitkárság a jelenlegi gyakorlat szerinti 180 nap helyett 150 napos fizetési határidőt javasol a beszállítóknak (a kereskedelemben 30 napos határidő van − a szerk).

Ez egyáltalán nem felel meg az uniós irányelveknek, amelyek nem tesznek különbséget a közbeszerzés és az azon kívül folytatott kereskedelmi gyakorlat között, és nem is célszerű elfogadni. A jogharmonizáció miatt ezt a kérdést néhány hónapon belül úgyis tisztázni kell, miért hoznák magukat önként kedvezőtlenebb helyzetbe a beszállítók a 150 nap elfogadásával −  hangsúlyozza az OSZ elnöke.  Mint fogalmazott, megértik, hogy kevés a pénz, épp ezért kiemelten fontos, hogy a kórházak felelősségteljesen gazdálkodjanak, és csak azt rendeljék meg, amit ki is tudnak fizetni. A gyártók egyre nehezebb helyzetbe kerülnek, többen felfüggesztik a tevékenységüket vagy harcolnak a túlélésért. Ez a megoldás pedig egyenesen a hazai kis gyártók létét kérdőjelezné meg − ők azok, akik a leginkább érdekeltek a nem közbeszerzési piacon.