BUX
38616

Így működik Orbán boszorkánykonyhája

Bepillantást ad Orbán Viktor gazdasági gondolkodásába Urbán László bankár, aki részt vett a Fidesz létrehozásában és majdnem az első Orbán-kormány pénzügyminisztere lett. A pénzügyi szakértő nem lát esélyt a közeljövőben a gazdaság stagnálásának legyűrésére.

Napi.hu, 2014. június 24. kedd, 17:11

Ha a Fidesz - akkor még fiatal liberális pártként - megnyeri az 1990-es magyarországi parlamenti választást, Urbán László biztosan vezető pozíciót kapott volna az ország irányításában, nagy szerepe lett volna a gazdasági átmenet levezénylésében - kezdi a Fidesz hőskorának ismert gazdasági szakértőjével készült interjúját John Feffer a huffingtonpost.com szakszerzője. Nem így lett, Urbán a magánszektorban futott be karriert, megfordult számos nemzetközi bank vezetésében. Eközben 1998-ban, az első Orbán-kormány megalakulásakor majdnem pénzügyminiszter lett, ám miután nyilvánosan elmondott egy örök igazságot, miszerint a választási program nem azonos a kormányprogrammal, mégsem őt választotta az akkor még ifjú miniszterelnök.

A magyar politika nem kis részben még mindig a rendszerváltás magyar sajátosságainak foglya - derül ki szavaiból. Orbán Viktor - hasonlóan a többi itteni politikushoz - kényszerpályán van: fenn kell tartania az állami jövedelemből élők nagy csoportjának bizalmát ahhoz, hogy megőrizze népszerűségét, s így hatalmon maradhasson. Nem a személyiségéből fakad az osztogatás politikája, hanem csak megértette, hogy Magyarországon ez a politikus túlélésének feltétele.

Harminc százalék

A versenyképesség kialakítása érdekében a rendszerváltáskor a vállalatok nagy részét privatizálni kellett. Ennek eredményeként a munkaerő 30 százalékát nem lehetett tovább foglalkoztatni azon a béren, amit korábban kapott. Ez túl nagy tömeg volt ahhoz, hogy az átalakuló gazdaság felszívhassa. Egyharmaduk egyszerűen eltűnt a munkaerőpiacról. Őket valószínűleg soha több nem lehet hatékonyan foglalkoztatni. A maradék kétharmadnak új munkát kellett volna találni, de ehelyett jellemzően a korai vagy a rokkantnyugdíjazás lett az osztályrészük. Összességében az adófizetők túl nagy része tűnt el a munkavállalók közül.

Ezzel egyidejűleg a társadalom állami jóléti újraelosztására rászoruló tagjaivá váltak. A rendszerváltást követő tíz évben az ellenzékben és a kormányon lévő erők is úgy kezelték ezt a problémát, mint az átalakulás velejáróját. Más régiós országban is volt hasonló jelenség, de nem olyan nagy arányban, mint Magyarországon. Ha ezeknek az embereknek csak a felét vissza lehetett volna terelni a munkaerőpiacra, kezelhető maradt volna a probléma, ám így juttatásaik kifizetése folyamatos problémát okozott a költségvetésnek. Eközben minden politikai erőnek tekintettel kellett lennie erre a tömegre mint szavazóbázisra. A végeredmény krónikusan magas költségvetési hiány és az államadósság növekedése lett.

Árfolyamcsapda

A rendszerváltás másik nagy kudarca az árfolyam félrekezelése. Az 1995-ös költségvetési krízis után bevezetett csúszóleértékelés - amelyben előre bejelentett időközönként és mértékben értékelték le a a magyar valutát - kiszámíthatóvá tette a forint árfolyamának alakulását, és garantálta a magyar exportcégek versenyképességének javulását. Nagy hiba volt azonban, hogy ez csak öt évvel a rendszerváltás után következett be, ahelyett, hogy a rendszerváltást követő gazdasági összeomlást jelentős leértékelés követte volna.

Emellett egy idő után a folyamatos leértékelési lépések az infláció hozzájuk kapcsolódó ciklikus emelkedéséhez vezettek. Ezért ahhoz, hogy a pénzromlás ütemét 10 százalék alá szorítsák, a döntéshozók kénytelen voltak felértékelni a forintot. Ahelyett, hogy a bérek és juttatások kordában tartásával a jövedelempolitika fékezte volna az árak emelkedését, a nemzeti valuta erősödött, ami a 2000-es évek elejére aláásta számos exportáló vállalat versenyképességét. Eközben hazai piacra termelőkre pedig ráhúzta a külföldi versenytársakat, amelyeknek a felértékelt forintban megszerezhető jövedelem miatt megérte Magyarországra exportálni.

Ebben téved

Alfahím
Orbán világossá tette, hogy aki Magyarországon üzletelni akar, annak ki kell jönnie vele, mert számos eszköze van arra, hogy elviselhetetlenné tegye az életét. (A skála az adóhatóság érdeklődésének felkeltésétől a cégekre szabott adók kivetésén és az állami megrendelések megvonásán át a nyilvános lejáratásig terjedhet - a szerk.) Nem feltétlenül autokratikus a rezsim, vannak demokratikus alapszabályok, de az első számú vezető mindent elérhet, amit akar, azaz a távol-keleti rendszerekre emlékeztetően intézi a dolgokat. Szeret alfahím lenni a politikában és a gazdaságban is. Ami a keleti nyitást illeti, Orbán úgy látja, hogy a keleti országok, Oroszország, Kína és néhány további ország különböző okokból nagy külföldi forrásokkal rendelkeznek, amelyet be akarnak fektetni. Magyarország kicsi, ezért ha ennek a töredékét meg tudja szerezni adóssága finanszírozásához, vagy működőtőke-beruházások formájában, vagy azzal, hogy megnyitják a piacaikat a magyar áruk előtt, akkor már ezzel is jól járhat.

Urbán ugyan nem lett pénzügyminiszter az első Orbán-kormányban, ám úgy látja, hogy a ciklus első három évében nélküle is azt csinálták, amit vele tettek volna. Minden évben csökkentették a költségvetési hiányt, amiben segített a kedvező külgazdasági környezet. Az ezredfordulón a lakáspiac támogatásán keresztül próbálták élénkíteni a gazdaságot, amit kissé eltúloztak (a túl nagyvonalú lakástámogatás lyukat ütött a büdzsén - a szerk.), de a gazdasági szakértő szerint ezt később kezelni tudták volna. Orbán második kormányzása is arra utal, hogy a költségvetési egyensúly fenntartása fontos számára.

Amiben alapvető vitája van a magyar miniszterelnökkel, az az, hogy a gazdaság nem a szereplőinek zéró összegű játszmája, hanem egy olyan játék, amelyben a résztvevők nagy része többet szeretne nyerni annál, amit pénzben és/vagy erőfeszítésben befektet. Erről szól a piacgazdaság és a verseny. Orbán Viktor viszont alapvetően úgy tekint a gazdaságra, mint a politikára, amelyben mindenki csak mások rovására nyerhet. Számára a gazdaság is egy hatalmi játék - láthatóan nem érti, milyen következményekkel jár a gazdaság érzékeny intézményi, viselkedési környezetének megsértése

A politika meghosszabbításaként kezeli a gazdaságot, ahol a pozíciókat újraosztják, nem pedig egy óvatosan formálható játéktérként, amely teret nyit az emberi kreativitás érvényesülése előtt, ami végül a rendszer egészének bővüléséhez vezethet. Az előbbinek megfelelően cselekszik, kezdve a közbeszerzések manipulálásától a dohánypiac újraosztásáig. Ha valaki így tekint a gazdaságra és meg van minden eszköze az akarata érvényesítésére, az elérheti ugyan újraelosztási céljait, de végül eljut egy olyan rendszerhez, amelyben nincs növekedés.

Juttatáskeresők és kiskapukeresők

Visszatekintve a rendszerváltásra Urbán úgy látja, Magyarország eljátszotta az esélyeit vagy az is lehet, hogy nem is voltak olyan jó esélyei, mint gondolta. Sajátos módon éppen kezdeti előnyei vezettek a jelenlegi stagnáláshoz, az, hogy gazdasági szempontból a többi volt szocialista országhoz képest liberálisabb előzményekkel indult az átalakulás. A Kádár-rendszer nyugati hitelekből finanszírozott jóléti intézkedésekkel igyekezett leszerelni az emberek esetleges politikai elégedetlenségét, ám ez az előzmény megkötötte az új politikai elit kezét is.

Ha a gazdaság átalakítása, a versenyképesség erősítéses érdekében vissza akartak venni ebből a - nyugati összehasonlításban erősen korlátozott - jóléti rendszerből, akkor az emberek szembe fordultak velük. Ez már fél évvel a első szabad választások után, az 1990. őszi taxissztrájkban megmutatkozott. A politikusok leckéje úgy szólt, hogy Magyarországon csak fokozatos változtatásokat lehet lenyomni a választók torkán. Csakhogy a szocialista gazdaság szabályrendszere már a nyolcvanas években felbomlott. Az emberek kiskapukon keresztül érvényesítették az érdekeiket, és azt tanulták meg, hogy nem a szabályokat követők járnak jól, hanem azok, akik ügyesen megkerülik ezeket.

Ennek nyomán - idevéve az interjú elején említett réteget, amely a munkaerőpiacról kiszorulva állami járulékosként tartotta fenn magát - két nagy csoport alakult ki a társadalomban: a juttatáskeresőkké és kiskapukeresővé. Nem a politikusok a hibásak, hanem ez a rendszer, amelynek foglya a társadalom. A kapitalizmus létre sem jött, csak a késő Kádár-rendszer privatizált változata alakult ki. Urbán egy tízes skálán hármasra adja annak esélyét, hogy Magyarországon a következő két-három évben bármi változzon a jelenlegi helyzethez képes.