Nem tud közelebb jutni a magyar gazdaság az uniós átlaghoz, miközben több szomszédos ország is látványos javulást mutatott fel. Ezúttal a Világbank által közölt, egy főre jutó, vásárlóerő-paritáson számított (PPP) bruttó nemzeti jövedelem (GNI) adatokat vetettük össze. A GNI-t használatának előnye, hogy a GDP-vel szemben ez - leegyszerűsítve fogalmazva - kiszűri a külföldi multinacionális vállalatok tevékenységét, viszont a "magyar multikét" figyelembe veszi. (Közgazdaságilag korrektebben fogalmazva a GDP-ből származtatható a GNI, amely a szektorok elsődleges jövedelmének, valamint a rezidens szektorok és a külföld egymás közötti tulajdonosi jövedelemátutalásai, továbbá az EU-tól kapott támogatások és az EU-nak fizetett adók egyenlegének az összege.) A vásárlóerő-paritáson történő összehasonlítással pedig az eltérő árszínvonalakat lehet kiszűrni.

Ezen az ábrán jól látszik, hogy az elmúlt évtizedekben többé-kevésbé folyamatosan nőtt az egy főre jutó, PPP-alapon számolt magyar GNI, bő három évtized alatt a négyszeresére, ötezer dollárról húszezer fölé. Igaz, eközben az EU átlaga ennél is tempósabban nőtt és 2012-re jócskán 30 ezer dollár fölé került.

 

A magyar és az uniós növekedési pálya eltérő meredekségéből adódik, hogy nyílt az olló, vagyis nem kerültünk közelebb az EU színvonalához. A következő ábra azt mutatja, hogy a volt szocialista országok közül többnek viszont sikerült ez a mutatvány, illetve le is hagyta Magyarországot. (Az egyes grafikonok akkor kezdődnek, amikortól a Világbanknak volt GNI-adata az adott országra.)

 

A Világbank számításai szerint Magyarország 1980-ban még meglepően közel volt az EU-átlaghoz az egy főre jutó, PPP-alapon számított GNI-t tekintve. Az akkor mért 5 020 dolláros érték a 7 743,5 dolláros uniós átlag 65 százalékát tette ki. Tíz évvel később ez az arány 62 százalék volt, ami újabb tíz év múlva, 2000-ben mindössze 52 százalék volt csupán. Újabb egy évtizedbe telt az 1990-es arány elérése, majd 2012-re ismét kismértékű romlás következett be: a tavalyi érték 61,9 százalék volt. Érdemi felzárkózásról tehát nagyjából egy évtizede nem lehet beszélni, és előtte is csak a rendszerváltást követő leszakadást sikerült ledolgozni.

Mindez azt eredményezte, hogy míg - amint az újabb ábrából is kiderül - egy évtizeddel ezelőtt csak Szlovénia és Csehország állt Magyarországnál közelebb az EU-átlaghoz, addig tavaly már mindhárom balti állam, Szlovákia és Lengyelország is jobban teljesített. Amíg a magyar egy főre jutó, vásárlóerő-paritáson számított GNI nem egészen 3 százalékponttal került közelebb az EU-átlaghoz, addig a lengyelek csaknem 15, Szlovákia pedig mintegy 20 százalékpontot javított. Látványos volt Románia teljesítménye is, amely egy évtized alatt Szlovákiához hasonló ütemű felzárkózást produkált - igaz, még így sem éri el az uniós átlag felét. (Az időskála a rendelkezésre álló adatok összehasonlíthatósága érdekében kezdődik 1997-től.) Mindezt Bod Péter Ákos nemrégiben - igaz, az egy főre jutó, PPP-alapon számolt GDP-adatokat citálva - úgy foglalta össze, hogy Magyarország leszakadóban van a régiótól.

 

A képet tovább árnyalja, hogy Magyarországon - igaz, GDP-alapon mérve - lényegében csak a közép-magyarországi régió teljesítménye javítja az átlagot, miközben több régió az unió leszakadói között van. Minderről részletesen korábbi cikkünkben itt olvashat.