Business Talks '24

Üzleti konferencia

Ne maradjon le az év
üzleti konferenciájáról!

Szerezze be
jegyét most.

A Financial Times online kiadása szerint Piacok-Orbán meccs állása a kilátásba helyezett IMF-paktummal: 1:0. A befektetők szemszögéből nézve kedvezőnek ítéli az NGM bejelentését megállapítva, hogy a hitelszűke közepette jelentős mértékű kellett hogy legyen a kormányra nehezedő nyomás, máskülönben Orbán Viktor, a politikai harcos sosem adta volna meg magát.

A Nomura szakértője, Peter Attard Montalto így fogalmazott: "attól tartok, hogy egyfajta tartalom nélküli verbális intervenció történt a piacokon, különösen annak fényében, hogy az MNB közölte, ők nem tudtak a dologról" - áll az ft.com cikkében.

A jegybank korábban azt közölte az MTI-vel, az MNB csak a Nemzetgazdasági Minisztérium közleményéből értesült a kormány szándékáról, hogy együttműködésre készül a Nemzetközi Valutaalappal. Az MNB szerint "az IMF-el történő bármely típusú együttműködés esetén az érintett ország kötelezettségét az adott ország jegybankja és kormánya közösen vállalja. Ennek megfelelően a következő időszakban zajló IMF-tárgyalásoknak az MNB részese kell legyen".

Martonyi János külügyminiszter szerint elővigyázatosságból van szükség az IMF-megállapodásra, "ez egyfajta biztosításnak felel meg". A tárcavezető az Inforádió Aréna című műsorában csütörtökön azt mondta: nem hitelmegállapodásról van szó, hazánk elővigyázatossági szerződés megkötésének lehetőségét keresi a Valutaalappal.

Montalto arra következtetésre jut, hogy az rugalmas hitelkeret (Flexible Credit Line - FCL) számunkra nem járható út, és egyben felhívja a figyelmet, meglehetősen homályos, hogy a kormány pontosan mire is szánta el magát, hiszen a szóba jöhető megállapodásoknak ára van - idézi a Portfolio.hu az elemzőt.

Arról, hogy az IMF konstrukcióinak mi a lényege, részletesen itt olvashat.

A Nomura szakértője szerint az elővigyázatossági hitelvonallal (Precautionary Credit Line, PCL) kapcsolatban is vannak kérdőjelek, bár számára úgy tűnik, hogy a kormány ebben gondolkodik. Szerinte ugyanis nehezen látható, Magyarország és az IMF hogyan fog megegyezni a hitelnyújtás feltételeiről. Attard Montalto úgy látja, hogy a devizahitelekkel kapcsolatos kormányzati politikában, bizonyos adókérdésekben és reformelképzelésekben az IMF véleménye bizonyosan el fog térni a kormányétól. Mindez a 30 bázispontos éves díj mellett túl nagy árnak tűnhet.

Ebből a forrásból egyébként az első évben az IMF-kvótánknak megfelelően 6 milliárd eurót tudnánk igénybe venni szükség esetén, majd a következő évben 12 milliárd eurót. (Ez a magyar állam devizafinanszírozási igényét két évre meg is oldaná.)

A fenti okok miatt a P-SBA (elővigyázatossági készenléti hitelmegállapodás - Precautionary Stand-by Agreement) lehetőségét a még szigorúbb feltételek miatt Montalto elveti, ahogy természetesen az SBA-t (készenléti hitel) is, hiszen az direkt finanszírozás lenne, amit a kormányzati közlemény kizárt. Az elemző azt is megjegyzi, hogy az is kizárt, hogy az IMF védőhálót nyújtana egy olyan országnak, amelyikben a kormány és a jegybank között nincs kooperáció.

Montalto emlékeztet korábbi véleményére, miszerint Magyarország csak akkor fog az IMF-hez fordulni, amikor már minden egyéb lehetőséget kihasznált, de ez túl késő lesz, mert már csak a túlzottan feszült piaci viszonyok és tőkekivonás után lesz rá hajlandósága. Szerinte ez a pont még nem jött el, éppen ezért a kormány nehezen fog engedni saját elképzeléseiből, ami szinte lehetetlenné teszi a megegyezést.