A magyar adójogi szabályozás lehetőséget ad a munkáltatóknak, hogy kedvező adózási feltételek mellett olyan eszközöket biztosítsanak a munkavállalóik számára, amelyek révén ez utóbbiak harmadik személyek részéről bizonyos szolgáltatások és termékek formájában különböző természetbeni juttatásokat vehetnek igénybe anélkül, hogy ezért díjazást fizetnének. Mindazonáltal ugyanezen jogi szabályozás azt is előírja, hogy (szálláshely-, szabadidős és/vagy étkezési szolgáltatások esetén) kizárólag a Szép-kártya és (fogyasztásra kész étel vásárlása esetén) az Erzsébet-utalvány biztosíthat hozzáférést ezen adókedvezményekhez.

Brüsszel perre ment

Az Európai Bizottság (EB) kötelezettségszegés megállapítása iránti keresetet indított Magyarországgal szemben a bíróság előtt. Az EB szerint Budapest megsértette a letelepedés szabadságát és a szolgáltatásnyújtás szabadságát (valamint Szép-kártyával a szolgáltatási irányelvet), mivel az adókedvezmények kizárólag Szép-kártya és Erzsébet-utalvány használata esetén vehetők igénybe, amelyek kibocsátási feltételeit Brüsszel túlságosan megszorítónak tartja..

Budapest vesztett

Mai ítéletében a Bíróság kimondta: a Szép-kártya-rendszer és az Erzsébet étkezési utalvány rendszer több eleme ellentétes az uniós joggal.

Várható volt

Az Európai Bíróság szigorú mai döntése tavaly szeptember óta várható volt. A testület francia főtanácsnoka, Yves Bot ugyanis akkor publikált véleményében úgy fogalmazott, hogy ezer sebből vérzik a Szép-kártya és az Erzsébet-utalvány szabályozása. Az összes korábbi magyar érvet lesöpörte az asztalról.

A főbb érvek:

  • Az a tény, hogy a más tagállamban letelepedett vállalkozások magyarországi fióktelepei nem bocsáthatnak ki Szép-kártyát sérti az irányelvet, mivel a tagállamok nem akadályozhatják a szolgáltatókat a letelepedési formájuk megválasztásában.
  • A magyar jog bizonyos körülmények között arra kötelezi a Szép-kártya kibocsátóit, hogy a magyar jog szerint létrejött gazdasági társaság (rt. vagy kft.) formájában működjenek. Ráadásul kötelesek olyan gazdasági társaság leányvállalataként működni, amely maga is a magyar jog szerint jött létre. A bíróság szerint a magyar jogi szabályozás nem egyeztethető össze az irányelvvel, mivel a szolgáltatók jogi formájára vonatkozó követelmények nem lehetnek a székhely tekintetében hátrányosan megkülönböztetőek. Az, hogy székhelyüknek Magyarországon kell lennie, az irányelv értelmében vett hátrányos megkülönböztetésnek minősül.
  • Kizárólag a magyarországi székhellyel rendelkező pénzintézetek képesek eleget tenni azon feltételnek, amely szerint a Szép-kártya kibocsátóinak minden 35 ezer főnél több lakosú magyarországi településen ügyfelek számára nyitva álló helyiséget kell fenntartaniuk. Az uniós az irányelv viszont kizárólag akkor teszi lehetővé valamely szolgáltatás nyújtásának meghatározott szolgáltatók számára való fenntartását, ha az ilyen korlátozás nem jár a szolgáltatók székhelyének helyén alapuló hátrányos megkülönböztetéssel. A bíróság szerint a jelen ügyben ilyen hátrányos megkülönböztetés történt.
  • A magyar jogi szabályozás azáltal is megsérti az irányelvet, hogy a kibocsátók minden 35 ezer főnél több lakosú magyarországi településen való jelenlétének megkövetelésével magyarországi telephely meglétét írja elő, ezzel megfosztva a más tagállamokban letelepedett szolgáltatókat azon joguktól, hogy magyarországi letelepedés nélküli, határon átnyúló szolgáltatásnyújtás mellett döntsenek. A bíróság szerint a kötelezettség nem áll arányban a követett céllal, vagyis a fogyasztók és a hitelezők védelmével, mivel e cél elérésére többek között kevésbé korlátozó intézkedések is rendelkezésre állnak.
  • A szerződések értelmében vett gazdasági tevékenységnek minősül olyan utalványok díjazás ellenében történő kibocsátása, amelyek lehetővé teszik a munkáltatók számára, hogy kedvező adózási feltételek mellett biztosítsanak a munkavállalóiknak fogyasztásra kész étel formájában természetbeni juttatást, és hogy a Magyar Nemzeti Üdülési Alapítvány (MNÜA) számára e tevékenység tekintetében fenntartott monopólium mind a letelepedés szabadsága, mind a szolgáltatásnyújtás szabadsága megsértésének minősül. Az Európai Bíróság szerint az ilyen monopólium létrehozása nem indokolható önmagában azzal, hogy a szóban forgó gazdasági tevékenységből származó bevételeket a jelen ügyben az MNÜA szociális tevékenység vagy munka finanszírozására fordítja.

A washingtoni választott bíróságon is megtámadta a magyar intézkedéseket a Le Cheque Déjeuner, a Sodexo Pass International SAS, valamint az Edenred is - ezek az eljárások az uniós pertől függetlenül futnak.

A bíróság által most tetemre hívott magyar cafeteria-rendszer 2012. január 1-jétől indult. Azóta főszabály szerint egyrészről a fogyasztásra kész étel vásárlása csak Erzsébet-utalvány, míg vendéglátó-ipari szolgáltatás igénybevétele csak Szép-kártya felhasználása esetén minősül béren kívüli juttatásnak. Erzsébet-utalványt csak az MNÜA, Szép-kártyát pedig az erősen korlátozó szabályozási   feltételek miatt ténylegesen csak három bankcsoport bocsáthat ki.

Szép-kártyát jelenleg az OTP Pénztárszolgáltató és Tanácsadó Zrt., az MKB Nyugdíjpénztárt és Egészségpénztárt Kiszolgáló Kft., valamint a K&H Csoportszolgáltató Kft. bocsát ki. A három kibocsátó 2015. november végéig együttesen 1,241 millió kártyát adott ki. A kártyákra az elmúlt öt évben feltöltött összeg meghaladta a 296 milliárd forintot.