Olyan nyugdíjrendszert kell bevezetni, amely visszahat a gyermekvállalásra, ösztönzi azt, s a reprodukciós ráta függvényévé teszi a megkapható nyugdíjat. Ezt az általános követelményt lebontva az egyes szülőpárokra, azt jelenti, hogy legalább két gyermek vállalása estén kaphat jogot valaki az egyébként a járulékfizetés és az azzal kapcsolatos járadékszámítási módszerek alapján kiszámolható nyugdíjjáradékra. A nyugdíjat differenciáltan korrigálni kell a megszült és felnevelt, taníttatott gyermekek számával. További differenciálást jelent tehát, hogy milyen áldozatot hoztak a szülők a gyermekek minőségi képzésért. Hiszen a társadalom egyre inkább a magasan képzett munkaerőt igényli, s ez alátámasztja ennek a differenciálásnak a jogosságát - ismertette az idén tavasszal a Pénzügyi Szemlében publikált, Botos József egyetemi docenssel közösen készített javaslatát Botos Katalin professor emerita a Magyar Közgazdasági Társaság által rendezett 50. közgazdász vándorgyűlésen Egerben.

Szakítanának az eddigi liberális szemlélettel

Jelenleg a magyar adatok szerint a két gyermeket felnevelő és taníttató szülőpár 11 évnyi jövedelmét költi a gyermekekre - mondta a közgazdász. A pénzbeli ráfordítás fele-fele arányban oszlik meg a teher az állam és a a család között. A kiindulási helyzet része, hogy a tb-nyugdíjrendszer a demográfiai folyamatok miatt fenntarthatatlan lesz. A demográfia (elöregedés) a nyugdíjrendszer minden típusa (tőkefedezeti vagy felosztó-kirovó egyaránt) számára komoly probléma, mert nyugdíj-kifizetést jelent. Mindezek miatt javasoljuk a szakítást az eddigi liberális szemlélettel - mondta Botos. Véleménye szerint olyan reform kell, amely pozitívan hat a demográfiára is, elismerve a humántőkébe való fektetés értékét. Csakhogy eközben tekintettel kell lenni a magyar költségvetés eladósodottságára és feszült helyzetére is, nem rontva a jelenlegi nyugdíjasok helyzetén, stabil, kiszámítható és felkészüli időt adó rendszert hozva létre.

Egy gyerek levonást jelent

A közgazdász-házaspár által olyan, pontrendszeren alapuló nyugdíjrendszert hozna létre, amely a taníttatott gyermekeket honorálná. A modell úgy számol, hogy nettó átlagbér egy pontot jelent, majd 40 év munka után az átlagbért kereső 14,4 ponttal indul, az "alap" 14,4 pontot akkor kaphatja meg, ha állított maga mögé járulékfizetőt, azaz, van szülőpáronként két gyermek. Három gyermek esetén a pontszámot 15 százalékkal (+2,2 pont) indokolt növelni, négy gyermeknél 24 százalékkal (+3,5 pont). Ha csak egy gyermek van a családban, akkor 3,7 ponttal (26 százalék) viszont csökkenteni kellene a pontok számát. Gyermektelenség esetén - méltányosságból - csak 38 százalékkal, 5,5 ponttal csökkentenék a pontjainak számát. (Méltányosságból, hiszen egyáltalán nem állított járulékfizetőt maga mögé.)

A pontrendszer előnyei: egyrészt egyszerű, közérthető, nyomon követhető és könnyen számítható, másrészt valamennyire visszatart a feketemunkától, harmadrészt nem szakad le az akítv munkavállalók jövedelemétől, biztosított az automatikus bérvalorizáció, nincs szakadék a régi és az új nyugdíjak között - érvelt Botos.

Húszéves átmenettel terveznek

Ez egy zárt rendszer, abból indul ki, hogy minden leendő nyugdíjas mögött áll egy szülőpár, ráadásul a szisztéma számol a várható élettartammal is. Reményeink szerint az általunk javasolt nyugdíjrendszer nyomán fokozatosan kialakulhat a társadalomban az a szemlélet, hogy gyermeket vállalni ésszerű döntés - vallja a szerzőpáros. Erre már csak azért is lenne idő, mert a javaslat szerint a bevezetés 20 év alatt, fokozatosan lehetséges.