A Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő (NEAK, leánykori nevén OEP)  honlapján elérhetőek a 2008-2016 közötti gyógyító-megelőző ellátásokról adatai, amelyek igencsak mozgalmas időszakot fednek le. 2008-ra éppen lezajlott a fekvő- és járóbeteg ellátási rendszert alapjaiban felforgató Molnár Lajos-féle kórházreform, meghirdették a járóbeteg ellátás és az egynapos sebészeti ellátás preferálását, majd a térségi ellátási rendszert és államosították a kórházakat. Nem mellesleg elköltöttek 500 milliárd forintnyi uniós forrást infrastruktúrafejlesztésére. Mindez napjainkra alaposan átrajzolta a magyar egészségügyi ellátórendszert, az ellátási esteszámok változása egy új irányt jelez.

Az alábbiakban ellátási típusonként vesszük végig a főbb változásokat.

Összegzett ellátás

2008-ban a járóbeteg, a fekvőbeteg, valamint a nappali sebészeti ellátásban összesen 66,5 millió ellátási esetet jelentettek. 2016-ra csaknem elérte a 70 milliót az ellátási esetek száma ez 4,5 százalékos növekedés. A legnagyobb arányú, több mint kétszeres növekedést az egynapos sebészet produkálta, 120 ezerről 264 ezerre nőtt az ellátások száma. Ugyanezen időszak alatt a kiinduló év 64 milliót meghaladó járóbeteg ellátási esete több mint 67 millióra nőtt. A 2 milliós nagyságrendű fekvőbeteg ellátások száma pedig 6 százalékkal csökkent, a fekvőellátások csökkenésénél azonban nem csak az egynapos sebészeti ellátási esetek növekedése játszott szerepet, mint az adatokból kiderül, azokon a területeken volt jelentős a változás, amelyek alapvetően sem egynapos, sem járóbeteg-ellátás keretében nem pótolhatók.

Alapellátás

A NEAK adatai szerint 2008-ban egy területi ellátást végző felnőtt körzethez 1708, egy gyermek-körzethez 892, egy vegyes körzethez pedig 1483 lakos ellátása tartozott. E számok 2016-ra minimálisan javultak, ugyanakkor 2008-ban még Budapesten volt a legkisebb az egy praxisra jutó lakosok száma, 2016-ra viszont Nógrád, Baranya, Csongrád megyében, sőt a legtöbb tartósan betöltetlen praxissal rendelkező Borsod megyében is kevesebb lakos jutott egy felnőtt körzetre, mint Budapesten. A budapesti gyerek körzetek helyzete 2016-ban még ennél is rosszabb volt, jó pár megye előzte meg, igaz, hogy egyedül Budapesten nem működnek vegyes körzetek. A kilenc év alatt bekövetkezett minimális statisztikai javulás alapvetően annak köszönhető, hogy a lakosság száma gyorsabban apadt, mint az orvosoké.

Betegszállítás

A betegszállító szolgálatok szinte ugyanannyi, 2,2 millió körüli beteget szállítottak 2008-ban, mint 2016-ban, a betegszállítás finanszírozása a vizsgált időszakban 11 százalékkal lett magasabb. 2016-ban viszont 25 százalékkal, 10 millió kilométerrel volt kevesebb a megtett hasznos kilométerek száma, mint 2008-ban.

Egy lehetséges magyarázat, hogy teljesen kiépült a betegszállításokban meghatározó jelentőségű művese-hálózat, ugyanakkor meghökkentő, hogy a 2012 óta bevezetett térségi ellátási rendszer nem növelte jelentősen a betegszállítási igényeket, pedig emiatt elvileg növekedni kellett volna a betegszámnak és a megtett hasznos kilométereknek.

Járóbeteg-ellátás

A járóbeteg ellátásban 2008-hoz képest 2016-ra a hosszú évek óta hangoztatott szakmai trendnek és szándéknak megfelelően megduplázódott a sürgősségi ellátások száma. Kilenc év alatt jelentősen nőtt a kardiológiai rendelési idő és a kardiológiai forgalom, az ellátott betegek száma több mint 300 ezerrel gyarapodott.

Minimális mértékben csökkent a belgyógyászati és pszichiátriai ellátási esetek száma, miközben csaknem 1000 órával nőtt a heti pszichiátriai szakrendelési idő, azaz megnőtt az egy pszichiátriai betegre jutó ellátási idő. A szintén csaknem heti 1000 órával megnövekedett tüdőgyógyászati szakrendelési idő ellenére 25 százalékkal csökkent a tüdőgyógyászati szakrendelések forgalma.

Mindkét utóbbi szakrendelés növekedési idejének jelentős része a kistérségi szakrendelők programjából fakad, a számok alapján a program következtében nem került be több beteg az ellátó rendszerbe, csak máshol kapják a betegek az ellátást.

Furcsa számok az onkológiában

A klinikai onkológiai szakrendeléseken a kilenc év alatt változatlan szakorvosi óraszám mellett lényegében azonos volt a forgalom, évi 470 - 480 ezer esetet láttak el.

Paradox módon változott viszont az onkológiai gondozóknak regisztrált rendelők forgalma, itt a heti szakorvosi óraszám kilenc év alatt a kétharmadára csökkent, miközben az onkológiai gondozókban ellátott betegek abszolút száma jó 10 százalékkal növekedett. A daganatos betegségek előfordulási gyakoriságának növekedése mellett mindez csak úgy történhetett meg, hogy az onkológiai szakrendelőkből a betegek egy részét a leépítés alatt álló gondozókba irányították, ahol a kapacitás csökkenése miatt növekvő zsúfoltság és alacsonyabb szintű ellátás várta azokat, akik egyáltalán eljutottak idáig.

Fekvőbeteg-ellátás

Igazán látványos és drámai változások a fekvőbeteg ellátásban következtek be. A szülészet-nőgyógyászat területén az abortuszok száma szinte megfeleződött, a 2008-as évi csaknem 42 ezerről 2016-ra mintegy 26 ezerre csökkent, a különbség azonban nem növelte a szülések számát. Döbbenetes mértékben változott a császármetszések aránya. Míg 2008-ban két hüvelyi szülésre jutott egy császármetszés, ez az arány 2016-ra 1,4:1 arányra változott, Budapesten pedig napjainkban már az 1:1 arányhoz közelítünk.

Ennél is jobban szemet szúr, hogy míg 2008-ban még közel 45 ezer esetben jelentettek teljesen egészséges (2,5 kg feletti) újszülöttet a kórházak az OEP-nek, ez a szám 2016-ra 37 ezerre csökkent. (Az élveszületések száma 2016-ban 93,1 ezer volt.) Az egészségügyi rendszer fejlődésével ennek a számnak józan megfontolások szerint növekednie kellett volna. Erősen gyanítható, hogy nem a megszülető gyerekek egyre betegebbek, és nem arról van szó, hogy 3 újszülöttből ma már kettő nem egészséges, mert ha ez valós szám lenne, népegészségügyi intézkedések sorát kellett volna már látnunk. Inkább az sejthető a háttérben, hogy finanszírozási okok miatt a kórházak nem jelentik tökéletesen egészségesre az újszülötteket a zárójelentésekben. A császármetszések elharapózása pedig leginkább a hálapénzzel hozható összefüggésbe.

Nagyot változott a NEAK(OEP) jelentések szerint a pszichiátriai megbetegedések miatti kórházi ellátások száma is. Több mint a felével csökkent a szorongásos kórképek illetve a depresszív tünetek miatt ellátottak száma, jelentősen mérséklődött a demencia miatti kórházi kezelések száma is. Az általános trendeknek ellentmondó adat arra utal, hogy az egészségügyi rendszerben kevesebb figyelem jut erre a területre, változott a betegvezetés, ritkábban rendelik vissza a betegeket a rendelőkbe.

Felénél is kevesebbre apadt a szenvedélybetegségek aránya az ellátási feladatokban, míg 2008-ban nem egészen 5,5 ezer alkoholfüggőséggel kapcsolatos kórházi ellátásra került sor, 2016-ban már 2 ezernél is kevesebbre. Drogfüggőség miatt 2008-ban alig 200, 2016-ban körülbelül 400 pszichiátriai ellátást végeztek.

A mérgezések és gyógyszerek toxikus hatásai miatt szükséges sürgősségi ellátások száma viszont a 2008-as közel 9 ezerről 2016-ra közel 23 ezerre nőtt. E trendek szintén tökéletesen szembemennek a hétköznapi tapasztalatokkal, s arra utalnak, hogy a betegek egyszerűen nem jutnak el az ellátórendszerbe. A legutolsó adat - bár hatalmas növekedést mutat - messze alatta marad a becsléseknek.

Mi történt a keringési rendszeri betegekkel?

Az egyik legfontosabb kórházi ellátási terület a keringési rendszer megbetegedéseit kezeli. A 2014-ben elhunyt 126 ezer ember felénél keringési betegség okozta a halált. A keringési halálozások tizede, több mint 12 ezer eset agyi érbetegség miatt következett be, az agyi érbetegségek miatt bekövetkezett halálozásban az uniós rangsor utolsó negyedének elején állunk. A legtöbb rokkantságot a stroke okozza. A háziorvosi rendelőkben 2013-ban több mint 550 ezer esetet tartottak nyilván az agyi érbetegségek csoportjában, a betegek kilenctizede 55 év feletti volt, és a betegség gyakoribb a nők között.

Hogy tükröződik ez vissza a kórházi ellátások számában?

Kilenc év alatt az agyi keringési zavarok miatti éves ellátások száma 91 ezerről 77 ezerre, az átmeneti agyi keringési zavarok miatti ellátások száma pedig kicsit több mint 26 ezerről mintegy 20 ezerre csökkent. Ugyanakkor a magas vérnyomás kórházi gondozása visszaszorult, 2008-ban közel 11 ezer, 2016-ban pedig már csak alig több mint 4 ezer esetben volt a kórházi ellátás vezető oka a magas vérnyomás. A szívelégtelenség miatti ellátások száma közel 33 ezerről csaknem 26 ezerre csökkent.

Ugyanebben az időszakban a katéteres beavatkozással kezelt szívinfarktusok száma közel 7 ezerről majd 11 ezerre növekedett, míg a katéterezés nélkül kezelt szívinfarktusok száma 8 ezerről 5200-ra csökkent, azaz kilenc év alatt a szívinfarktusos esetek száma összességében mintegy 1000-el növekedett.

Miután a keringési betegségek miatti ellátások csökkenése mellett az infarktusok száma nőtt, és a szív- érrendszeri halálozás sem csökkent, nem vélelmezhető, hogy a jobb ellátás apasztotta a betegek számát, valószínűbb, hogy voltak, nem is kevesen, akik nem jutottak megfelelő ellátáshoz.

Durva számok a kórházi fertőzéseknél

A 18 év feletti kórházi kezelteknél észlelt szeptikémia (vérmérgezés) miatti kórházi ellátások száma 2008-ban még 5 ezer alatt maradt, majd minden évben emelkedő esetszám mellett 2016-ban már megközelítette a 11 ezret a jelentett estek száma.

Az onkológiai esetszámok sem igazán megnyugtatóak. A Nemzeti Rákregiszter szerint az új daganatos megbetegedések száma 2008 és 2014 között 10 százalékkal növekedett, 2016-ra meghaladta az évi 90 ezret.

Az onkológiai műtétek számának változása nagyjából követte ezt a trendet, a kemoterápiás ellátás összegzett számaiban ugyanakkor nem volt jelentős változás a kilenc év alatt. A fekvő-beteg ellátásban jelentett sugárterápiás finanszírozási esetek száma viszont 42 százalékkal növekedett. A sugárterápiás esetszám növekedés azonban a jelek szerint nem az ellátott betegek számának, az uniós fejlesztéseknek, illetve a korszerű eljárások elterjedésének a következménye, hanem sokkal inkább a kezelések adminisztratív jelentésének a megváltozásából fakad.

Erre utal, hogy a hosszú éveken át a jövő útjának tekintett, nagy figyelmet igénylő, a kemoterápia és sugárterápia együttes adását igénylő radio-kemoterápiás ellátási esetek száma kilenc év alatt a harmadára közel 3500-ról 1100-ra csökkent. Az uniós fejlesztések után egyre több helyen hozzáférhetővé vált speciális stereotaxiás besugárzások száma pedig kilenc év alatt alig 40 százalékkal - 157-ről 211-re - növekedett.

Egészséges életmód ide, vagy oda, hatékony ellátórendszer nélkül nem megy

Miközben egyes hazai szakmai fórumok egyre inkább alulbecsülik az ellátórendszer tevékenységének, hatékonyságának és teljesítményének a jelentőségét az egészség megtartásában, és helyette a betegségek elkerülésében látják a megoldást, arról kevésbé hallani, hogy még a legegészségesebb életmód mellett is szép számmal akadnak olyan helyzetek, amelyeknek a megoldása nem megy hatékony egészségügyi ellátórendszer nélkül.

A NEAK adatai felvetik a kérdést, vajon az elmúlt évek változásai nyomán egészségesebbé vált a lakosság, vagy épp ellenkező folyamatok zajlanak. A megbetegedési statisztikák és az elmúlt években jelentősen romló halálozási mutatók inkább az utóbbit valószínűsítik. A valós szolgáltatási igények azonban még mindig nem láthatóak, miként az sem, hogy az alapvetően gazdasági és finanszírozási szempontok alapján irányított hazai ellátórendszer mire volna képes egy más jellegű finanszírozási környezetben, s hogyan változnának ezzel a hazai lakosok egészség-esélyei. A statikus, intézmény- és finanszírozás-centrikus ellátási szemlélet helyett létrejövő dinamikus, szolgáltatási szemléletű, a változó feladatokhoz, igényekhez és lehetőségekhez gyorsan alkalmazkodó egészségügyi rendszer alakulásának azonban egyelőre továbbra sincs semmi jele.