Éppen 25 éve annak, hogy a kelet-közép-európai szocialista országok közül elsőként Magyarország rombolta le azokat a falakat, amelyek elzárták társadalmát a nyugati világtól. Ma az a kérdés, hogy az Orbán Viktor vezette magyar kormány jó úton halad-e afelé, hogy visszaépítse ezeket? Egyes ellenfelei éppen így gondolják.

Az internetadó elleni tömegtüntetés egyik vezetője úgy fogalmzott, hogy a világháló szabad elérésének korlátozása valójában kísérlet arra, hogy digitális vasfüggönyt húzzanak Magyarország köré - írja tudósítása elején a magát büszkén liberálisnak tartó, brit Indepedent internetes portálja. A gigabájtban mért forgalomra kivetett, felső korlátos adó a kormány szerint csak a telefonhasználatot terhelő adó kiterjesztése, amit az indokol, hogy sok eddig telefonon lebonyolított tevékenységet az internetre vittek az emberek. (Péntek reggel kiderült, hogy a netadó egyelőre lekerült a napirendről - a szerk.)

Kapcsolódó

Markában tartja

A netadóellenes budapesti tüntetés arra utal, hogy Orbán ezúttal a "Sokat akart a szarka, de nem bírta a farka" közmondásnak megfelelő hibába esett. Mintha azokat a kommunista vezetőket látnánk, akiket oly drámaian váratlanul mozdított el helyükről a berlini fal leomlása. Ne siessünk azonban ennyire. Ha ezt gondolnánk, alábecsülnénk ezt a "minden hájjal megkent", "autoritáriánus" politikust, aki az önkormányzati választások óta szilárdabba tartja a markában Magyarországot, mint valaha.

Hiába volt Magyarország az élharcosa 1989-ben annak, hogy Kelet-Közép-Európa hátat fordítson a Szovjetuniónak, és vegye át a nyugati értékeket, illetve gazdasági modellt, most láthatóan az ellenkező irányba fordul. Hasonló jelenségek figyelhetők meg a régió többi olyan országában is, amelyek átélték a kommunizmustól való megszabadulás katarzisát. Mintha a Krím félsziget orosz bekebelezését látva megijedtek volna attól, hogy a nagy medve, amely uralta a térséget a hidegháború idején, bosszúra készül a negyed százada történt dolgokért.

A nagy számítás

Orbán irányváltása azonban kevésbé látszik sima, praktikus geopolitikai számításnak, sokkal inkább filozófiai fordulatról van szó. Az erről árulkodó pillanat - legalábbis a nyugati fülek számára - júliusban érkezett el, amikor a magyar kormányfő erdélyi beszédében követendő példaként jelölte meg Oroszországot. Olyan államként, amely elhagyta a társadalomszervezés alapelvei közül a liberális módszereket, mivel azok a nyugati világban magukban foglalják a korrupció, a szexuális szabadság és az erőszak megtűrését.

Az Orbán politikáját elemző egyik megfigyelő szerint - aki 1989 óta ismeri őt - a magyar kormányfő azt hiszi, hogy a 2008-2009-es pénzügyi válság felülírta az 1989-es társadalmi-gazdasági fordulatot. A világ pénzügyi rendszerének összeomlása érvénytelenítette azokat a szabályokat, amelyek alapján a modern gazdaságokat irányították. Ezután már azoknak az iránymutatásoknak kell megfelelni, amelyeket Washingtonban, az IMF-nél vagy a Világbankban fogalmaznak meg.

Orbán Viktor ennek megfelelően 2010 után az alapokról indulva építette fel új, unortodox gazdaságpolitikáját. Az ő szemében 2008 a Nyugat csődjének előjele. Igyekszik minél messzebb kormányozni országát ettől a világtól, nehogy a nagy összeomlás idején a romok maguk alá temessék. Láthatóan abban reménykedik, hogy a nyugati államok éppen úgy összedőlnek, mint a Szovjetunió egy generációval ezelőtt - írta a brit portál.