A kétnapos rendezvényen kiemelten foglalkoznak a szegénység és a szakszervezetek viszonyával, illetve a minimális szociális normákkal. Az IndustriAll Europe brüsszeli székhelyű, ipari munkavállalók érdekeit képviselő csoport ülésén Csehország, Lengyelország, Szlovákia, Szlovénia és Magyarország összesen 41 küldöttje vesz részt.

Krémer szerint a szakszervezetek és a szegénység viszonya hagyományosan ellentmondásos. A szakszervezetek alapvetően a képzett, jó munkavállalói pozíciókat elfoglaló dolgozókat képviselik, szemben például a segédmunkásokkal és a napszámot vállalókkal. A szolidaritás legfontosabb kérdése, hogy kivel együtt valósítsák meg, hiszen a közösségből nem hagyhatók ki a munkanélküliek és a szegények sem. Szavai szerint a jelenlegi politika szerint az elsődleges cél a munkahelyek megtartása, s nem az, hogy több és jobb munkahely létesüljön.

A szakszervezetek megváltozott szerepéről Krémer kiemelte: míg korábban egyértelmű volt, hogy a "tőkésekkel" szemben kell a dolgozók érdekeit védeni, mára ez a konfrontációs határvonal elmosódottá vált. A mai körülmények között a multinacionális vállalat egyszerűen más országba helyezi termelését, ha valahol nem találja meg a profitot és termelékenységi számításait - fejtette ki. Ezzel párhuzamosan az üzemméretek jelentősen csökkentek és a szolgáltatási szektor vált dominánssá, kisvállalkozások foglalkoztatják a munkavállalók nagyobb részét - tette hozzá Krémer. Így a szakszervezetek érdekérvényesítő képessége jelentősen gyengült.

Rabi Ferenc, a Bánya- Energia és Ipari Dolgozók Szakszervezetének (BDSZ) elnöke szerint az európai intézmények a gazdasági válság kezelésében nem tudtak megfelelően fellépni - a megoldás kezdeményezése teljes egészében a Nemzetközi Valutaalapra (IMF) hárult. Úgy vélte, az európai integráció féloldalas maradhat, az egyik oldalon a nyugat-európai tizenötök támogatják a gazdasági és kereskedelmi integrációt, ugyanakkor az a politikai és szociális integráció, amely jellemző a tizenötökre, hiányzik a kelet-európai régióban. További hátrány, hogy a munkahelyteremtés a legnagyobb gazdasági fellendülés idején is gyenge maradt a régióban.

Kérdés, hogy lehet-e európai minimálbér? - vetette fel, hozzátéve: több európai parlamenti képviselő is hangot adott ennek a gondolatnak mostanában. A minimális normák kialakításához meg kell találni a legkisebb közös nevezőt. A szociálisan fejlettebb országok nem hajlandók visszalépni nemzeti rendszerükben, illetve a másik oldalról a gyengébb gazdasági teljesítőképesség is korlátozza az országokat szociális rendszerük fejlesztésében. Alulról, regionális, illetve tagállami szinten kell indítani a vitát az európai minimálbérről, amiben a szakszervezeteknek kell a kezdeményezőknek lenniük - véli Rabi.

A legkisebb közös európai nevezőt a szegénység és a társadalmi kirekesztés felszámolása mentén kell rögzíteni. Az olyan európai alapértékeket, mint a szolidaritás és a szociális Európa, a kedvezőtlen feltételek, elsősorban a válság, aláásták. Az európai integráció jövőjének biztosítása érdekében ezeket előtérbe kell helyezni, amihez elengedhetetlen az összehangolt szakszervezeti fellépés - fogalmazott a BDSZ elnöke.