Jelenleg a legvalószínűbb forgatókönyvnek az tűnik, hogy az Orbán-kormány egy politikailag is vállalható kompromisszumot próbál kötni az EU-IMF-párossal - állapította meg a Policy Agenda legújabb elemzése.

E verzió megvalósulása esetén a kabinetnek politikai kérdésekben gyors konszenzust kell találnia, majd megpróbálni túljutni a hitelképességi vizsgálaton: azaz be kell bizonyítania, hogy az ország gazdaság alapjai jók, ezáltal a következő évekre vázolt hiánypálya tartható, így képes lesz hiteleit folyamatosan törleszteni. A gyengülő gazdasági növekedés miatt bizonyosan komoly kiigazításokra lesz szükség.

Kapcsolódó

A kormány komoly véráldozatokkal számolhat

Komoly nehézségek lesznek a 2012-es költségvetés teljesítésével is - várhatóan pótköltségvetés készítésére kényszerül majd a kormány már tavasszal. Ezért Egyelőre semmilyen forgatókönyvet sem látni, hogy milyen módon áll majd össze a 2013-as költségvetés. Jövőre a már most feltételezhető további kiigazítások mértéke a Policy Agenda számításai szerint elérheti a GDP két százalékát, mintegy 550 milliárd forintot. Azaz ekkora összegben vagy növelni kell a bevételeket, vagy csökkenteni a kiadásokat. Egy ekkora mértékű kiigazító csomag pedig csak akkor valósítható meg, és feltehetően ez feltétele lesz a hitelmegállapodásnak is, ha a csomag jogszabályi elemeit nyár elejéig egy előre rögzített menetrend szerint elfogadja az országgyűlés és a kormány. Ebben az esetben válhat lehetségessé, hogy nem csak elméleti szinten látják majd a piacok azt, hogy Magyarország képes működését egy hosszú távon is fenntartható, stabil pályára állítani.

E forgatókönyv komoly veszélye a kormánypártok számára, hogy jelentős társadalmi csoportokat veszítenek el a megszorítások miatt. Egy a választók megértésére számító logikus, racionális kommunikációval mérsékelheti a politikai veszteségeit a Fidesz. Ezen lépések túléléséhez persze bármilyen kommunikációt is választ, komoly "véráldozatokkal" kell számolnia a kormánypártoknak, hiszen teljesen hátat kell fordítaniuk eddigi politikájuknak, a "szabadságharcos" karakternek.

Külső kényszernek is be lehet állítani a megszorításokat

Második forgatókönyv a megegyezésre: a "Trianon-szindróma". Ez alapvetően azonos az elsővel, csak ekkor a kormánypártok meg sem próbálják ezt racionális alapon elfogadtatni a választókkal. Inkább egy olyan helyzetet teremtenek, hogy az országra kényszerített helyzetnek állítják be a gazdasági és politikai korrekciós lépéseket, és ennek kapcsán megnevezik az általuk vélt felelősöket (nemzetközi tőke, a bankok, a multinacionáis cégek, az előző kormányok). E lépéssorozat arra tenne kísérletet, hogy érzelmi alapon megőrizze a kormánypárti szavazókat, és egyben a kikényszerített lépések felelősségét megpróbálja eltolni magától.

Egy ilyen politikai szcenárió egy befele forduló, a nemzetközi környezetre ellenségesen tekintő világot eredményezne, amelynek gazdasági hatásai is gyorsan mérhetőek lennének, azaz az ország teljesen elszigetelődne Európától minden tekintetben. Ráadásul a kormány ebben az esetben a Jobbik "politikai útjára" lépne, amely azt eredményezné, hogy a Fidesz is a "jobbszélre" sodródna, azaz a politikai centrum teljesen kiürülne, a demokratikus értékrend háttérbe szorulna - vélik a kutatók.

A legtöbbe a csőd kerülne

Az államcsőd az irracionalitások világát eredményezheti. A Policy Agenda elemzőinek véleménye szerint azonban egyelőre még ennek van messze a legkisebb esélyese, mivel az eseményeket befolyásoló szereplők közül senkinek sem áll érdekében. E forgatókönyv ugyanis azt feltételezi, hogy nem lesz képes Magyarország megállapodást kötni az IMF-EU-val, és ez által már ez évben finanszírozási nehézségek, majd rapid alternatív útkeresés zajlik majd. Ennek vége egy államcsőd, amelynek hatásai felmérhetetlenek. Az idő múlása azonban sürgető, hiszen a több fronton zajló politikai csata fokozza a bizonytalanságot és a kiszámíthatatlanságot. Vagyis minél gyorsabban meg kell tudni nyugtatni a külső és belső piacokat, hogy e fenyegető veszély ne is kerülhessen szóba.