Jelenleg 43 jogcímen kérhető valamilyen szociális támogatás (nyugdíj és nyugdíjszerű ellátások nélkül), és ez csak a központi költségvetésnek több mint 1600 milliárd forintjába kerül - olvasható a Policy Agenda elemzésében. Ehhez még valamelyest az önkormányzatok is hozzátesznek a saját költségvetésükből, és vannak olyan szociális kedvezmények, amelyeket a munkáltatókkal fizettet meg az állam (gyermekek után járó pótszabadság). A szociális ellátások egy része logikájánál fogva jelenleg is természetben nyújtott (például köztemetés, vagy tankönyvtámogatás), de van ahol már korábbi politikai döntés miatt így adja az állam a segítséget. (Amint arról beszámoltunk, a kormányzat szándékai szerint akár már a közeljövőben változhat a cafeteria rendszer.)

Ugyanakkor a támogatási rendszer nagyobb része továbbra is készpénz formájában kerül kifizetésre, márpedig egy március végén hozott határozata szerint a kormány keresi annak a lehetőségét, hogy tovább bővítse azokat a támogatási jogcímeket, ahol készpénzt helyettesítő utalvánnyal lehessen kifizetni az ellátást. Az itt megjelölt jogcímek a teljes támogatási rendszer a 31 százalékát teszik ki, mintegy 500 milliárd forint körüli összeget. Ugyanakkor az első sajtóhírek arról szóltak, hogy a szaktárca ellenállása miatt a családi pótlék továbbra is készpénzben kerül kifizetésre, amely önmagában 355 milliárd forint, tehát idáig érdemi forrást nem találtak a rendszeren belül arra, hogy védett piacot teremtsenek az Erzsébet-utalványnak.

Korábban szakértők rámutattak arra, hogy ha már a kormány mindenképp utalványosítani szeretné a szociális ellátásokat vagy azok egy részét, erre - külföldi példák alapján - jobb megoldás volna a kártyás rendszer, azaz például a Széchenyi Pihenő (Szép) kártya alszámlájaként kezelni. (A Policy Agenda elemzése ezzel az alternatívával nem foglalkozik. A szerk.) A kártyák felhasználhatóságát jól lehet tervezni, tekintve hogy az eltérő profilú elfogadóhelyek eltérő kódokat kaphatnak, így a plasztikokat különösebb erőfeszítés nélkül be lehet úgy állítani, hogy italboltokban ne lehessen velük fizetni. (Mindez a papíralapú utalványokra nem igaz, hiszen a kocsmáros befogadhatja azokat, majd saját beszerzéseit fizetheti az élelmiszer-áruházban. Sőt, diszkonttal az uzsorások is elfogadhatják.) A megoldás a feketekereskedelem visszaszorulását is segíthetné, hiszen ezzel csak könyvelt tranzakciókra kerülhetne sor.

Nem újkeletű a probléma

A szociális kiadások kapcsán folyamatosan elhangzó érv, hogy a költségvetés jelenlegi állapotához képest nagyon bőkezű a rendszer. A kabinet tervei között szerepelhet olyan elképzelés, amely éppen ezeknek a kiadásoknak az indirekt csökkentésére tesz javaslatot. Ebből a szempontból az utalvány rendszerre való átállás ezt a szándékot teljesíti - véli a Policy Agenda.

A közgondolkodásba a monori szociális kártya apropóján került be a kérdés, amikor a település vezetése azt gondolta, hogy a szociális probléma alapja az, hogy a nehéz helyzetben lévők a kapott támogatást "elisszák és játékgépekre költik". Ezért olyan rendszer kell, amely nem engedi, hogy az önkormányzati segélyt ne a létfenntartásra költsék el, azaz lényegében gyámság alá kell vonni ezeket az embereket, és ellenőrizni kell a pénzköltésüket.

Az üdülési csekk és az Erzsébet-utalvány rendszere azon alapul, hogy a működési költségeket, és bizonyos hasznot a forgalmazóktól kapott jutalék alapján érnek el. Amennyiben az állam az 1600 milliárd forintos kassza felét mégis ezen rendszeren keresztül fizeti ki, akkor 24-40 milliárd forintos bevételre tehet szert az elfogadóhelyek terhére. (Ez természetesen nem tiszta bevétel, mivel valamekkora működési költséggel is kell számolni.) Azaz ekkora mértékben költségvetési forrásokat kiválthat, és tehermentesítheti az amúgy is nehéz helyzetben lévő büdzsét. De ezen felül még számolni lehet a kiadott, de soha be nem váltott utalványok útján megmaradt haszonnal is, amelynek mértékét még becsülni sem lehet.

Több kárt okoz, mint hasznot

Az elemző cég szerint áttekintve a teljes ellátási rendszert politikai alapon lehet benne találni olyan elemeket, amelyek átkonvertálhatóak Erzsébet-utalványra. Ugyanakkor a probléma az - jegyzik meg -, hogy megerősödne az utalványoknak egy másodlagos piaca (egymás között adják veszik az emberek alacsonyabb áron), illetve a hátrányos helyzetű településeken nem megoldott az utalvánnyal fizetés lehetősége sem.

A másik probléma a rendszerrel annak társadalompolitikai felfogása: erősítené azt a képzetet, hogy aki az államtól pénzt kap, azt szorosan ellenőrizni kell, különben rossz helyre költi el, ami a társadalom kiskorúsítását jelentené, és éppen emiatt, a legnagyobb pénzt jelentő családi pótlék esetén erős ellenállásba ütköztek az ehhez kapcsolódó javaslatok.

Éppen ezért a Policy Agenda szerint bármennyire is szüksége van a kabinetnek akár néhány tízmilliárd forintra, ez a megoldás több politikai kárt fog okozni, mint költségvetési hasznot, mivel a választók részéről jövő ellenállás az ehhez hasonló, a mindennapokat érintő változásokkal szemben jelentősebb, mint akár néhány általános megszorító intézkedéssel szemben.