Az MKSZ elnöksége felhívja a figyelmet arra, hogy az egészségügyi ellátással, a gyógyító tevékenységgel kapcsolatos szakmai döntések közé tartozik az ellátáshoz szükséges személyi és anyagi feltételek biztosítása, amelyek nem választhatók el egymástól, és ezeket meg kell tartani az ellátás szintjén.

Az ágazatvezetés centralizált ellátás-ellenőrzési elképzeléseinek elemei közül rendkívül kockázatosnak ítéli a kórházak önálló költségvetési szervekként történő működés felszámolását, valamint az intézmények vezetőinek megfosztását munkáltatói és gazdálkodási jogköreiktől.

Az elnökség úgy véli, hogy a kancellária-rendszerrel az ellátás felelőssége elválik az ellátástól, és egy szinttel feljebb, a kancellárokhoz kerül, így elvész a napi operatív rugalmasság, ami súlyos károkat okoz és rendkívül kritikus helyzetekhez vezet a betegellátásban. A gyógyító tevékenységgel kapcsolatos szakmai döntések szorosan összefüggnek a személyi és dologi feltételekkel, így a felelősség nem kerülhet másik szintre. A felvázolt kancellária-rendszer nem oldja meg az egészségügy humánerőforrás- és finanszírozási problémáit, hanem fokozza a bizonytalanságot - olvasható a közleményben.

Eddig sem az intézményvezetők okozták a bajt

Az MKSZ elnöksége egy olyan új szervezeti forma bevezetését tartja lehetségesnek, amely a betegbiztonság érdekeit szem előtt tartva nem választja szét a gyógyítás felelősségét és a gyógyítással kapcsolatos döntéseket, miközben lehetővé teszi az ellátás koordinációjának korszerűsítését. Az MKSZ felhívja a figyelmet arra, hogy eddig sem az intézmények vezetői akadályozták a szakmai alapokon nyugvó munkamegosztást és az ellátás újraszervezését.

Az MKSZ elnöksége minden olyan strukturális változást kész támogatni, amely nem veszélyezteti a jelen rendszerben kialakult felelősségi és betegbiztonsági, valamint betegellátási garanciákat. Az elnökség meggyőződése, hogy a nagy adóssággal rendelkező kórházakba jelenleg kirendelt költségvetési felügyelők elegendő garanciát jelentenek a gazdálkodás jogszerűségének biztosítására és a szorosabb központi ellenőrzés megvalósítására.

Súlyos veszteséggel jár a rendszer bevezetése

Véleményük szerint a megismert konstrukciók és az előterjesztésben részletesebben megfogalmazott további elemek nem vezetnek az előterjesztés tervezetében leírt előnyökhöz, ám egyúttal súlyos veszélyekkel járnak.

Legfontosabb megállapításaikat részletesen is kifejtik:

• A gyógyítás jelenlegi intézményi szakmai felelőssége állami politikai felelősséggé válik azáltal, hogy a szakmai döntések kettéválnak és egy részük, a személyi és az anyagi feltételek biztosításával kapcsolatos döntések a kórháztól távolra, a kancelláriákhoz, így az állami fenntartóhoz kerülnek. Ez minden szakmai kritika, panasz esetén közvetlenül az állam felelősségét fogja felvetni, fokozva a politikai rizikót.

• Az előterjesztésben megfogalmazott kancelláriarendszer nem illeszkedik a közigazgatási és egészségügyi döntéshozói struktúrákhoz, ami komoly irányítási zavarokhoz vezethet.

• A kancelláriák 50-60 milliárd forint egészségügyi szolgáltatói költségvetésért felelős intézmények lesznek, várhatóan a nagy közpénzmozgással rendelkező adminisztratív környezetnek megfelelően lassú működéssel - lásd az Állami Egészségügyi Ellátó központ (AEEK) és a Klik példáját. Ez előre láthatóan veszélyeztetni fogja a gyors, nem ritkán azonnali döntéseket igénylő gyógyító tevékenység működésének hatékonyságát és a betegbiztonságot.

• A központi, azaz, a kórházaktól távoli ellátásszervezés és gazdasági irányítás rontja a betegelégedettséget, mert a betegek személyes kötődéseit és a helyi sajátságokat kevésbé tudja figyelemmel kísérni.

Romlik a betegbiztonság

• A betegbiztonság romlik, mert az ellátás feltételeinek biztosításával kapcsolatos döntéseket egy a betegektől távoli szervezet, lassú reakcióval fogja meghozni. A jelenlegi kórházi döntéshozatal jobban ösztönöz a betegek megfelelő szakmai színvonalú ellátására, hiszen a betegszükségletek a döntést alapjaiban meghatározó tényezőként helyben jelennek meg.

• A szétaprózott döntéshozatal veszélyekkel jár. A fenntartó hivatal (AEEK), a térségi management (TIG), a kancellária és az intézményi főigazgatóság irányítási feladatainak szétválasztása kompetenciazavarokat, a döntéshozók vetélkedéseit és ezekből adódóan működészavarokat eredményezhet. Ez ismét késésekhez, felelősség-elhárításokhoz vezethet.

Csoportos emigráció jöhet

• Az emberi erőforrás krízist fokozhatja, ha az orvosokat és az ápolókat kapacitás-átcsoportosítás vagy működési racionalizáció címén tömegesen más munkahelyre vezénylik, ami csoportos belső és külső migrációhoz vezethet.

• A kancellária-rendszer előkészítésének módja a kórházi szféra szakembereiben bizalmatlanságot szül. Az őszinte, széleskörű szakmai konzultáció elmaradása miatt nem várható a kórházi vezetők és munkatársak támogató hozzáállása. A növekvő elkeseredés az emberi erőforrás-krízis fokozódásához vezet.

• A mintegy 16 ezer háttértevékenységet végző kórházi munkavállaló központosított átszervezése és kényszer szülte vezénylése bizonytalan kimenetelű, jelentős szakember-veszteséghez vezethet az alulfinanszírozott és társadalmilag rosszul megbecsült ágazatból.

Ráadásul többe kerül

• A kancelláriák működtetése többletköltséggel fog járni. Tekintettel arra, hogy a kancellár munkatársai az alulfizetett egészségügyi személyzettől nagyobb hivatali távolságra fognak dolgozni, a közgazdász és a jogi személyzet piaci fizetései várhatóan jobban érvényesülhetnek, ami fokozott adminisztratív forráskiáramlást eredményez a közvetlen betegellátás rovására.

• Semmilyen racionális alátámasztása nincs az anyagban annak, és reálisan nem is várható, hogy a benyújtott előterjesztés megvalósulása a leírt 10 milliárd forintos megtakarításhoz vezetne.

• Nincs garancia arra, hogy a várhatóan elsősorban gazdasági ügyekre specializálódott szakemberekből álló, ilyen ismeretekkel és szemlélettel rendelkező vezetők által irányított kancelláriák a megfelelő intézmények az egészségügyi térségeken belüli optimális kapacitástervezés és betegút-menedzsment szempontjából. Erre a munkára egy adott térség betegellátási szokásait és a szakmai kompetenciákat részleteiben, mélyen ismerő egészségügyi szakemberek alkalmasak elsősorban. Az ő aktivizálhatóságuk kétséges a kancellária-rendszeren belül.