Bizonyos fokig a Magyar Nemzeti Bankban dolgozó más kollégái helyett tett gesztus, a nevükben kinyilvánított tiltakozás volt, amikor Király Júlia lemondott a bank alelnöki posztjáról - derült ki abból az interjúból, amelyet bő fél évvel távozása után adott az ATV-nek. Idézett egy levélből, amelyet egy MNB-s munkatársától kapott. Eszerint a magyar jegybankot az év eleji elnökváltás idején hozott személyi és szervezeti döntésekkel megalázták.

A szervezetet nagy pofonokkal fogja az élet megtanítani a helyes cselekvésre, aminek az árát azonban az adófizetők fogják megfizetni - fogalmazott az alkalmazott, aki másokhoz hasonlóan egzisztenciális okokból nem merte nyíltan vállalni véleményét. Király azonban elég független volt ahhoz, hogy felállhasson, kifejezve a hatalomváltást követő lépések szakmai hiányosságaival szembeni tiltakozását.

Ugye, megmondtuk

Akkoriban a sajtóban azt vetették a szemére, hogy a Matolcsy György-féle vezetés növekedési hitelprogramja ellen tiltakozott. Ebben a jegybanki tartalék terhére ingyen kölcsönt nyújtanak a kereskedelmi bankoknak azzal a feltétellel, hogy azt maximum 2,5 százalékos kamattal adhatják tovább a kis- és középvállalatoknak. Király leszögezi, hogy nem a program ellen volt, hanem az ellen, hogy a meghirdetését nem előzte meg alapos kockázatelemzés.

Ma is csak arról hallani, milyen kiválóan működik a hitelprogram, ám a volt alelnök ezzel kapcsolatban felhívja a pénzügyi szakma egyik alapszabályára a figyelmet: nem lehet semmilyen intézkedés csak pozitív. Mindig benne vannak a pakliban a negatív forgatókönyvek. Örülne, ha a magyar gazdaság olyan jól hasítana, hogy simán kinövekedné a program költségeit, ám ez korántsem garantált. Király Júlia tartja azt a korábbi állítását, miszerint a növekedési hitelprogram négy-öt év múlva sok bedőlt kölcsönt eredményezhet.

Vakrepülés

Ezt támasztja alá, hogy olyan pénzintézetek adják tovább az MNB pénzét, amelyeknek viszonylag kevés tapasztalatuk van az ilyen típusú hitelezésben. Amíg csak kisebb összegről van szó, kisebb a kockázat, amint azonban emelkedik a jegybank kedvezményes hitelkerete, az álmoskönyvek és a korábbi tapasztalatok szerint úgy nő a bizonytalanság.

A bankszakembernek erről az jutott az eszébe, hogy már megélt egy bankkonszolidációt Magyarországon, amelyben rendbe kellett tenni a rossz hiteleikben fulladozó pénzintézeteket. Ha nem a gazdaságot erősítő beruházásokba folyik az MNB-pénze, akkor nő a negatív forgatókönyvek megvalósulásának veszélye.

Ezt sem  mondták meg

Azért is gondolhatnánk azt, hogy a volt alelnök egyszerűen a "savanyú a szőlő" jegyében cselekedett lemondásakor, mert nem támogatta az MNB 2012 nyár végén elindult kamatcsökkentését, amelyek azonban nem ártottak a magyar gazdaságnak. Ezt a bank monetáris tanácsának az Orbán-kormány idején kinevezett tagjai kezdeményezték, akik többségbe kerültek a testületben. Király Júlia szerint azonban nem jó érv a kamatcsökkentés mellett, hogy véletlenül, a kedvező piaci környezetnek köszönhetően nem okozott semmi problémát.

Az ilyen döntéseknek ugyanis érintőlegesen sem szabad hazárdjátékszerűen születniük. Az előtt kell ezeket megindokolni, mielőtt megszületnének. A monetáris politikai döntéseknek hiteles stratégiából kell fakadniuk - és ez nem állt fenn az MNB esetén a kamatcsökkentés megindításakor. Ha a két akkori alelnökön és a volt elnökön múlt volna, akkor néhány hónappal később kezdik a lefaragást és nem viszik le olyan alacsonyra az alapkamatot, ahol most áll.

El kéne olvasni

Matolcsy György múlt heti nyilatkozata, miszerint növekedési fordulat történt az országban, Király Júlia szerint felveti a kérdést, hogy az MNB elnöke elolvassa-e az irányítása alatt lévő intézmény tanulmányait. A jegybank legutóbbi inflációs jelentését végigböngészve, megnézve a táblázatokat és a grafikonokat is, kiderül, hogy a tartós növekedési fordulatra még várni kell. A recesszió utáni fellendülésnek vagyunk tanúi, ami nem jelenti azt, hogy a gazdaság felzárkózási pályára állt.

Az MNB-jelentés számai szerint a foglalkoztatás javulása részben abból fakad, hogy a külföldön állást találók jó részét a hazai statisztika tartja nyilván, további forrása pedig a közmunka. Beruházási fordulatról nem beszélhetünk, az állami beruházások az uniós források felhasználásának beindulásával futottak fel. Az egyetlen eredmény az infláció mesterséges leszorítása a defláció közelébe a hatósági árak befolyásolásával.

Az elnyomott infláció azonban nem tartható fenn tartósan. A volt alelnöknek az MSZMP 1985-ben tartott kongresszusa jutott erről eszébe, amelyen elhatározták, hogy a pénzromlás üteme a következő ötéves tervben nem haladhatja meg az évi öt százalékot. Ezt be is tartották, ami beruházási, karbantartási és egyéb hiányok kialakulásához vezetett, miután az árak nem fedezték ezek költségeit. Végül mindez hozzájárult ahhoz, hogy a kilencvenes évek fordulóján elszálltak az árak.

Miért pont a devizahitelesek?

Az interjúból kiderült: pontatlanul idézik Király Júliát, amikor azt vetik a szemére, hogy kijelentette: nincs szükség a devizahitelesek megmentésére. Ehelyett az mondta egy tanácskozáson, hogy a Fidesz nem arra kapott felhatalmazást a 2010-es választásokon, hogy megmentse a devizahiteleseket. A pontosítással arra utalt, hogy bár a devizahitelek problémája súlyos, van még néhány társadalmi csoport, amely szintén nincs könnyű helyzetben. Bajban lehet az is, akinek forinthitele van, de elveszti az állását, vagy egyszerűen csak az, aki munkanélkülivé válik.

A volt MNB-alelnök azok közé tartozott, akik az ezredforduló utáni éveken felhívták a figyelmet a devizahitelezés súlyos kockázataira, ám elismeri, hogy a jegybankban nem voltak meg az eszközei a beavatkozásra és nem lépett fel kellő kérlelhetetlenséggel ez ellen a hitelfajta ellen. Ugyanakkor a korábbi MNB-vezetés támogatta az árfolyamgátat, amelyben a probléma tehermegosztáson alapuló, lassú kezelésének lehetőségét látták. Ennek sikeréhez is kellene persze gazdaság fellendülése, mert csak az tud törleszteni, akinek van ehhez elég jövedelme.