A Velkey György kórházszövetségi elnök nevével jegyzett közlemény a 2016-os költségvetési tervezet kapcsán sorra veszi, annak megvalósulása hogyan veszélyezteti az egészségügyi ellátást. Velkey kiemeli, a demográfiai helyzet a források gyors növelését igényli. Bár a természetes fogyás nő, a Ratkó-korszak gyermekei idősebbekké, betegebbekké, egyre inkább ellátásra szorulókká válnak. A nyugdíjasok számának gyors növekedésével kevesebben fizetnek járulékot, a szakápolói és szakorvosi létszám hirtelen csökkenése pedig elviselhetetlenné teheti az ellátási gondokat. Ez csak tudatos képzési programmal mérsékelhető, amihez a hosszú képzési idők miatt most van szükség erőforrásokra.

Nő a szülési kedv is, ami ugyancsak növeli az ellátásra szorulók számát, hiszen a születés körüli időszak is igencsak rizikós. A gazdasági növekedés fenntartásának egyre inkább gátja lehet a romló egészségügyi közellátás. A betegek romló vagy késedelmes ellátása a munkaerőpiacról való kiesésükön túl a szociális, a nyugdíj- és a táppénzrendszert is terheli. A forráshiány miatt vergődő egészségügy negatív hatással van az egészségpiaci beruházásokra, a háttériparra és a szolgáltatásokra egyaránt.

Illúzió a megfelelő ellátás

A Kórházszövetség elnöke szerint elegendő erőforrás hiányában ma már illúzió a korszerű gyógyításhoz szükséges eszközök és anyagok biztosítása az európainál betegebb magyar társadalomnak. Ezeket ugyanis a világpiacról kell(ene) beszereznünk, ugyanannyiért, mint a sokszoros forrással rendelkező (jóval magasabb GDP-jük jóval magasabb arányát egészségügyre fordító) európai országok.

Éles szabadpiaci verseny van az egészségügyi munkaerőért is, amiből nagy a hiány, és éppen ezért a kereslet is a fejlett országokban. Elegendő forrás nélkül ebben a versenyben sem tudunk sikeresek lenni, megkerülhetetlenné és sürgetővé vált a vonzó életpályamodell megalkotása.

Rendszerszerű hibából adódik a kórházi adósság

Az ellátás színvonalának tartására tett kísérletek az önköltség alatti központi finanszírozás következményeként a szolgáltatók eladósodottságához vezettek. Ez minden sokprofilú kórházban jelen van, a lejárt adósság a költségvetési előirányzatokhoz viszonyítva átlagosan 14 százalék. A kórházankénti különbségek okai finanszírozási egyenetlenségek, infrastrukturális különbségek, speciális ellátási érdekek, valamint a menedzsmentek közti különbségek. Az elmúlt években célzott intézkedések sem tudtak érdemi változást hozni a folyamatban, ami ugyancsak rendszerszerű hibára utal.

Általános a fedezet nélküli kötelezettségvállalás

A kórházrendszer adóssága 2015 első felére azért vált kritikussá, mert az előző években mind a dologi költségek finanszírozására, mind az adósság utólagos rendezésére kevés pénz jutott. A fedezetlen kötelezettségvállalás ezért általános. Ha a kórházigazgatók jogi felelősségre vonása ezért megtörténne, az a rendszer teljes összeomlásához vezetne: nem lenne gyógyszer-, kötszer- és egyszer használatos eszköz-, élelmiszer-, vagy takarítószer-megrendelés.

Velkey módszeres és tervezett forrásbevonást tart szükségesnek. A gazdaság élénkülése mellett most jött el az idő, hogy a kritikus és reménytelenné váló helyzetben az egészségügyi közfinanszírozás legalább az európai átlagértékre emelkedjen a GDP arányában, ami mintegy  2 százalék plusz ráfordítást jelent.

Úgy látja, célzott és racionális egészségpolitikai programmal ennek ésszerű hasznosulása biztosítható. Hangsúlyozza, a folyamat elkezdése nem halogatható tovább, és legalább 120 milliárd forinttal kell növelni az egészségügy 2016-os költségvetését. Ebből a legsürgősebb kárenyhítési lépések megtehetők lennének: az amortizáció pótlása, a szolgáltatói dologi költségek finanszírozása és a béremelés.