Könyörtelen trend van kialakulóban - Újabb válság fenyeget

A Napi Gazdaság hétfői számának cikke

A 2008−2009-es válság hatására jelentős reálbérkülönbségek alakultak ki világszerte, ennek összegzéséről készített átfogó elemzést a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO). E szerint földrajzi, iparági és nemi, valamint korösszetételi kategóriák mentén nagyon hierarchikus rendszerbe áll össze a globális bérskála, bár bizonyos tendenciák hasonló irányba mutatnak a fejlett ipari és a fejlődő iparosodó országok között.

A gazdaság és az üzleti élet legfrissebb hírei az Economx.hu hírlevelében.

Az elemzés egyik legfontosabb tanulsága, hogy globális szinten a bérek növekedési üteme szinte mindenhol elmarad a termelékenység bővülésének dinamikájától, aminek az a következménye, hogy a világon megtermelt jövedelem egyre kisebb aránya kerül vissza bérkifizetések formájában a fogyasztókhoz, sokkal nagyobb arányban lesz viszont vállalati jövedelem (profit) formájában felosztva. Mindez komoly átrendeződést okoz valamennyi országban az egyes jövedelmi csoportok között, az ILO megállapítása szerint általában a magasabb jövedelműekhez kerül a megtermelt jövedelem egyre nagyobb része.

A termelékenység-, illetve a bérdinamika növekedési ütemének aránya a külpiaci versenyképesség egyik legfontosabb meghatározója. Ebből a szempontból érdekes, hogy a világ legfejlettebb térségében a termelékenység növekedésének mértéke az elmúlt évtizedben kétszer akkora volt, mint az átlagos bérszínvonal emelkedésének üteme, vagyis a fejlett ipari államok versenyképességi pozíciója alapvetően nem sérült. Az USA-ban például az egy órára jutó munkatermelékenység 1980 óta 85 százalékkal, míg az egységnyi bérdinamika csupán 35 százalékkal bővült. Németországban ugyanez az arány a termelékenység esetében 25 százalék, míg a reálbérekre számolva stagnálás volt megfigyelhető − állapítja meg az ILO.

Töredezett eurózóna

Érdekes, hogy ár- és bérköltség-versenyképesség alapon már a válság előtt is megfigyelhető volt egy törés az eurózóna északi és déli országai között. Paul de Grauwe, az LSE tanárának kimutatása szerint 2000 és 2006 között Németország bérköltség-versenyképessége egyértelműen javult, mivel szigorú intézményi szabályozásának köszönhetően a keresetek emelkedését sikerült összhangban tartani a termelékenység változásával. De Grauwe szerint feltűnő, hogy mennyire jelentősek az eltérések a nemzetgazdasági és a feldolgozóipari fajlagos bérköltségek között. Görögországban például 1999 és 2008 között a feldolgozóipari fajlagos bérköltség alapú reálárfolyam 34 százalékos, míg a nemzetgazdasági alapú csupán 10 százalékos versenyképesség-romlást mutatott. Írországban ekkor a feldolgozóipari fajlagos bérköltség alapú reálárfolyam 7 százalékos javulása mellett a nemzetgazdasági mutató 20 százalékos romlást jelzett.

Tiltakozás a kelet-európai munkavállalók kizsákmányolása ellen

Robert Zollitsch freiburgi érsek, a német egyházmegyék főpásztorait összefogó konferencia vezetője a Focus című hetilapnak nyilatkozva élesen bírálta a vállalkozási szerződés (Werkvertrag) intézményével visszaélő cégeket. A német munkaerőpiacon kialakult egy szürke zóna, a kelet-európai vándormunkásokat éhbérért dolgoztató ügyeskedők világa, ami minden egyes elemében ellentmond a katolikus egyház szociális tanításainak - mondta az egyházi vezető az MTI szerint.
A vállalkozási szerződés intézményével elsősorban az élelmiszeriparban, a vendéglátásban és az építőiparban élnek vissza Németországban. A megoldás - vagyis visszaélés - lényege, hogy a munkáltató nem alkalmazza a munkavállalót, hanem kiadja a munkát egy alvállalkozónak, amely Kelet-Európában toboroz embereket a feladat elvégzésére, majd a munkaerőt a megbízó rendelkezésére bocsátja. A munkavállaló így nem élhet az alkalmazotti státussal járó jogokkal, például nem vonatkozik rá a kollektív szerződés és az ágazatban érvényes órabérminimum. Az alvállalkozó rendszerint kihasználja a munkavállalók kiszolgáltatott helyzetét. Jellemző, hogy éhbérért dolgoztatják a kelet-európaiakat és méregdrága, de embertelen tömegszállásokon helyezik el őket.
Franz-Josef Möllenberg, a német élelmiszeripari szakszervezet (NGG) elnöke szerint a vállalkozási szerződés a német gazdaság bizonyos területein "a modern rabszolga-kereskedelem üzleti modelljeként működik". Elsősorban a húsiparra jellemzőek a visszaélések, ebben az ágazatban a német vállalkozások egy része "maffiamódszerekkel" dolgozik. A szakszervezeti vezető szerint a hústermékek forgalmazásában be kell vezetni egy új védjegyrendszert. Az elképzelés szerint az úgynevezett szociális védjegy azt tanúsítja, hogy a terméket törvényes és méltányos munkajogi konstrukcióban állították el. "Nemcsak az állatoknak és a növényeknek jár védelem, hanem az embereknek is" - mondta Möllenberg a Focus hétfői számában megjelenő összeállításban.
Munkaadói érdekképviseletek szerint a vállalkozási szerződés jól bevált intézmény, amelyen nem szükséges változtatni, a visszaélésekkel szemben pedig a munkaügyi ellenőrzés fokozásával kell fellépni.

Globálisan lejt a pálya

Az alapvető tendenciák Kínára és más fejlődő országokra is igazak, vagyis a munkabér aránya a megtermelt GDP-n belül folyamatosan csökken. Ennek ellenére a vizsgált periódusban több mint 300 százalékkal nőttek a kínai reálbérek, ami a termelékenységgel igazítva az ország relatív versenyképességi helyzetében romlással járt. A bérek egyébként a válság óta a fejlődő országok körében dinamikusan nőnek: 2000 és 2011 között az átlagos növekedési ütem 25 százalék volt, de ezen belül nagyon komoly regionális különbségeket lehetett megfigyelni. Az ILO kimutatta, hogy míg Ázsiában duplájára nőttek a bérek, Kelet-Európában és Latin-Amerikában pedig megháromszorozódtak, addig a fejlett országoknál összességében 5 százalékos volt az emelkedés.

Ráadásul − emeli ki az ILO-tanulmány társszerzője, Patrick Belser − az igazságtalan bérpolitika legjobb esetben is nemzeti szinten képes csak segíteni a versenyelőnyt. Globálisan valójában egy negatív összegű játékról van szó, vagyis a munkabérek lemaradása miatt könyörtelen lefelé tartó bérdinamika alakulhat ki, ami szűkíti a fogyasztók gazdasági erejét és reálárfolyam-háborút generál az egyes térségek között. Az egyik ország relatív pozíciónyerése így más helyen legalább ilyen arányú pozícióvesztést von maga után − figyelmeztet Belser, aki szerint az ipari államokban elfojtott kereslet, illetve az ennek következtében fellépő egyre szélesedő szakadék az alsó és a felső jövedelmi decilis között okolható azért az adóssággenerálásért, ami végül magát a válságot is előidézte.

Az ILO 16 fejlett országot vizsgált meg és arra a megállapításra jutott, hogy míg a bérek nemzeti jövedelmen belüli aránya 1965-ben még meghaladta a 75 százalékot, ez mára 65 százalék alá esett, míg a vizsgált fejlődő országok esetében az arány valamivel kisebb mértékben, 62-ről 58 százalékra szűkült.

**A nemzetgazdasági fajlagos bérköltségek, a keresetek és a termelékenység (változás 1999-2006, százalék)**
	Fajlagos bérköltség	Keresetek	Munkatermelékenység
Németország	1,5	15,7	14
Írország	25,6	57,9	25,7
Görögország	25,2	63,8	30,8
Spanyolország	23,2	27,3	3,3
Franciaország	14,8	23,9	8
Olaszország	22,3	25,9	3
Hollandia	17,4	34,2	14,3
Portugália	27,7	36,4	6,7
Finnország	9,8	29,1	17,6
Ausztria	4	16,5	12
Euróövezet átlag	12	22,6	8,9
Forrás: Forrás: www.bis.org

Intézményi reformot sürget az ILO

Guy Ryder, az ILO főigazgatója szerint a bérköltségek lefaragását elsősorban a technológiai verseny idézi elő. Ez felelős a munkabérek nemzeti jövedelmen belüli arányának visszaszorulásáért. Ryder emellett a pénzpiacok integrálódását és a kereskedelem globalizálódását is okozónak tartja, mint amelyek a verseny fokozásán keresztül képesek szabályozni a munkabérek és a termelékenység változását. Az ILO szerzői megemlítik a szakszervezetek felbomlását is mint a globális jövedelemelosztást torzító történelmi tényezőt.

Megoldásként intézményi újítást javasolnak a szervezet közgazdászai, aminek a középpontjában egy globális, föderatív szinten megszervezett érdekegyeztető fórum kaphatna szerepet. Emellett nemzeti szinten a tőkejövedelmek nagyobb arányú megadóztatását, illetve a munkabérekre rakódó terhek fokozatos felszámolását javasolják, hogy a pénzügyi válságban végződő, valójában globális jövedelemstruktúra-torzulás okozta krízis többé ne ismétlődjön meg.