A Napi Gazdaság hétfői számának cikke

Négy százaléknál tart a jegybanki alapkamat, s a következő kamatdöntés még messze van. Azonban már folynak a találgatások, vajon hosszú idő után megáll-e a kamat. A jegybanki kamatra leginkább érzékeny papír, a három hónapos diszkontkincstárjegy aukcióján a maximális hozam pontosan megegyezett az alapkamattal. Az átlag két ponttal volt alacsonyabb. Mindez arra utal, újabb kamatcsökkentéseket már nem nagyon mernek beárazni a piaci szereplők.

A kamat ügyében a jelenlegi állás szerint a tartás látszik papírformának, s nem csupán a piaci árazások miatt, de azért is, mert kézzelfogható közelségbe került az a szint, aminél már nem lehet tovább vágni a kamatot. De számolhatunk egyfajta makacssággal is, hogy csak azért se szakítja meg az MNB Monetáris Tanácsa a kamatcsökkentési sorozatot. Persze csak idő kérdése, és úgysem tehet mást, így a pusztán dac diktálta döntés mégsem valószínű.

A döntésig persze megváltozhat az állampapír-piaci klíma is, ami még egy-két kamatvágást könnyen megvalósíthatóvá tehet. Másik szempont lehet, hogy egy hosszú sorozatot megszakító döntést sokkal nehezebb meghozni, mint a mintegy automatikusat, hiszen senki nem tudhatja biztosan, miként reagál a piac egy új szituációra.

Készülnek a befektetők

A hosszú lejáratok piacát nézve is jól látszik, készülnek a befektetők az új, bizonytalan helyzetre. A kötvényaukciók meglehetősen gyengére sikeredtek, két sorozatból vált szükségessé a mennyiség csökkentése, annak ellenére, hogy a felajánlott tétel már eleve kisebb volt a szokásosnál. Valamiért mindenki a tízéves papírra harapott rá, mintha a három- és az ötéves kötvények standard vevői is a lejárat hosszabbítása mellett döntöttek volna, miközben a hosszabb lejáratokhoz már-már zavarba ejtően magasabb hozamok tartoznak.

Úgy tűnik, két főbb vevőtípus van. Az egyik minden körülmények közt rövid papírt igyekszik venni, ez a vevőkör táplálja a három hónapos papírok iránti keresletet. A másik vevőtípus viszont nem a lejárattal, hanem a hozammal törődik, s ha szignifikánsan magasabb hozamszinteket talál, könnyen megbarátkozik a hosszú lejárattal. A kötvényaukciókon − miután jelenleg minél hosszabb a lejárat, annál magasabb a hozam − ők a rendelkezésre álló leghosszabb lejáratot preferálják, ami most a tízéves papír volt. Így történhetett, hogy erre húszmilliárd feletti értékben érkezett ajánlat. Ez több, mint amennyit (külön-külön) a rövidebb kötvényekre nyújtottak be, miközben ezt a sorozatot ajánlották fel a legkisebb mennyiségben. Persze nem véletlenül, hiszen az a szokványos, hogy a hosszabb futamidőkre kisebb volumenben van vevő.

A nagy keresletnek örvendő tízéves papírból talán akár mennyiséget is emelhetett volna a kibocsátó, azonban ehelyett a nem kompetitív értékesítést választotta. Ez olyan szempontból jó számára, hogy itt átlaghozamon tud értékesíteni, míg a másik esetben a maximumon, vagy azt és az átlagot is felfelé tolva. Hátulütője viszont, hogy esetleg elmaradhat az érdeklődés. Ez valamelyest be is következett, hiszen csak 700 millió forintnyi kötvény kelt el az átlagáras értékesítés során.

Gond egy szál se

Az állampapírok iránti összességében gyengébb kereslet nem okoz gondot jelenleg, hiszen nincs égető szükség annál több papír kibocsátására, mint amennyit könnyűszerrel elvisznek. Államadósság-kezelési szempontból az is kedvező, hogy a magánszemélyek esetében a kamatokra augusztustól kivetett hatszázalékos egészségügyi hozzájárulás alól az állampapírok mentesültek. Az így biztosított versenyelőny pedig fokozhatja a lakosság amúgy is erős állampapír-vásárlási kedvét.