Az építmény- és telekadó alapja az ingatlan számított területe vagy korrigált forgalmi értéke helyett az ingatlannak a törvényben lefektetett módszerrel meghatározott számított értéke lesz. A javasolt módszer szerint a törvény megyénként és azon belül település-típusonként - a fővárosban kerületenként - rögzíti az egyes ingatlanfajták típusingatlanainak négyzetméterre vetített forgalmi értékhatárait.

Az adóalap kiszámítása oly módon történik, hogy az önkormányzati adóhatóság az adótárgyat képező ingatlanra irányadó települési, településrészi átlagérték alkalmazásával kiszámítja az ingatlan alapterületére (épület hasznos alapterülete, telek építménnyel le nem fedett része) vetített forgalmi értéket. Az így kalkulált forgalmi értéket ezután bizonyos értékbefolyásoló fizikai jellemzők (például az épület kora, falazata, komfortfokozata, fűtési módja, szobái száma, többlakásos lakóépületnél a lakás tájolása, épületen belüli megközelítése) alapján módosítja.

Az adó mértékét az önkormányzat a törvényben meghatározott korláton belül maga határozza meg. A törvény által előírt maximális mérték lakóingatlan (lakás illetve ahhoz tartozó telek) esetén 0,5 százalék, a lakóingatlannak nem minősülő építmény és telek esetén pedig 1,5 százalék.

A tervezett eljárási szabályok szerint az adóköteles ingatlanok tulajdonosai bevallást nyújtanak be az ingatlan adatairól, amely tartalmazza az adóalap megállapításhoz szükséges adatokat (alapterület, ingatlan fajtája, illetve az ingatlan értékmeghatározásnál figyelembe veendő fizikai jellemzők). A bevallások alapján az önkormányzati adóhatóság feldolgozza az adatokat, kiszámítja a számított értéket és a fizetendő adót, majd határozatban közli az ingatlantulajdonossal. Az adó két részletben, az adóév március 15-éig, illetve szeptember 15-éig lesz esedékes