BUX
38232

Lesújtó vélemény a kormány zászlóshajójáról

A legtöbb korábbi közfoglalkoztatott újra visszakerült a programba, azt sugallva, hogy az ott dolgozók jelentős része hosszú távon beleragad a közfoglalkoztatásba - írta a Defacto blogon Cseres-Gergely Zsombor és Molnár György, az MTA KRTK Közgazdaságtudományi Intézet munkatársai.

Napi.hu, 2015. február 2. hétfő, 13:42

A közfoglalkoztatás a hazai foglalkoztatáspolitika szuperprojektje, amelynek deklarált célja, hogy "a közfoglalkoztatott sikeresen vissza-, illetve bekerüljön az elsődleges munkaerő-piacra." A jelenlegi program bevezetése után, 2011 első félévében a havi átlagos létszám 52 ezer fő volt, ez 2014 első félévére 156 ezer főre emelkedett. Ezzel egy időben a regisztrált munkanélküliek száma 624-ról 447 ezer főre csökkent.

Bár nem minden közfoglalkoztatott volt előtte regisztrált munkanélküli, az a tény, hogy a munkanélküliség-csökkenés 59 százalékának felel meg a közfoglalkoztatás növekedése, mutatja a program komoly szerepét.  A kutatók megjegyzik: a közfoglalkoztatás bővülése 2015-ben valószínűleg folytatódni fog, mivel a munkanélküli ellátás már csak 3 hónapig jár, az ennyi idő alatt elhelyezkedni nem tudók jelentős része várhatóan a közfoglalkoztatásban köt majd ki.

A közfoglalkoztatás sok és egyre több embert érint, de a kutatók rámutatnak, hogy a munkaviszonyba kerülők az időszakban végig kisebbségben voltak, ráadásul arányuk fokozatosan csökkent, 25 százalékról 10 százalék alá. Munkaviszony helyett a közfoglalkoztatottak egyre nagyobb része, az időszak végén már közel a fele, került vissza ismét a közfoglalkoztatásba. Vagyis a program nem érte el kitűzött célját: a benne részt vevők alacsony, és egyre csökkenő hányadát segítette rendes munkaviszonyhoz - állapítják meg.

A közfoglalkoztatás nem hivatalos, de időnként óvatosan megfogalmazott célja az is, hogy a hosszú távon munkanélkülieket támogatás fejében alkalmazza. Ezt a célt a program részben teljesíti, azonban ennek társadalmi költsége van. Komoly a veszély, hogy a résztvevők bezáródnak a programba, és hosszú évekig végeznek majd támogatott bérért gazdaságilag kevéssé fontos munkát.

A Defacto szerint nem kellene lemondani arról, hogy ezek az emberek visszakerüljenek a nyílt munkaerőpiacra. A tény, hogy a közfoglalkoztatottak száma magas, azt mutatja, hogy sok munkanélküli hajlandó alacsony bérért is munkába állni. Azt kellene szerintük elősegíteni, hogy a vállalatok szívesen adjanak - akár kis fizetésű - munkát ezeknek az embereknek. Ehhez valószínűleg érdemes lenne piaci foglalkoztatásuk költségét (járulékok, adók) csökkenteni, képességeiket pedig javítani. Ez a megközelítés sem garantálja a sikert, de hosszú távon hatékonyabb foglalkoztatási programhoz vezethet.