A demokratikus intézményi keretek és jogi háttér, melyet a visegrádi országok elfogadtak az uniós csatlakozáskor, nem feltétlenül jelentenek garanciát a korrupciós kockázatok ellen - emeli ki a Transparency International friss ejelentése. A politikai hatalom vagy figyelmen kívül hagyja, vagy saját érdekeinek megfelelően működteti ezeket az intézményeket. "A korrupció ellen fellépni hivatott törvények és intézmények a visegrádi országokban kiüresedett díszletek maradnak az átláthatóság és számonkérhetőség iránti valódi elkötelezettség nélkül. A legfontosabb, hogy a magas rangú állami tisztségviselők és politikusok vagyonukról és érdekeltségeikről átlátható módon nyilatkozzanak, a független intézmények felett szűnjön meg a politikai befolyás, és a pártfinanszírozás felett is megfelelő kontroll legyen" - emelte ki Marschall Miklós a Transparency International helyettes ügyvezető igazgatója. A Transparency International új tanulmánya, amely a négy ország nemzeti integritás kutatásaira épül, a régió intézményeinek integritását vizsgálja, rámutat számos hasonlóságra és különbségre.

Legális korrupció

A párt- és kampányfinanszírozás például olyan terület, ahol nem csupán a gyakorlat nem megfelelő, hanem a szabályozás is elégtelen. A pártok gazdálkodása egy olyan régiós szinten megoldásra váró kérdés, ahol befolyásos politikai szereplők sokszor tudatosan akadályozzák az átlátható és számon kérhető finanszírozási struktúrák kialakítását. A pártok általában jóval többet költenek működésükre és kampányaikra, mint a törvény által megengedett összeg. Az üzleti szektorban különösen magas korrupciós kockázat jelentkezik Magyarországon és Lengyelországban, bár a szektor gyengeségei eltérő mintázatot mutatnak a két országban. Míg Magyarországon a magánérdekek érvényesülnek a közérdek helyett, Lengyelországban a magánszektor válik az állami érdekek áldozatává.

Magyarországon tudatosan kialakított és profi módon menedzselt korrupciós hálózatok, szervezetrendszerek nagy mennyiségű közpénzeket nyernek ki illegálisan a rendszerből - állítja a TI. Lengyelországban magas rangú állami tisztviselők hatalmukat felhasználva kenőpénzeket kényszerítenek ki jól működő vállalkozásoktól. "Legális korrupció" - ezekkel a szavakkal jellemezte az üzleti és a politikai élet összefonódásait Marschall Miklós, a Transparency International (TI) ügyvezető helyettese a Napi Gazdaságnak. Zömében törvényes keretek között bonyolódnak le az állami közbeszerzések, ami viszont elsősorban annak köszönhető, hogy a "lobbisták írják meg a beruházásokat szabályozó törvényeket és jogszabályokat, így később azokat rájuk szabva lehet kiírni" - tette hozzá Marschall.

Nagyon súlyos következmények

Más szakértők is egyetértenek Marschallal, amikor azt mondják, az egy-két kedvezményezetti kör preferálása nagyon súlyos következményekkel járhat a magyar gazdasági élet alakulásában, bár ezt számszerűsíteni nem lehet. Ezek az eljárások aláássák a piaci verseny biztonságát direkt veszteséget okozva a költségvetésnek, miközben annak hiányát növelik, elriasztják a konkurens befektetőket, és visszafogják a gazdasági növekedést is. Az ügyvezető helyettes direkt összefüggéseket lát a korábban Olaszországra, Görögországra és Spanyolországra kiadott korrupciós kockázati elemzések, figyelmeztetések és a két utóbbi országot most sújtó gazdasági válság bekövetkezte között. Szerinte Magyarországon még nem ennyire súlyos a helyzet, de a korrupciós kockázatok növekedése hátterében a korábban sokat hangoztatott "fékek és egyensúlyok" rendszerének megbillenése látszik. A jelenlegi IMF-tárgyalások közepette különösen fontos lenne felhívni a figyelmet a korrumpálható üzleti és politikai szektor veszélyeire, arra, hogy a kockázatok közvetlenül csökkentik a bizalmat és megkérdőjeleződhet a magyar gazdaság hiteligényének mértéke is. "A delegációt most kell meggyőzni ugyanis arról, hogy Magyarország egy esetleges hitelt prudensen használ majd fel" - tette hozzá Marschall.

Az ügyészség Csehországban és Szlovákiában került a fő kockázati tényezők közé. Az intézmény védtelen az erős politikai befolyással szemben, amiért főképp a szigorúan hierarchikus szervezeti keretek, az átláthatóság hiánya és a rendszerváltás óta elmaradt reformok tehetők felelőssé.