BUX
38578

Magyarország 2015 - Lemaradunk az oktatásban

A közoktatást találta a leginkább reformra szoruló területek egyikének a Magyarország 2015 kutatási programon dolgozó tudóscsoport, amely megkezdte eddigi kutatási eredményeinek szintetizálását, hogy felvázolja Magyarország középtávú fejlődésének lehetséges irányait.

NAPI Online, 2006. március 23. csütörtök, 11:20

A Miniszterelnöki Hivatal költségvetési keretéből elkülönített, de a Magyar Tudományos Akadémiánál kezelt 142 millió forintból gazdálkodó projekt akadémiai szakembereket vont be a kutatásba. Az Ágh Attila, Tamás Pál és Vértes András nevével fémjelzett, öt munkacsoportból álló projekt mintegy száz részvevője hamarosan Fehér Könyvben teszi közzé a tudósok álláspontját arról, hogy Magyarországra valószínűsíthetően milyen kihívások várnak, s azokra milyen módon célszerű reagálni. Az EurActiv.hu szerkesztősége a kutatásoknak az oktatással kapcsolatos megállapításaiból készített összefoglalót.

Válságtünetek

A szakemberek szerint a magyar közoktatási rendszer mélyülő válságának mind több tünete kerül felszínre. A modernizáció, a fejlesztéshez szükséges szakmai tudás megteremtése (kutatás, képzés) terén az oktatási rendszer több évtizedes késésben van.
Az OECD külön programot működtet annak vizsgálatára, hogy az oktatás - mint az egyik legjobb hatékonyság-növelő erő - miként tudja segíteni a gazdaság fejlődését. Az e területen regisztrált magyar adatok ijesztő képet festenek, arról tanúskodnak, hogy a magyar fiatalok nem szerzik meg azokat az alapvető készségeket, amelyekkel egy tudásalapú gazdaságban boldogulhatnának.

Családilag determinált tudás

A felmérésekből 10-12 súlyos probléma rendszeresen visszaköszön. Katasztrofális az olvasási készség (a nemzetközi mezőny végén vagyunk), s a középmezőnybe kerültünk a természettudományos tudás és a matematika terén, ahol pedig valamikor listavezetők voltunk. A lecsúszást az elmúlt 15 év hozta, s a helyzet most is évről évre tovább romlik.
Mindemellett azok közé az országok közé tartozunk, ahol a családnak a társadalomban elfoglalt helyzete, gazdasági körülményei a legszorosabban meghatározzák a gyermekek tudását. Kis túlzással: az iskola szinte semmit nem tesz hozzá ahhoz, amit a gyermek magával hoz. A tanulási szokások, képességek nemzetközi összehasonlításban nagyon gyengék, fejletlenek, s a tanítási módszerek ezen nem változtatnak.
Modern szemléletre, újfajta pedagógiai kultúrára volna szükség, arra, hogy a tanár szervezője, irányítója legyen a tanulási folyamatnak, ne pedig egyszerűen "leadja a tananyagot", amit aztán a diák bemagol.

Az oktatásban is kell a K+F

A közoktatás modernizációjának feltételei között említették a vitában a tudományos hátteret, a fejlesztés tudásbázisát és a tanárképzés megújítását.
Az oktatás területén ugyanúgy szükség lenne kutatás-fejlesztésre, mint a gazdaságban, azonban nemzetközi összehasonlításban nagyon kevés pénzt fordítunk erre, s jellemző, hogy e szakterületnek akadémiai kutató intézete sincs.
Baljós jel, hogy a tanári pályát választók egyre kevésbé a jó iskolai eredményt elérő diákokból kerülnek ki, erőteljessé vált a kontraszelekció. A képzéssel egyébként is gondok vannak: Magyarországon 180 ezer pedagógus dolgozik az oktatási rendszerben, pedig csak mintegy 100 ezerre lenne szükség, ennek ellenére a felsőfokú intézmények tavaly 11 ezer tanári diplomát adtak ki, holott - a nyugdíjazást is figyelembe véve - 1000-1500-nál többre nem lett volna szükség. (A képzésben még aránytalanság is megfigyelhető: a túlképzés ellenére hiány van a nagyobb kihívást jelentő matematikai és természettudományi pályákon.)
Figyelemre méltó, hogy a hétéves EU-terv (2007-2013) legfontosabb prioritása az oktatási beruházás, méghozzá "U"- alakban, egyrészt "lent", az általános iskolákban, tehát a nagy tömegek felzárkóztatásában, másrészt "fent", a teljesítmény-elit támogatásában