Václav Havel, a szocializmus idején ellenzéki író, majd cseh köztársasági elnök találta ki a kelet-közép-európai volt szocialista országok jellemzésére az abszurdisztán jelzőt, amelyet az elmúlt időszakban a leggyakrabban Orbán Viktor populista magyarországi rendszerével kapcsolatban emlegetnek - kezdi az elmúlt három évről szóló szerkesztőségi cikkét a tekintélyes brit baloldali Guardian internetes portálja. A Fidesz fantáziadús kormányzásának legjellemzőbb vonásai nem a politikában jelennek meg - bár Orbán arra játszik, hogy elérje pártja bevallott célját, a húsz éven át tartó kormányzást -, hanem a gazdaságban.

Hogy megteremtse az IMF kirúgása miatt hiányzó forrásokat az Orbán-kormány több mint két tucat új adót vezetett be. Európa legmagasabb bankadójával sújtotta a pénzintézeteket, pénzt szed a pénzügyi tranzakciók és a vállalati telefonhívások után, továbbá emelte a bányajáradékokat. Amikor nem talált ki újabb adókat, akkor új "díjakat" söpört be, például azzal, hogy kötelezővé tette a vállalkozásoknak a kamarai tagságot.

Diplomáciai elmebaj

Mindezek hatása a nem olyan vicces. Négymillió magyar él a létminimum szintjén és további 1,38 millió ez alatt. Szabadságharcosként pózolva Orbán szembe vezeti országát fő finanszírozóival, Németországgal és az EU-val. Angela Merkel német kancellár megjegyzését Magyarország 1944. márciusi náci megszállásával hozta összefüggésbe, Brüsszel befolyását Moszkváéhoz hasonlította.

Ez diplomáciai elmebajnak tűnhet egy olyan országtól, mint Magyarország, amely teljesen kiszolgáltatott a német gazdaságnak és az uniós strukturális támogatásoknak. 2009 óta az állami befektetések 97 százalékát az EU kohéziós alapjaiból finanszírozzák. Nincs egy út, egy vasúti pálya vagy egy iskola, amely enélkül elkészülhetett volna.

Kísértetekkel harcol

Orbán "függetlenségi harca" az európai nemzetek klubja ellen - amelybe oly sok erőfeszítés árán lépett Magyarország -, kiválóan beválik a belpolitikában. Minden új európai figyelmeztetés - legutóbb a Tavares-jelentés - további érvet szolgáltat neki arra, hogy az EU-t a liberális-baloldali erők eszközének mutassa be. Ehhez képest rendszerének fő bírálója Viviane Reding, az Európai Bizottság konzervatív elnökhelyettese, egyben a Fidesz pártcsaládjának, az Európai Néppártnak a tagja.

A figyelem, amelyet Orbán kelt maga iránt, végül ellentétes hatást érhet el. Ma már úgy látják őt, mint egy kis kollégiumi klikk tagját, amely nagy hozzáértéssel húz politikai hasznot abból, hogy a társadalom megundorodott a posztszovjet idők spontán privatizációjától. Akárcsak a Kaczynski ikrek Lengyelországban, a Fidesz is azt tekinti küldetésének, hogy megvédje az országot egy régen kimúlt ellenségtől. A Nyugat - mondja Orbán -, halott, Kína Magyarország új stratégiai partnere.

Mindez szép lassan újabb zsákutcába vezeti Magyarországot. Ez nem sok jót ígér a magyaroknak, viszont nem sok kárt okozhat az Európai Uniónak - fogalmaz a Guardian írása.