Ez a mechanizmus ténylegesen és arányosan hozzájárul ahhoz, hogy Görögország és Olaszország kezelhesse a 2015-ös migrációs válság következményeit.

Az Európát 2015 nyarán sújtó migrációs válságra válaszul az Európai Tanács elfogadott egy határozatot, hogy a migránsok tömeges beáramlásának kezeléséhez segítséget nyújtson Olaszországnak és Görögországnak. Ez a határozat előírja két év alatt 120 ezer, egyértelműen nemzetközi védelemre szoruló személynek e két tagállamból az unió más tagállamaiba való áthelyezését.

A megtámadott határozatot az EUMSZ 78. cikk (3) bekezdése alapján fogadták el, amely úgy rendelkezik, hogy "[h]a egy vagy több tagállam olyan szükséghelyzettel szembesül, amelyet harmadik országok állampolgárainak hirtelen beáramlása jellemez, az Európai Tanács az  Európai Bizottság (EB) javaslata alapján az érintett tagállam vagy tagállamok érdekében átmeneti intézkedéseket fogadhat el. A tanács az Európai Parlamenttel folytatott konzultációt követően határoz".

Szlovákia és Magyarország, amely - Csehországhoz és Romániához hasonlóan - a tanácsban e határozat elfogadása ellen szavazott, azt kérte, hogy a bíróság semmisítse meg ezt a határozatot, és egyrészt annak a bizonyítására irányuló indokokra hivatkozott, hogy a határozat elfogadása olyan hibákon alapul, amelyek eljárási jellegűek vagy nem megfelelő jogalap megválasztásához kapcsolódnak, másrészt pedig a határozat nem alkalmas a migrációs válságra való reagálásra és e tekintetben nem is szükséges.

 

A bíróság előtti eljárás során Lengyelország Szlovákia és Magyarország támogatása végett, míg Belgium, Németország, Görögország, Franciaország, Olaszország, Luxemburg, Svédország és a bizottság a tanács támogatása végett avatkozott be.

A mai napon hozott ítéletében a bíróság teljes egészében elutasította a Szlovákia és Magyarország által előterjesztett kereseteket.

Így látja a bíróság

  • A bíróság cáfolja azt az érvet, miszerint jogalkotási eljárást kellett volna alkalmazni.
  • Az EUMSZ 78. cikk (3) bekezdése lehetővé teszi az uniós intézmények számára az ahhoz szükséges valamennyi átmeneti intézkedés meghozatalát, hogy hatékonyan és gyorsan reagáljanak.
  • Mivel a megtámadott határozat nem jogalkotási aktusnak minősül, elfogadására nem vonatkoznak a nemzeti parlamentek részvételével, valamint a tanácson belüli tanácskozás és szavazás nyilvános jellegével összefüggő követelmények.
  • A megtámadott határozat időbeli hatálya (2015. szeptember 25-től 2017. szeptember 26-ig) pontosan behatárolt, így a határozat átmeneti jellege nem vitatható.
  • A tanács nem volt köteles a megtámadott határozat egyhangúlag történő elfogadására.
  • A határozat érvényessége nem kérdőjelezhető meg a hatékonysági fokára vonatkozó visszamenőleges értékelések alapján.
  • A megtámadott határozat alapján a mai napig végrehajtott áthelyezések alacsony számát olyan tényezők összessége magyarázhatja, amelyeket a tanács e határozat elfogadásakor nem láthatott előre, így különösen egyes tagállamok együttműködésének a hiányát.
  • A tanács nem lépte túl széles mérlegelési mozgásterét.