A kivándorlás hatására a munkapiaci feszesség nőhet, ami ceteris paribus (azaz a többi tényező változatlanul hagyásával számolva) magasabb bérdinamika irányába mutat - derül ki Bodnár Katalin és Szabó Lajos Tamás, az MNB két munkatársa frissen publikált elemzéséből. A bérhatások, amelyek a jegybank számára kiemelkedően fontosak, már rövid távon is jelentkezhetnek. A bérekre a kivándorlás az átlagos termelékenység és a munkapiaci feszesség megváltoztatásán keresztül hat. Ezek a csatornák Magyarországon már most is jelen lehetnek, a kilábalás során azonban hatásuk erősödhet, különösen a kivándorlás növekedésének folytatódása mellett.

Az írás a kivándorlás lehetséges okait, jellemzőit és munkapiaci hatásait tekinti át. Eszerint a Magyarországról való kivándorlás a válság 2008-as kezdete óta dinamikusan növekszik. Az elemzők számára is nehézséget okozott, hogy részletes adatok csak a KSH által készített Munkaerő-felmérésben (MEF) megjelenő külföldi telephelyen foglalkoztatottakról állnak rendelkezésre - ezek száma az összes foglalkoztatott körülbelül 2,5 százalékát teszi ki. (A 2013-ban a MEF szerint a külföldön foglalkoztatottak létszáma 100 ezer fő körül volt, a 3,94 millió foglalkoztatotton belül.)

Kik ők?

Mivel a rendelkezéskre álló adatbázis csak a külföldön dolgozók egy részéről, az ingázókról tartalmaz információkat, ezért részletesen e csoportot elemezték. Azt találták, hogy a külföldre ingázás elsősorban a középfokú végzettségű szakképesítéssel rendelkezők, valamint az építőiparban és a vendéglátás, szálláshely-szolgáltatás ágazatban dolgozók körében növekszik. Kor szerinti csoportosításban a fiatalabb korosztályok dominálnak. Az ingázók egyedi jellemzőiből arra lehet következtetni, hogy a kivándorlás növekedésében a ciklikus okok szerepe jelentős lehetett.

A MEF-ben szereplő ingázók fiatalabbak, kevesebb potenciális tapasztalattal rendelkeznek, valamint jelentősen nagyobb körükben a középfokú végzettséggel rendelkezők aránya, mint a magyarországi népesség esetében. Az ingázók a hazai aktív populációhoz képest átlagosan 3-4 évvel fiatalabbak és 7 évvel kevesebb potenciális tapasztalattal rendelkeznek, és a különbség a válság kezdetét követően valamelyest magasabb. A külföldre ingázók között jóval kisebb a nők aránya, mint a teljes aktív népességen belül, de a válság kezdete óta a női kivándorlók száma is nőtt. Emellett a felsőfokú végzettséggel rendelkezők aránya is elmarad a hazai arányoktól. A képzettség szerinti arányokat torzíthatja, hogy a felsőfokú végzettségűek nagyobb valószínűséggel költöznek ki átmenetileg vagy tartósan a teljes háztartással együtt, így a MEF-ben megjelenő külföldi telephelyen dolgozók között nagyságrendjük alacsonyabb lehet, mint az összes külföldön dolgozó esetében - vélik az MNB elemzői.

A szakképzett, középfokú végzettséggel rendelkezők, az építőiparban és a vendéglátóiparban dolgozók, a 25-35 év közöttiek, valamint a Nyugat-Magyarországon élők körében jóval az átlag fölötti a kivándorlók aránya. Egyes csoportokban - például az építőiparban dolgozók, a szakképzett, középfokú végzettségűek körében - ez összefügghet ciklikus okokkal, a belföldi foglalkoztatás csökkenésével.

Az ingázók kiszűrésének hatása a 2013-as munkapiaci mutatókra (%)
Mutató neveKorrekció nélkülAz ingázás hatásával korrigálva
Foglalkoztatottsági ráta51,651,1
Aktivitási ráta57,556,9
Munkanélküliségi ráta10,210,2
Termelékenység (éves index)0,91,5
Jövedelmezőség (szint)47,849,5
Forrás: MEF, KSH, MNB-számítás

Az ingázók között a középfokú végzettségű, szakképzettséggel rendelkezők vannak többségben. Az összes ingázó kétharmada szakképesítéssel rendelkezik, körükben bővül leginkább a külföldi munkavégzés, illetve arányuk az azonos végzettségű foglalkoztatottak és a populáció arányában is magasabb, mint az átlag (2013-ban az összes középfokú, szakképesítéssel rendelkező foglalkoztatott 3 százaléka dolgozott külföldi telephelyen). A szakképzett középfokú végzettségűek hazai foglalkoztatása jelentős mértékben visszaesett a válság kezdete óta. A felsőfokú végzettségűeknél az ingázás mértéke alacsony. Vélhetően körükben magasabb a kiköltözéssel járó kivándorlás.

A kivándorlás hatása a bérekre

A jegybank számára a munkapiac felől érkező inflációs nyomás vizsgálata nagyon fontos. A kivándorlás két csatornán keresztül befolyásolja az inflációs nyomást: egyrészt a kivándorlás hat az átlagos termelékenységre. Ennek iránya azonban nem egyértelmű. Hosszú távon a bérek nagyjából a termelékenység növekedési ütemével bővülnek, vagyis a termelékenység változása a béreket is befolyásolja. Másrészt a kivándorlás hatására nőhet a munkapiaci feszesség, amely általában növeli az átlagos béreket. A termelékenység és a feszesség együtt határozzák meg a bérek dinamikáját. Az inflációs hatás a termelékenység és a bérek relatív változásától függ.

  • A kivándorlás hatására az aktív népesség létszáma csökken, a munkapiac feszesebbé válik, így a foglalkoztatottaknak kevesebb erőfeszítést kell tenniük, hogy egy pozíciót megszerezzenek vagy megtartsanak. Ez az átlagos termelékenységet csökkenti.
  • Az aktív népesség összetétele megváltozik, amennyiben a külföldön munkát vállalók termelékenység szerinti eloszlása eltér a hazai munkapiacon maradókétól. Ha a termelékenyebb munkavállalók mennek külföldre, akkor az átlagos termelékenység csökken, ha a kevésbé termelékenyek, akkor nő, a hatás nem egyértelmű.
  • A kivándorlók gyakran hazautalásokkal támogatják a rokonaikat. A hazautalt jövedelmek termelékenységi hatása nem egyértelmű.
  • Amikor a kivándorlás növekszik, illetve magas szinten áll, akkor a hazai munkaerő úgy érezheti, hogy számára is több munkalehetőség áll nyitva, így kevesebb erőfeszítést tesz, hogy egy hazai pozíciót megtartson vagy megszerezzen, ezért motivációja, átlagos termelékenysége csökken.
  • Amennyiben nyitva áll a külföldi munkavállalás lehetősége, többen fektethetnek be humán tőkéjük fejlesztésébe. Amennyiben mégsem emigrálnak, magasabb humán tőkéjük a hazai gazdaságban hasznosul, vagyis az átlagos termelékenység emelkedik.
  • A kivándorlás befolyásolja a gazdaságban elérhető humán tőke, tudás mennyiségét és annak fejlődését is. A negatív (brain drain - agyelszívás) és pozitív (brain gain - agygyarapodás) hatások egyenlege nem egyértelmű.

A kivándorlás hatására a munkapiaci feszesség nőhet, ami ceteris paribus magasabb bérdinamika irányába mutat. Feszesebb munkapiacon ugyanis kevesebben versenyeznek egy adott állásért, így a bértárgyalásokon a munkavállalók alkuereje nő, ami nagyobb bérnövekedéshez vezethet. A kivándorlással erősödhetnek vagy javulhatnak is az illeszkedési problémák. Ha olyanok vándorolnak ki, akik iránt a hazai munkakereslet is magas, az illeszkedés romlik, ami a gyorsabb bérdinamikát támogatja. Egyes csoportokban akár munkaerő-hiány is keletkezhet. Ugyanakkor, ha olyan képzettségűek vállalnak külföldön munkát, akikből túlkínálat van, az illeszkedési problémák oldódhatnak is - sorolják az MNB munkatársai.

A kivándorlás bérekre gyakorolt hatása Magyarországon nehezen számszerűsíthető. A bérszintet három tényező is emeli. Egyrészt a kivándorlás nagyságrendje nő, mértékét a MEF alulbecsüli a tartósan külföldön élők miatt, miközben vélhetően nincs jelentős visszaáramlás. Kérdőíves felmérések alapján emelkedik azok száma, akik a közeljövőben legalább átmenetileg külföldi munkavállalást terveznek. Másrészt az ingázók között a szakképzettséggel rendelkezők vannak többségben. Harmadrészt pedig a különféle indikátorok alapján a munkapiac kevésbé laza, mint korábban, a megfelelő szakemberek hiánya a korábbinál valamivel nagyobb mértékben akadályozza a termelést.

A bérszintet mérséklő tényezők közé két főbb elem sorolható. Ezek egyike, hogy a a külföldre ingázók létszáma csak bizonyos ágazatokban és képzettségi kategóriákban növekedett jelentősen. Az építőiparban és a vendéglátóiparban a legmagasabb a külföldön foglalkoztatottak aránya az átmeneti kivándorlás alapján. Ezek kis súlyú ágazatok, amelyek nem befolyásolják jelentős mértékben az aggregált bérindexet. A másik elem, hogy a munkapiac a kivándorlás gyors növekedésének időszakában végig nagyon laza volt, így kivándorlás nélkül valószínűleg magasabb munkanélküliséget és ugyanakkora foglalkoztatást tapasztaltunk volna. Az átmenetileg külföldön dolgozók egy része ciklikus okok miatt dönthetett a külföldi munkavállalás mellett, így a hazai munkakereslet növekedésével hazatérhetnek, vagyis a hazai szabad munkaerőkapacitást növelik. Annak megítélése azonban, hogy az átmeneti kivándorlás milyen mértékben válik tartóssá, bizonytalan - hangsúlyozzák az elemzés készítői.

És mi lesz hosszú távon?

A munkaerő elvándorlása számos egyéb csatornán is hat. Az ellátórendszerek fenntarthatóságának veszélybe kerülése, a versenyképesség csökkenése, a költségvetés egyenlegének csökkenése elsősorban hosszabb távon jelentkező negatív hatások.

Ezeket a negatív hatásokat több tényező ellentételezheti. Rövid távon ilyen pozitív hatás, hogy a válság során az alacsonyabb munkakereslet mellett a kivándorlás a munkanélküliség aktuális szintjét, illetve a szociális kiadásokat is mérsékelhette. Hosszabb távon a külföldön dolgozók hozzájárulhatnak a hazai versenyképesség növekedéséhez tudásuk átadása, valamint a hazautalások révén. A későbbi euróövezeti csatlakozás szempontjából a nemzetközi mobilitás növekedése önmagában is pozitívan értékelhető, mivel nagyobb munkapiaci rugalmasságot tesz lehetővé.