Régebben nem akartak, most már nagyon nem is tudnak hitelezni a bankok - vázolta a pénzintézetek vállalatfinanszírozási képességéről és hajlandóságáról pénteken Nagy Márton, az MNB Pénzügyi Stabilitási Osztályának vezetője az MNB legfrissebb tanulmányai alapján (a tanulmányok itt és itt elérhetők).

Nem hitelez a magyar

Az, hogy a válság 2008 végi kibontakozására a hazai bankok a hitelállomány hirtelen és jelentős mértékű megvágásával reagáltak, önmagában nem lenne meglepetés. Ugyanakkor ez olyan drasztikus mértékű volt, hogy jóval meghaladta a Magyarország viszonyítási pontjaként tekintett kelet-közép-európai adatokat. A vállalati hitelállomány csak 2010-ben megközelítőleg 450 milliárd forinttal esett vissza.

Lehet azt mondani, hogy a recesszióknak már csak ilyen a természete. A bankok kockázatvállalási hajlandósága és a cégek hiteligénye a gazdaság ütemével együtt ingadozik és visszaesésnél a kínálati oldal sem tárja szélesre kapuit és a keresleti oldal sem tolong előtte hosszú sorban.

A gazdasági növekedés mára, ha csak mérsékelt ütemben is, de beindult, azonban a változás minimális: nem hozta magával a hitelezési aktivitás elvárható emelkedését. A válságokat követően nem egyedi jelenség a hitelezés nélküli gazdasági növekedés, ám a történelmi tapasztalatok szerint ilyenkor a korábbi GDP bővülési ütem a válság előtti dinamikájának harmadára csökken.

Cégek vs bankok - ki ezért a felelős?

A hitelek iránti kereslet 2009 második felétől 2010 közepéig fokozatosan csökkent, azonban azóta már látszódik a konszolidáció és fokozatosan növekszik az igény a friss hitelekre. Ezzel szemben a pénzügyi intézetek már 2008 végén gyors visszafogással reagáltak a válságra és máig kitartanak igencsak konzervatív hitelezési gyakorlatuk mellett, hiába szembesülnek növekvő kereslettel.

A hitelkamatok eközben ehhez képest látszólag nem növekedtek meg aránytalanul. Ez azonban elég megtévesztő, mivel ezek a pénzkihelyezések csak korlátozott számú, elsősorban nagyvállalatok számára nyitottak. Azok a gazdasági szereplők ugyanis, akik felé csak komoly rátanövelés mellett nyújtanának a pénzintézetek finanszírozást, vélhetőleg nem tudnák kitermelni az elvárt összeget, így a bankok eleve nem is hirdetik meg az ajánlatot.

Az esetek többségében azonban a pénzintézetek egy a válság előttinél jóval szigorúbb pontrendszer alapján rögtön kiszűrik ezeket a kis- és középvállalatokat, így nem is bajlódnak azzal, hogy kiszámolják, mennyiért finanszíroznák őket.

Miért nem hiteleznek a bankok?

A bankok 2009-ben a likviditási problémákra, a rossz gazdasági kilátásokra és az alacsony kockázati toleranciájukra hivatkoztak, hogy miért is nem nyújtanak hitelt. Az állam és a jegybank intézkedései, valamint az anyabankok  likviditásteremtéssel ugyan igyekeztek oldani a helyzetet, a hitelkihelyezés volumene mégsem növekedett, a bankok továbbra sem enyhítettek a hitelfeltételeiken. Azaz hiába tudtak volna ekkor még a bankok hitelezni, túlzottan féltek minden kockázattól.

Mára azonban a hitelezés önkéntes befagyasztása kényszerré vált. A devizaforrások szűkülő (vagy drágább) elérhetősége likviditási korlátokat, míg a rossz jövedelmezőségi helyzetű adósok tőkeproblémákat okoztak - idézi a pénzintézetek problémáit az MNB-tanulmány. A kkv-knál mindez azonban nem okoz nagy változást, hiszen sokan már régóta még a fennmaradásukhoz elengedhetetlen forgóeszközhitelt sem kapták meg.

Hogyan lehet mégis beindítani a hitelezést?

Ilyen körülmények között, amennyiben az állam szerepet akar vállalni a vállalatok hitelhez jutásában, akkor ezt elsősorban garanciaszervezeteken, azoknak további feltőkésítésén keresztül teheti meg - véli Nagy. Szemben a közvetlen állami kockázatvállalással itt nem keletkezik azonnal adósság, bár a veszteség itt is a költségvetést terheli.

A vállalati kötvénypiac is megoldás lehetne, ez azonban Magyarországon alulfejlett, jelenleg csak pár - eleve hitelképes - vállalat él a lehetőséggel. Alternatív lehetőségként azonban érdemes lehet fejleszteni. Az Egyesült Államokban léteznek kkv-kötvénycsomagok, amelyet a Fed aktívan vásárolt a válság idején. A skandináv országokban szintén vannak hasonló törekvések.