Csatlakozás
Keresés
Buksza blog
Videó
Hogy működik az egészségügyi rendszer Magyarországon? - tette fel a kérdést a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) a nyár elején megjelent jelentésében (Governtment at a Glance - How Hungary Compares), amelyben más OECD országokhoz hasonlítva vizsgálja a magyar kormány teljesítményét. (A főbb megállapításokról itt olvashat.) Miután az egészségügy helyzete kulcskérdés, megnéztük, mit írtak a magyar helyzetről részletesen.
A várható élettartam 2012-ben Magyarországon 75,2 év volt, ami a szlováktól egy, a csehtől három, a szlovéntől és az OECD-átlagtól pedig öt évvel marad el. Igaz, az élettartam az ezredfordulótól fogva jelentősen, 3,3 évvel javult, a kelet-közép-európai országokhoz viszonyított szakadék azonban megmaradt - derül ki a jelentésből.
Ezután megkapja az Economx.hu Hírleveleit reggel és este.
A fentiekkel szemben a GDP arányos egészségügyi kiadások viszont már nem mutatnak ilyen rosszul: ezek a GDP 8 százalékát tették ki 2012-ben, ami jelentősen elmarad a 9,3 százalékos OECD-átlagtól, de megegyezik a szlovákkal és magasabb, mint a lengyel vagy a cseh. Az egy főre vetített összeg viszont épphogy meghaladta az OECD-átlag felét 2012-ben, ez 1803 dollárt jelentett szemben az OECD átlagos 3484 dolláros költésével. Ezzel Magyarország többet költ, mint a lengyelek, de kissé kevesebbet, mint a csehek és a szlovákok és jóval kevesebbet, mint a szlovének.
Magyarországon az egészségügyi kiadások 62 százalékát állami költségvetésből finanszírozták 2012-ben, szemben az OECD 72 százalékos átlagával. Ez az arány a szomszédos országokhoz képest is alacsonyabb. A kiadások fennmaradó részét a páciens saját zsebből finanszírozza, miután a magánegészségügyi biztosítás nagyon kis szerepet kap a magyar rendszerben.
Az egészségügyi kiadások pácienseket terhelő része viszont 2007 és 2012 között jelentősen, 26-ról 29 százalékra ugrott, ami pont 10 százalékponttal magasabb, mint a 2012-es OECD-átlag. A jelentés kiemeli, hogy 2012-ben a saját zsebből finanszírozott egészségügyi kiadások mind az OECD, mind a szomszédos országokhoz képest magasak voltak, a háztartások összkiadásának a gyógyszerekre fordított, saját zsebből finanszírozott része elérte a 4,2 százalékot - szemben a kelet-közép-európai országok 2,5 százalékos aránnyával. Ez a szakadék az átlagos jövedelemkategória alatt még nagyobb volt. Az állampolgárokat terhelő egyre növekvő "önrész" bizonyos társadalmi rétegek - különösen az alacsony jövedelmű csoportok - számára pénzügyi akadályt jelenthet az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférésben, hacsak ezt nem ellensúlyozza a kormány megfelelő intézkedésekkel - hívja fel a figyelmet a nemzetközi szervezet jelentése.
Az EU jövedelmek és életkörülményeket vizsgáló felmérése (SILC) szerint egyébként Magyarországon az alacsony jövedelműek több mint 15 százaléka nem jut megfelelő orvosi ellátáshoz, ami háromszor akkora arány, mint a legmagasabb jövedelmi csoportba tartozók esetében. Ráadásul ez az egész EU-ban is az egyik legmagasabb arányt jelenti.
Az OECD ugyanakkor megjegyzi: ennek oka nemcsak anyagi, de földrajzi vagy egyéb más okokra is visszavezethető. Ezek között értendő az orvosok egyenetlen eloszlása is, vagyis, hogy a városok közelében jellemzően több orvos található, mint kisebb települések körül. A régió országaira egyébként is jellemző a főváros körüli erős koncentráció - jegyzi meg az elemzés. Az OECD szerint a magyar kormány 2010-12 között uniós forrásból 20 vidéki helyszínen járóbetegellátó központok létrehozásával mintegy 430 ezer ember szakellátásokhoz való hozzáférésén javított. Az alap járóbetegellátás a négy fő szakellátás (belgyógyászat, sebészet, szülészet és nőgyógyászat valamint gyermekgyógyászat) esetében mára körülbelül 310 ezerrel több ember számára 20 percen belül elérhetővé vált, ám a jelentés azt is hozzáteszi, hogy egyes becslések szerint még legalább 1,6 millió embernek - a magyar népesség mintegy 16 százalékának - még mindig több mint 20 perces távolságban van a legközelebbi egészségügyi ellátó intézmény.
Túl kórházcentrikus
A legtöbb OECD-tagállamhoz hasonlóan Magyarországon is nagyon kórház-centrikus az egészségügyi rendszer, a kiadásoknak pedig mintegy 35 százaléka gyógyszerkiadásokra megy szemben a 20 százalékos OECD-átlaggal, ami a kiadások hatékonyságát vonja kétségbe. A jelentés kiemeli, hogy a kórházi ellátás aránya az egyik legmagasabb a tagállamok között (csak Ausztriában és Németországban van ennél magasabb arány). Bár a fölösleges kórházi beutalások aránya (az olyan betegek aránya, akiket nem lenne szükséges kórházban kezelni) csökkent Magyarországon az elmúlt években, ez még így is magas a környező országokhoz vagy más OECD-tagokhoz viszonyítva.
Emellett a kórházi kezelések időtartama is sokkal hosszabb, mint más OECD államban. Sőt, a kórházi kezelések időtartama a legtöbb tagállamban csökkent, míg Magyarországon emelkedett 2007 és 2012 között: az átlagos kórházi tartózkodás ideje 9,5 nap volt Magyarországon, ami több mint 25 százalékkal hosszabb, mint a 7,4 napos OECD-átlag.
Gyógyszerkiadások
Annak ellenére, hogy a teljes egészségügyi kiadás mintegy fele az OECD-átlagnak, a gyógyszerkiadások meghaladják azt. Ez a szervezet szerint azért van, mert az egészségügyi kiadásokon belül a gyógyszerkiadásokra fordított rész a legnagyobb az OECD-országok között (Szlovákiával együtt) - az egészségügyi kiadások több mint egyharmadát teszi ki.
A GDP százalékában is éllovas Magyarország a tagállamok között: 2012-ben a gyógyszerkiadások a GDP 2,5 százalékát tették ki, ami több mint 60 százalékkal haladja meg az OECD-átlagot (1,5 százalék). Ennek a 2,5 százaléknak viszont kevesebb mint felét finanszírozta az állam, a nagyobbik részét magánforrásból fedezték (főleg a páciensek direkt kifizetései).
Az egy főre eső gyógyszerkiadások a válság alatt is nőttek, miközben a szomszédos országokban és az OECD-tagállamokban stagnáltak. A jelentés ugyanakkor kiemeli, hogy 2011-12 között ezek a kiadások Magyarországon is majd' 7 százalékkal csökkentek. Ez főleg - más országokhoz hasonlóan - a szabadalmak lejáratával és ennek nyomán az új, olcsóbb generikus gyógyszerek megjelenésével, valamint a tb által finanszírozott készítmények esetében a kötelezővé tett vaklicit nyomán bekövetkezett áreséssel függ össze. (Emellett az elemzés megjegyzi: a drágább gyógyszerek elosztása a gyógyszertáraktól a kórházak felé terelődött, így ezek már a kórházi kiadások alá tartoznak.)
Az OECD úgy látja, hogy mind az árak, mind a különböző gyógyszerek fogyasztásának mennyisége terén jobb menedzselésre lenne szükség az erre elköltött hatalmas összegű pénz hatékonyabb felhasználása érdekében.
Relatív
Mindezek ellenére az OECD jelentéséből az is kiderül, hogy 2007 és 2013 között az állampolgárok elégedettsége a magyar egészségügyi rendszerrel kapcsolatban 54-ről 60 százalékra emelkedett, azaz a lakosságnak ekkora aránya volt elégedett az egészségügyi ellátáshoz való hozzáféréssel és a nyújtott szolgáltatások minőségével. Ez így önmagában akár beillhetne a "működnek a magyar reformok" című kormányzati kampányba is, ám ha kissé szélesebb perspektívába helyezzük Magyarországot, akkor az látszik, hogy ez az elégedettségi ráta amellett, hogy elmarad a 70 százalék feletti OECD-átlagtól, több szomszédos ország mutatójánál is alacsonyabb. Ausztriában például 90 százalék feletti az elégedettségi arány, Szlovéniában 80 százalék feletti, Csehországban pedig alulról közelíti a 70 százalékot.
Ebből az OECD arra a következtetésre jut, hogy miközben a 2007-13-ban végrehajtott egészségügyi reformok hozzájárultak az ellátás hozzáférésének és a szolgáltatások minőségének javításához, még mindig vannak a szolgáltatásokhoz való hozzáféréssel és az ellátásra költött pénzek hatékonyságával kapcsolatos problémák.
A nemzetközi szervezet szerint az egészségügyi rendszer hatékonyságán azzal lehetne javítani, ha csökkentenék az indokolatlan kórházi beutalásokat és az indokolatlanul hosszú kórházi tartózkodások időtartamát, valamint a gyógyszerkiadások további csökkentésével.
Economx.hu hírlevél
Ezután megkapja az Economx.hu Hírleveleit reggel és este.
