A Napi Gazdaság csütörtöki cikke

 

− A korábban ismertetettekhez képest nemigen találni újdonságokat a nemrégiben közzétett külgazdasági stratégia vitaanyagában. Mi indokolja azt, hogy a társadalmi vitára csak a kormányváltás után egy évvel kerül sor?
− A nemzeti konzultációt követően a mostaninál nagyobb legitimitása lehet a stratégiának, a külgazdasági tevékenységet érintő kormányzati és háttérintézeti szereplők még fegyelmezettebben kell hogy tudomásul vegyék, illetve ennek révén lehet a forrásokat egyértelműbben irányba állítani. A Külgazdasági Kerekasztalnak az alapkoncepciót már októberben és decemberben megküldtük. A kormány várhatóan ősszel, más ágazati stratégiákkal együtt fogadhatja majd el. Az elmúlt egy év politikájához képest tartalmilag nem várok nagy váltást, már csak azért sem, mert a szakmai szervezetek örömmel fogadták a koncepciónkat.

Lassan, de megszűnik az ITDH

− A stratégiához milyen források társulnak, lesz-e kapcsolódás az Új Széchenyi tervhez, az uniós finanszírozáshoz?
− Uniós pénzeket e téren masszívan nem tudunk felhasználni, alapvetően a magyar államháztartás forrásaiból kell megoldanunk a feladatokat, de számítunk az MFB Zrt. szerepvállalására is. Ami a Nemzeti Külgazdasági Hivatal (HITA) költségvetését illeti, az eredetileg tervezett 5,6 milliárd forint helyett az idén kevesebb áll rendelkezésre, de a takarékosság ellenére is hatékonyan kell működni.
A magyar vállalkozások nemzetközi fellépését ugyanis segíteni kell, nincs idő kivárni, míg úgy felépülnek, hogy organikus úton szerezzék meg a nemzetközi tapasztalatokat. E folyamatot, illetve a külföldi piacra lépést képzéssel, az Eximbank Zrt.-n és a Mehib Zrt.-n keresztül a hitelezés segítésével, a Corvinus Zrt. és az MFB Invest Zrt. valamiféle felélesztésén keresztül a tőkeexport ösztönzésével lehetne felgyorsítani.

− Mi lesz az ITD Hungary Zrt. sorsa, amelynek elvileg 2010. december 31-ével meg kellett volna szűnnie?
− A gazdasági funkcióktól való megszabadítása után a tulajdonos MFB − a kormányhatározatnak megfelelően − fogja felszámolni. Bár a magam részéről a nevet, mint brandet sajnálom, magasabb szinten az a politikai döntés született, hogy új márkanevet vezetnek be.
− Mi lesz az ott dolgozókkal? Úgy tudjuk, azért nem igazoltak át sokan a HITA-hoz, mert a munkaviszonyuk közös megegyezéssel ért volna véget, ami az addigi éveik elvesztését jelenti.
− Erről konkrétan a tulajdonos MFB tudna nyilatkozni, de úgy tudom, 75-80 százalékban olyan munkatársak dolgoznak a HITA-ban, akik az ITD-ben "láttak már puskaport". E szempontból jó operatív képessége lesz a hivatalnak.

Több nagy invesztíció is "csőben van"

− Milyen befektetési tárgyalások vannak most folyamatban?
− Amíg nem csapunk egymás tenyerébe, nem hozzuk nyilvánosságra az érintett cégek nevét. Ez egyrészt a potenciális befektetők kérése, másrészt bármikor meghiúsulhat egy beruházás. Sok problémát is okozhat, ha idő előtt kiderül egy befektetési szándék, a telekspekulánsok beindulásától kezdve a konkurencia rámozdulásáig.
Több szektorban is tárgyalunk befektetőkkel, a már meglévő legnagyobb magyarországi beruházások egyikének-másikának bővítéséről is szó van. Infokommunikációs, híradástechnikai területen is a "csőben van" 2-3 nagy invesztíció, tárgyalunk a járműipar képviselőivel, illetve már megjelentek kínai nagybefektetők is, akik szintén egyedi kormánydöntéssel (ekd) megítélendő állami támogatást kérnek a beruházásukhoz. Tárgyalunk új szolgáltatóközpontokról is, napelemgyártás-ügyben pedig két befektetővel is folynak az egyeztetések.

 

Jelenleg összesen 15-16 olyan nagyobb, egyenként 100-150 fő feletti új munkahellyel kecsegtető beruházásról folytatunk tárgyalásokat, ahol a befektető ekd-támogatást kér. Jó néhány közülük most van befejező fázisában, és azt remélem, hogy ebből négyet-ötöt június végéig-július közepéig, vagyis a magyar politikai-gazdasági kormányzat nyári szünetéig be tudunk jelenteni, illetve lesz, amelyet addigra már szerződéses fázisig el tudunk vinni.
Talán most elérhetjük mi magyarok azt a pontot, amikor azt tudjuk mondani, hogy nem leszünk külgazdaságilag kiszolgáltatottak. Nincs már arról szó, hogy mindenáron meg kell állapodjunk egy-egy befektetővel, csak hogy néhány munkahelyet, exportkapacitást hozzon létre. A fenntarthatóság, a magas foglalkoztatás, a magas hozzáadott érték, a vidékfejlesztési kohézió és az adófizetők pénzének megbecsülése mind olyan szemponttá váltak, amelyek a támogatások megítélésekor szerepet játszanak.
Eljutottunk olyan szintre, hogy nyugodtabban tudunk a befektetésösztönzési "vadászmezőn" mozogni, mert fizetésimérleg-oldalról akkor is stabilak tudunk maradni, amikor nő a gazdaság. Nem volt olyan helyzet 1973 óta , hogy a külső és a belső egyensúllyal össze tudtuk volna hozni a növekedést − ez most összejöhet.

− A szolgáltatóközpontok (shared service centerek − ssc-k) betelepülése kapcsán ön egy évvel ezelőtt lapunknak azt mondta, hogy az állami támogatáshoz kell más hozzáadott érték, például egy pénzügyi szolgáltatási tevékenység is (Napi Gazdaság Online, 2010. július 15.). Ez most is követelmény, vagy nem állunk olyan jól, hogy válogatni tudjunk a befektetők között?
− Tudni kell, hogy globálisan a működőtőke-áramlás a három évvel korábbi felére esett vissza 2009-re, és ez Magyarországot is érinti, vagyis általában valóban nem egyszerű a helyzet az egész világon.


A szolgáltatóiparban azon túl, hogy felszívnak munkaerőt, bérleti díjat fizetnek és adóznak, szintén fontos, hogy legyenek hazai beszállítóik. A Magyar Outsourcing Szövetséggel most tárgyaltunk arról, hogy olyan anyagokat dolgozunk ki, amelyek még a szolgáltatóközpontoknál is meghatározhatják, miben tudnak beszállítói tevékenységet igénybe venni. A feldolgozóiparnál a hazai beszállítók megkövetelése evidencia, ám a szolgáltatóközpontoknál eddig nem erőltettük.
Van viszont az ssc-knél  egy olyan probléma, amelyet a befektetésösztönzési rendszerben is próbálunk kezelni. A befektetők ugyanis mindenképp Budapesten akarják megvalósítani a beruházásaikat, ám az ország érdeke az volna, hogy a nagyobb vidéki városokban is megjelenjenek a nagyobb regionális központok. Ennek fő akadálya, hogy a vidéki nagyvárosokban nincsenek A kategóriás irodaházak. Ilyeneket nem az államnak kell építenie, de szeretnénk összehozni azt, hogy legyenek olyan ingatlanvállalkozások, amelyek az ssc-k igényeire alapozva építenének, felújítanának irodaházakat.

Arab fronton jól állunk


− A külgazdasági stratégia kiemelt helyen foglalkozik Kínával mint célpiaccal. Több magyar cég viszont arra panaszkodik, hogy kínai partnere ellopta a know-how-ját.
− Nem ellopható technológiákban kell gondolkodni, hanem például ügyvédi vagy könyvelői szolgáltatások kitelepítésében. Rengeteg olyan terület van, ahol hatalmas lehetőségek vannak, mezőgazdasági terméket, élelmiszert például nem lehet kopírozni, azt elő kell állítani.

− Tavaly úgy volt, hogy a kötött segélyhitelekre, vagyis a Magyarországról származó áruk, szolgáltatások külföldi vásárlását ösztönző kedvezményes kölcsönre rendelkezésre álló keretet az idén megduplázzák.
− A költségvetési nehézségek miatt tartjuk a 2010-es 580 millió forintos keretet, de nem zárkózunk el, ha egy ország jól előkészített kötött segélyhitel-ötlettel jelentkezik. Biztos vagyok benne, hogy ilyen projektek esetén felülről nyitottá tehető lesz a keret. A kihívás most az, hogy a futó és függőben lévő projekteket − ilyen van Vietnamban, Laoszban, Srí Lankán, Indonéziában és Kenyában − jól végig tudjuk vinni. A kenyai abból a szempontból mérvadó, hogy Fekete-Afrikában teremthet precedenst. Ahol kötött segéllyel megjelenünk, olyanná válhat piaci alapon is a bizalom, hogy be tudnak jutni vagy ugyanazok a vállalatok, vagy hasonlók.

− Hogyan alakulnak a kapcsolatok az arab államokkal a felkelések, forradalmak után?
− Az Euromed (Európai-mediterrán partnerség − A szerk.) múlt heti, máltai miniszteri találkozója azzal zárult, hogy erősítenénk a két térség kapcsolatát. Magyar oldalról vegyesbizottsági üléseket tervezünk, bekapcsolódnánk az infrastruktúra-fejlesztési programokba. Ősszel megcsináljuk az egyiptomi vegyes bizottságot, majd Tunéziával 2012-ben. Arra várunk, hogy e két országban meglegyenek a választások, illetve stabil kormány jöjjön létre. Arab fronton jól állunk, Ománnal kitűnőek a kapcsolataink, nem csak a náluk lévő Mol-részesedés okán, hanem azért is, mert sok állami megrendelést kaptunk, Kuvaittal pedig most erősítjük az együttműködést.
Gazdaságdiplomáciai offenzívában vagyunk Dél-Amerikában is, új gazdasági együttműködési megállapodások születnek, összeülnek a vegyes bizottságok − sok ország esetében ezek nélkülözhetetlenek ahhoz, hogy megrendeléseket kapjunk. Folynak továbbá beruházásvédelmi és a kettős adóztatást elkerülő tárgyalások is.

Bővítenének a német cégek

− Ha már szóba került a Mol: hogyan hat a Szurgut-pakett visszavásárlása az Oroszországgal való gazdasági kapcsolatokra?
− Nem jelent konfliktust, sőt még tisztázott is egy problémás kérdést. Magyarország számára kiemelkedően fontos volt a részesedés visszavásárlása, ami befektetésként is jó, hiszen a magyar államnak sem rossz, ha Mol-részvényes. Igaz, a Szurgut keresett az ügyleten, de úgy látta, hogy nem tudja megvalósítani stratégiai elképzeléseit a magyar olajtársaságnál.

− Németországgal mostanában hűvösebbnek tűnnek a politikai kapcsolataink. Van-e ennek gazdasági kihatása?− Elsősorban bizonyos közvélemény-alakító és médiatényezőknél látok gondokat. A befektetések folynak, vállalati és befektetői szinten is jók a kapcsolatok, Németországon keresztül Kína felé folyamatosan nő az exportunk.

− Igen, de a nagybefektetők nem most döntöttek a beruházásokról, nyilván nehezen reagálnak az újabb fejleményekre. Jelentkeznek-e új befektetők?
− Igen, van, aki már itt van 4-5 gyárral és bővíteni akar, de van olyan is, aki most akar Magyarországra jönni.

Beszállítói program indul


− Hogy állunk a befektetésekért folyó régiós versenyben?
− A 2010-es adatok alapján is jól állunk. Bár az egy főre jutó működőtőke-beáramlást nem fetisizálnám, a szlovénok és a csehek e téren magasabb értékeket mutatnak fel, de a románoknál és a lengyeleknél jobbak, a szlovákokkal pedig pariban vagyunk.
Fontosabbnak tartom, milyen típusú befektetések jönnek, mennyire mozgatja meg a gazdaságot, mennyire integrálódik. Úgy látom, hogy Szlovákiában komoly kihívást jelent, hogy az 5-6 húzó beruházást helyi beszállítókkal, technikai kooperációval, egyetemi k+f-együttműködésekkel integrálják a gazdaságba.

− Ilyen kihívás nálunk is akad, hiszen a Mercedes esetében 5-10 évig nem várható, hogy magyarok bekerüljenek az elsődleges beszállítói körbe.
− Így van, de azt remélem, hogy a nagy beruházóknál 5-6 év alatt ki tudunk nevelni első körös beszállítókat is.

− Erre indul állami program?
− A HITA-ban beszállítói programot indítunk, illetve az már most is él, hogy azoknak a befektetőknek, akik állami támogatást kapnak, olyan kooperációs megállapodást kell aláírniuk, amelyben megadják azokat a pólusokat, ahol beszállítókat alkalmaznak, illetve azt, hogy milyen szinten akkreditálják őket. Mi pedig megpróbálunk minél több magyar beszállítót ehhez felhajtani, képzéssel, információval, konferenciákkal, beszállítói fórumokkal ösztönözni, hogy egymásra találjanak.
Ez lassú folyamat, a Suzukinál is 5-6 évbe tellett, míg a magyar beszállítók arányát úgy felfuttatták, hogy magyar termékként tudják eladni az autókat. Igaz, nekik ezt az EU-piacra jutáshoz muszáj volt megtenniük. Ugyanez az európai befektetők számára nem jelent sürgető tényezőt, de szerintem 5-6 év alatt így is felfuttatható a magyar hányad.