A Napi Gazdaság szerdai számának cikke

Alapvető hiányossága az NGM által készített lánctartozás elleni tervezetnek, hogy a szerződések jelentős részében a projekt összköltségének több mint 50 százalékáért felelő beszállítók (gyártó, kereskedő) egyáltalán nem szerepel benne − hívták fel lapunk figyelmét építési piaci szereplők. Ha a lánctartozás okozóját a probléma keletkezésének helyén büntetné a Btk., sokkal egyszerűbb és igazságosabb lenne a rendszer, enélkül azonban nagyon nehéz − ha nem lehetetlen − hatásos védekezést kidolgozni ellene − hangsúlyozzák.

A rendelettervezet csak az alvállalkozókig vezeti vissza az építési folyamatot, miközben például a közbeszerzési törvény is definiálja: a beszállító nem tekinthető alvállalkozónak. Ha a szakértői tanács meg is ítéli az alvállalkozónak a teljesítést, még egyáltalán nem biztosított, hogy az alvállalkozó a beszállítóját is kifizeti − ezzel csak lejjebb kerül a lánctartozás kezdőpontja.

A piaci szereplők szerint a lánctartozás nem mindig azért alakul ki, mert egy vevő a hitelbiztosító által megállapított pénzügyi teljesítőképességén felül van hitelezve, hanem inkább azért, mert a pénzek elakadnak a fizetési láncban, vagyis a problémát mindenképpen a keletkezési helyén kell kezelni és nem abban a folyamatban, ami a keletkezés helyétől és az okozótól távol van − hangsúlyozzák. A tartozási lánc már a beszállítók  (gyártó, kereskedő) ki nem fizetésénél elindulhat, erről nem szól a tervezet, mintha az építőanyagok oda születnének az alvállalkozóhoz − fogalmaznak forrásaink, akik szerint az alvállalkozó pénzügyi helyzete miatt a beszállítók finanszírozzák az építkezést. Úgy vélik, a lánctartozást okozót, azt kiváltót kell következetesen eltávolítani a rendszerből. Ki kell szűrni azokat a vállalkozásokat, amelyek rendszeresen áron alul vállalkoznak és alvállalkozóikon, beszállítóikon szedik be a különbséget. A szándékosan alulspecifikált ajánlatkérés pótmunkákkal hozható helyre, ami szintén vitákat és lánctartozást generál.

Kép: Napi Gazdaság, Marton Szilvia