A Napi Gazdaság hétfői számának cikke

− Meglepetés volt, hogy kiszállt a Zsolnay Porcelánmanufaktúra Zrt.-ből, azelőtt, hogy eleget tett volna tőkejuttatási kötelezettségének. Miért döntött az eladás mellett?
− A Közgép Zrt.-vel megállapodtunk abban, hogy a tranzakcióról a vevő nyilatkozik. Ehhez szeretném tartani magam. Annyit mondhatok, vannak pillanatok, amikor dönteni kell egy befektetésről. Már a megvásárlás pillanatában több érdeklődő jelentkezett, aki beszállt volna a Zsolnayba és magam sem titkoltam, hogy szívesen látnék szakmai befektetőt a gyárban. Az eladás mellett végül azért döntöttem, mert jó ajánlatot kaptam.

− Személy szerint azt gondoltam, hogy a tőkejuttatási kötelezettség után érdemes keresni a Zsolnayból az exitet. Mikor megvásárolta a céget erről volt szó.
− Mire céloz pontosan?

− A piaci pletyka szerint nem áll elegendő forrás az SCD-csoport rendelkezésére, és végignézve a társaság, illetve az ön utóbbi befektetéseit, inkább alternatív finanszírozási eszközöket − részvénycsere − keres a tranzakciók során.
− Néhány héten belül átadjuk az Officium és Trafó irodaházakat Hűvösvölgyben. Ahhoz 3,5 milliárd forint saját tőke kellett, hogy a fejlesztést megvalósíthassuk. Büszke vagyok arra, hogy a jelenlegi piaci helyzetben képesek voltunk ekkora tőkét megmozgatni és egy közel 9 milliárd forintos beruházást megvalósítani a válság alatt. Úgy vélem, ezzel az állítólagos pletykákra is határozottan válaszoltam: nincs alapjuk. Látni kell azonban, hogy a pénzügyi válság után bekövetkezett banki kockázatkerülés, illetve az ország hitelképességének romlása a teljes beruházási piacot megviselte. Ma a pénzintézetek 40 százalékos tőkerész alatt szóba sem állnak a beruházókkal, befektetőkkel, holott korábban ennél jóval kisebb önrésszel dolgoztunk. Gyakran még ennyi sem elég, hogy egy projekthez finanszírozást biztosítsanak. Ez nyilvánvalóan megviseli az összes piaci szereplő likviditását. Nem az ötszáz bázispontos kamat vagy a magasan árazott piaci kockázat a fő probléma, hanem az, hogy a bankok kerülik a pénzkihelyezést.

− Nem gondolom, hogy 2011-ben továbbra is a válságra kellene fogni azt, hogy nincs a gazdaságban működőtőke. A kormányzat, ma már nem is titkoltan, erősen visszafogta a pénzforrásokat, azzal magyarázva, hogy így teremtsék meg a feltételeit a gazdaság valódi szerkezeti átalakításának, esetleg a Mol-pakett visszavásárlásának.
− Ez csak kis részben igaz. A Mol-ügy magyarázásába nem szeretnék hosszasan belefolyni, de a részvénycsomag megvásárlásához már korábban is megvolt a pénz, véleményem szerint ahhoz nem kellett forrásokat átcsoportosítani. Érthető a kormányzat mostani döntése, hiszen korábban, az ország bizalmi válságának időszakában, a devizatartalékból a Mol-pakett vásárlására költeni nem lett volna szerencsés. Emellett azt gondolom, hogy kockázati és likviditási szempontból Mol-papírokat vásárolni hozzávetőleg olyan, mint állampapírba fektetni, vagyis jó üzlet. Visszatérve a banki aktivitáshoz: én nem hiszem, hogy a finanszírozási készség azért állt volna le, mert a kormány nem döntötte az ágazatokba a pénzt. Ráadásul egyáltalán nem úgy tűnik, mintha rossz irányba haladnánk, sőt... Az intézkedésekkel Magyarország újra felkerült a befektetési térképekre, mára az ország és az országban működő vállalkozások hitelképessége is számottevően javult. A bizalom megerősödését mi is érezzük. Több olyan befektetésünk van, amely iránt komoly a külföldi érdeklődés. Számos ajánlatot kapunk, ezek közül néhány hamarosan időszerűvé válhat. Az intézkedések hatására pedig lehet arról beszélni, hogy egy-egy szegmensben, ágazatban nyélbe üttettek olyan üzletek, mint például a Zsolnay vagy megvalósulhatott az Officium Irodaház fejlesztése.

− Ugyanakkor a magyar gazdaságban a vállalatok, kicsik és közepesek, sőt a közepesnél nagyobbak is a csőd szélén állnak, többen már elvéreztek; a kereskedelemben éppúgy, mint az ingatlanpiacon. Ön mit gondol, mikor indul be a gazdaság?
− Én bízom vagy inkább hiszek abban, hogy hamarosan. Már csak azért is, mert ha ez záros határidőn belül, 2011 második felétől nem történik meg, akkor már a legjobb vállalatok is komoly problémákkal találják szemben magukat. Ha a várt gazdaságélénkítő intézkedések elmaradnak, az súlyosan visszahathat a növekedés ütemére, amelyet ma leginkább csak az export húz. Növelni kell a beruházási aktivitást, amelynek egyik legfontosabb eszköze a bankok hitelkihelyezési hajlandóságának motiválása.

− Meddig él a Hungest Hotels vételi opciója?
− Szeptember végéig.

− És hogyan zárul?
− Sikeresen.

− Nem "nyomja" túlságosan a Balaton-fejlesztési program az SCD-csoportot? Ha ott is 40 százalékos tőkerésszel kell dolgozniuk, nehéz lesz kivitelezni. Előfordulhat, hogy idő előtt kiszáll, mint a Zsolnayból?
− Hét éve, 2004 óta dolgozunk a terven és a megvalósításán. A balatoni kempingekkel és a Fly Balaton repülőtérrel együtt olyan portfóliót teremtettünk és olyan számottevő fejlesztéseket hajtottunk végre, ami a teljes projektet Magyarország meghatározó idegenforgalmi beruházásává minősítette. Nem a 40 százalékos önrész a kérdés, hanem az, hogy tudunk-e találni rá állami vagy uniós támogatást.

− De ha nincs gazdaságélénkítés, nem lesz meg az elvárt önerő. Hogyan ítéli meg a turizmus és az ingatlanfejlesztés alakulását a következő egy évben?
− Ha nem indulnak el mihamarabb a gazdaságélénkítő programok, sokan érkeznek olyan döntési pontokhoz, amikor arról kell határozni, merre induljanak tovább. Még időben vagyunk ahhoz, hogy a gazdaság talpra álljon. Ha nem indul be a folyamat, akkor természetesen át kell értékelni a stratégiát és nehéz döntéseket kell hozni, akár a balatoni projektjeink kapcsán is. Ha azonban elindul a folyamat 2011 második felében, annak már 2012 első felében pozitív hatásai lesznek.

− Hogy áll a Balaton-fejlesztési program kiemelt beruházási státusa?
− Ebben a kérdésben a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium az illetékes, de annyit elmondhatok, hogy a kormány turizmusfejlesztési stratégiáját ismerve − az Új Széchenyi tervben a Balaton kiemelt alprogram −, erre talán van remény. És hadd térjek egy pillanatra vissza az előző kérdés gondolatmenetére. Úgy vélem, ha a már említett élénkítő intézkedések elindulnak, a tervet lényegében eredeti formájában meg lehet valósítani. Arról pedig szó sincs, hogy a fejlesztési program elsorvadjon vagy eltűnjön.

− Jól gondolom, hogy az SCD, illetve ön személyesen is, például a Zsolnayval vagy most a befektetéseit kezelő cégén keresztül, kitörési pontokat keres?
− Igen, jól látja a helyzetet. Keressük a megvalósítható beruházásokat, illetve az olyan projekteket, amelyek tőketermelő képességgel bírnak. Ilyen az Officium Irodaház, de a teljes pasaréti komplexum, az egykori laktanya helyén létrejövő Akadémia Park fejlesztése. Hamarosan hatályossá válik a kerületi szabályozási terv, amely a legfontosabb lépcsője a beruházás elindításának. Én szeretném már a jövő tavasszal elindítani a beruházást, ha kell, akkor az Officium idő előtti értékesítésével is.

− Milyen tervek vannak Pasarétre?
− Nem változtak az elképzeléseink. Továbbra is olyan vegyes funkciójú városrészközpontot szeretnénk létrehozni, amelyben egyszerre szolgálja a helyben lakók érdekeit uszoda vagy egy jégpálya, vagy az óriási szabad park, miközben magas minőségű irodáknak is helyet ad. Sosem tértünk el az eredeti koncepciótól és ezt a kerületi önkormányzat sem engedte volna. Ha emlékszik, az önkormányzat 5 százalékos részesedéssel rendelkezik a projektcégben, de a helyben élők számára leginkább a most elfogadott szabályozási terv a garancia arra, hogy nem is valósulhat meg más, mint amit eredetileg terveztünk.

− Milyen közös terveik vannak Lantos Csabával?
− Régről ismerjük egymást, dolgoztunk már együtt közös projekt megvalósításán. Úgy láttuk, van értelme a közös munkának, az SCD Befektetési Alapkezelőt − amelyet nemrég vásároltam meg és korábban First Found alapkezelőnek hívták − együtt olyan társasággá formálhatjuk, amely meghatározó szereplője lehet a piacnak.