Business Talks '24

Üzleti konferencia

Ne maradjon le az év
üzleti konferenciájáról!

Szerezze be
jegyét most.

A Magyar Nemzet csütörtöki száma által megszellőztetett információ szerint akár a nyugdíjak megvágását is kérheti az IMF a kormánytól. Bár a forrás hitelességét azóta már többen kétségbe vonták és a nyár végén az Emberi Erőforrások Minisztériuma (Emmi) is azt mondta, hogy "a nyugdíjtörvény 2012. július 16-án elfogadott módosításának lényege, hogy nem változik a nyugdíjrendszer, így a nyugdíj-jogosultsági és kiszámítási szabályok is a jelenlegiek maradnak", utánajártunk annak, hogy mennyire kell tartani a nyugdíjcsökkentéstől.

A nyugdíjak megvágását az elsők között nyár közepén a Századvég Zrt. elnöke, Heim Péter dobta be egy tévéműsorban, ahol drasztikus nyugdíjcsökkentést javasolt, mivel szerinte egy elöregedő társadalomban nem lehet megtenni, hogy nem nyúlnak hozzá a nyugdíjkiadásokhoz. Ez a kijelentés meglehetősen nagy port kavart, ami után Heim próbálta a kijelentés élét enyhíteni, mondván, nem a nyugdíjak mostani reálértékének csökkentésére nincs szükség, a nyugdíjrendszer 2022-23-ig fenntartható. A Fidesz persze sietett leszögezni, hogy szó nincs radikális csökkentési tervekről, mint mondták a nyugdíjasok így sincsenek könnyű helyzetben, ezért nem engedhető meg, hogy nyugdíjuk csökkenjen.

Nem csökkentés, hanem emelés lesz?

Évközi kiegészítő nyugdíjemelést tervez a kormány, az erről szóló előterjesztés szeptemberben kerülhet a kabinet elé - írta meg a Napi Gazdaság július elején. Az akkori hírek szerint a tervezettnél magasabb infláció miatt emelte volna a nyugdíjakat a kormány, az elfogadást szeptemberre várta lapunk, így novemberben már a megemelt nyugdíjat kaphattak volna az érintettek.

Ilyen IMF-feltétel nincsen, az nem lehet, hogy ennyire részletekbe menően beleszóljanak az ország ügyeibe - reagált a csütörtöki hírekre a Napi Gazdaság Online-nak Simonovits András, az MTA Közgazdaságtudományi Intézetének tanácsadója. Bár egyes konzervatív gondolkodók szerint például megoldás lehetne az, ha kivennék az inflációs indexálást jövőre, mivel így, egy 5 százalékos inflációval számolva mintegy 100 milliárd forintot lehetne megspórolni. Ugyanakkor ezt a forgatókönyvet Simonovits teljesen valószínűtlennek nevezte. Mint mondta: amellett, hogy ez totális politikai öngyilkosság lenne Orbán számára, a gazdaság számára is negatív következményekkel járna, hiszen a nyugdíjasok is fogyasztók, így ha pénzt vonnának el tőlük, akkor még jobban visszaesne a már így is pangó belső kereslet, nem is beszélve az ezáltal keletkező társadalmi feszültségekről. (Simonovits korábban egy, a hvg.hu-nak adott interjújában arról is beszélt, hogy már eddig is történtek nyugdíj- és nyugdíjígéret csökkentések, kezdve a két részletben eltörölt 13. havi nyugdíjjal - ez 8 százalékos csökkentést jelentett - egészen a korhatáremelésen át a svájci indexálás megváltoztatásáig, hiszen a gazdasági növekedést már nem számolják bele a nyugdíjak indexálásába, csak az árszint változását.)

Nem erről kellene beszélni?

Simonovits szerint inkább arról lenne érdemes beszélni, hogy ne azonnal csökkentsék a nyugdíjakat, hanem korrigálják a különbségeket. Példaként említette, hogy 2000 és 2006 között jelentősen nőttek az új nyugdíjak, így ebben az időszakban előfordulhatott az is, hogy azért, mert valaki két évvel korábban ment nyugdíjba, akár 20 százalékkal is kevesebb pénzt kapott, mint az ugyanazt a pályát futott kollégája. Hiba volt ezt hagyni, meg kellett volna fogni - fogalmazott a szakértő. Amennyiben most emelnék a nyugdíjkorhatárt, akkor emiatt is magasabb nyugdíjakat kellene fizetni, így itt van egyfajta mozgástere a kormánynak, hogy azáltal csökkentse a kiadásait, hogy odafigyel arra, hogy a nyugdíjrendszerbe újonnan belépők ne kapjanak az eddigiekhez képest túl magas nyugdíjat.

Volt már, hogy ilyet kértek

Mindezek ellenére a korkedvezményes nyugdíj és egyéb járulék és adókedvezmények megszüntetésének igénye nem lenne teljesen idegen a nemzetközi intézetektől (beleértve a kormány által "barátiként" kezelt OECD-t is) , ám ezeket inkább általánosságban fogalmazták meg olyan országokkal kapcsolatban, ahol strukturális átalakításokat láttak szükségesnek. Magyarország kapcsán is felmerültek természetesen ilyen javaslatok, de csak címszavak szintjén, hiszen a részletek kidolgozása mégis csak a magyar kormány feladata lenne.

Ami a fent említettek mellet az is a drasztikus nyugdíjcsökketés ötletének IMF-es javaslata ellen szólna, hogy egyrészt az IMF már régen nem azt a technikát alkalmazza, amelyek miatt a korábbi évtizedek válsága kapcsán kemény kritikát kapott. Igaz ugyan, hogy az IMF évtizedeken keresztül volt az "ortodox neoliberális" gazdaságpolitikai recept legfontosabb terjesztője és a meglehetősen rugalmatlanul alkalmazott, a helyi viszonyokat nem túlzottan figyelembe vevő strukturális kiigazítási programok gyakran szociális katasztrófákhoz vezettek, de a szervezet az utóbbi években látványosan felhagyott korábbi szerepével. Így a mostani válság kapcsán inkább a fenntartható gazdasági növekedés megteremtését és a foglalkoztatási helyzet javítását szorgalmazta már több ízben az értelmetlen megszorításokkal szemben. A mostani programok során inkább az a jellemző, hogy az adott kormányok által javasolt intézkedéseket nézik meg, reális-e azokkal elérni a kívánt célt és fenntartható növekedési pályára állítani az adott gazdaságot.

Másrészt azt is érdemes megjegyezni, hogy Magyarország esetében nem lehet csak IMF-megállapodásról beszélni, miután az EU tagállama. Vagyis egy esetleges pénzügyi programban való részvétel feltételeinek lefektetésekor a Valutaalap mellett az Európai Bizottság és az Európai Központi Bank is egyenlő felekként vesz részt. Róluk pedig, amellett, hogy feltételezhetően jól ismerik a magyar körülményeket, nem mondható el az értelmetlen társadalomsanyargatás erőltetése. Az Európai Bizottság többször hangsúlyozta Magyarország esetén is - legutóbb épp ma délben - hogy a javaslatok középpontjában a magyar gazdasági növekedés és a foglalkoztatás fenntartható módon történő javítása áll, és azt is többször kiemelték - főleg az egykulcsos adóval kapcsolatban - hogy a gazdasági visszaesés miatti társadalmi teherviselést kiegyensúlyozottabban kellene megoldani, a szegényebb és kiszolgáltatottabb rétegek aránytalanul nagy terhet viselnek az adójóváírás kivezetése és az egykulcsos adó bevezetése miatt. Ennek fényében pedig nehéz elképzelni, hogy olyan javaslatokkal állnának elő a nemzetközi szervezetek, amelyek elviselhetetlen terhet rónának a társadalomra. (Erre utalt az az augusztus 31-i keltezésű levél is, ami pénteken jelent meg az EU/IMF javaslatairól.)

Továbbá maga az IMF is jelezte, hogy "jelentős pontatlanságokat" tartalmaznak a sajtóban megjelent információk arról, hogy milyen ajánlásai vannak a nemzetközi hitelezőknek a magyar hatóságok számára. Irina Ivascsenko, a Nemzetközi Valutaalap (IMF) budapesti irodavezetője közölte az IMF és az Európai Bizottság - amint azt a júliusi látogatásuk végén is bejelentették - számos olyan gazdaságpolitikai lépésről tárgyalt a hatóságokkal, amelyek segítségével fenn lehet tartani a makrogazdasági és pénzügyi stabilitást, és amelyek alkalmasak egy markánsabb kilábalás megalapozásához. Ezen lépések általános irányát az IMF és a bizottság egy július végi közleményben ismertette, a döntéshozóknak pedig egy részletesebb levelet nyújtottak át.