Minden tizedik magyar reménytelen helyre születik - Ki nem akar dolgozni?

Eddig önmagában sem a piaci, sem az állami, önkormányzati szféra nem tudta hatékonyan és maradandóan orvosolni azt a problémát, hogy az ország kisebb falvai folyamatosan szegényednek, egyre súlyosabb társadalmi problémák színtereivé válnak - szögezi le A helyi kezdeményezésű gazdaságfejlesztési programok vizsgálata című tanulmánykötet.
Szabó Zsuzsanna, 2011. május 25. szerda, 14:57

Magyarország lakosságának 10 százaléka olyan helyre születik, olyan helyen él, ahol nincs munka, rendkívül magas a munkaerő-piaci kirekesztődés és ahol a helyi társadalom önmagában nem tud megbirkózni azzal a hatalmas gazdasági, társadalmi, egyéni problémákkal, amelyek rászakadnak - mondta Fazekas Károly az MTA KTI igazgatója a kötetet bemutató konferencián tartott megnyitó beszédében.

A HÉTFA Pannon Elemző Iroda által az MTA közgazdaságtudományi Intézet megbízásából készített tanulmánykötete annak kérdéskörét vizsgálta, hogy Magyarország kistelepülésein közösségi eszközökkel növelhető-e a foglalkoztatottság, csökkenthető-e a tartós munkanélküliség, és ha igen, miként.

Az adatok azt mutatják, hogy a magyarországi kistelepülésein, különösen a társadalmi és gazdasági szempontok szerint is hátrányos helyzetű vidékein a foglalkoztatottság az európai uniós átlagban igen alacsonynak számító országos szinttől is elmarad, sőt, a tartós munkanélküliség a lélekszámarányuknál jóval nagyobb mértékben "szorult be" ezekbe a falvakba, kisvárosokba.

A tanulmánykötet készítői olyan helyi foglalkoztatási megoldásokat kerestek, amelyek lényegüket tekintve ötvözik a piaci és állami szféra céljait és működési jellemzőit, továbbá megerősítik a helyi közösségeket, s így kívánják feloldani a kialakult társadalmi feszültségeket - mondta Kabai Gergely, a kutatást elkészítő HÉTFA - Pannon Elemző Iroda kulturális antropológusa.

Nagyszabású projekt a pontosabb információkért
Az MTA KTI a közelmúltban indított útjára egy, az Európai Unió és a Magyar Állam támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával egy nagyszabású projektet. A TÁMOP 2.3.2 "Munkaerő-piaci előrejelzések készítése, szerkezetváltási folyamatok előrejelzése" c. projekt célja, hogy a hazai munkaerőpiac keresleti és kínálati oldalának várható közép- és hosszú távú változásáról a jelenleginél bővebb és pontosabb információt nyújtson majd a munkaerőpiac szereplőinek.

A kötetet bemutató konferencia megnyitó beszédében Czomba Sándor foglalkoztatáspolitikai államtitkár úgy vélekedett: van honnan feljönnie az országnak. A foglalkoztatotti létszám folyamatosan, 10-15 éve 3,7 és 3,9 millió között mozog, a termelőszférában 1,2 millióan dolgoznak, a munkanélküliek és a nem aktívak között pedig mintegy 900 ezerre tehető azoknak a száma, akiknek semmilyen szakképzettsége nincs.

Az államtitkár szerint a 25-45 éves korosztály foglalkoztatottságában majdnem az európai unió átlagán áll Magyarország, a 24 év alattiak, a 45-50 év felettiek, valamint a tartós munkanélküliek és az alacsony végzettségűek foglalkoztatása terén azonban nagy baj van, amit még a területi különbségek is súlyosbítanak - fejtette ki Czomba. Ma Magyarországnak van olyan térsége, ahol a munkanélküliség 4,3 százalék és van olyan, ahol 21,5 százalék.  Vagyis a problémák kétharmada az ország egyharmadára koncentrálódik - jegyezte meg az államtitkár.

Munkaerő lenne, de a munka nem kell

A folyamatok mögött meghúzódó problémák között, Czomba egyebek mellett azt emelte ki, hogy vannak olyan települések, ahol egyszerre van jelen a magas munkanélküliség és az a jelenség, hogy egy odatelepülő vállalkozás nem talál megfelelő munkaerőt, mert esetleg nem vállalják el a helyiek a felajánlott munkát. Ez - mint mondta - nem egyedi eset, és az okát a szociális rendszer és a foglalkoztatáspolitikai eszközrendszer összemosódásában látja.

Czomba megjegyezte, hogy a helyzet javításában lehet statisztikai módszerrel is eredményeket elérni, meg valóságosan is. Előbbi azonban hosszú távon biztosan nem oldja meg a problémákat, ezért a politikus szerint azokban a térségekben, ahol az elsődleges munkaerőpiac nem tud munkát biztosítani az embereknek, ott a közfoglalkoztatás keretében kell segítséget nyújtani.

Az államtitkár ennek kapcsán kiemelte: az Új Széchenyi Terv keretében már megjelentek szociális szövetkezetek felállítását és fejlesztését célzó pályázati felhívások. A projektek bírálata folyamatosan zajlik, április közepéig több mint egymilliárd forintnyi támogatást ítéltek oda, és június végéig további 1,5 milliárd forinttal támogatják majd a szociális gazdaság e formában történő fejlesztését. A Társadalmi Megújulás Operatív Program keretében pedig további források - körülbelül 12,5 milliárd forint - állnak rendelkezésre a helyi foglalkoztatási kezdeményezések támogatására - tette hozzá az államtitkár.

Az államnak itt lenne keresnivalója

A HÉTFA munkatársai szerint az eddigi tapasztalatok alapján leszögezhető: önmagában sem a piaci, sem az állami, önkormányzati szféra nem tudta hatékonyan és maradandóan orvosolni azt a problémát, hogy az ország kisebb falvai folyamatosan szegényednek, egyre súlyosabb társadalmi problémák színtereivé válnak, egyre több közösségi feszültség halmozódik fel bennük.

Magyarország falvainak legnagyobb problémája ma az, hogy a hátrányos helyzetű munkavállalói csoportok (legnagyobb tömegben az alacsonyan iskolázottak és a romák) számára e vidékek nem kínálnak elegendő értékteremtő, piaci értelemben racionális munkalehetőséget, munkahelyet.

E munkavállalók jó része hosszú ideje kiszorult az elsődleges munkaerőpiacról, foglalkoztathatóságuk nehézkes, munkavégző képességük megkopott, egy részük nincs is munkára kész állapotban. Nagyon erősen felértékelődik tehát a munkára való testi és szellemi felkészítés, mentorálás, az egyénekkel, családokkal és közösségekkel végzett szociális munka, a közösségfejlesztés szerepe.

Eszköztelen falvak

A magyarországi falvak túlnyomó többsége azonban épp e téren eszköztelen - állapítják meg a szerzők. A hatékony szociális munka és a közösségfejlesztés csak esetlegesen jelenik meg a hátrányos helyzetű munkavállalói csoportok életében. A piaci versenynek kitett vállalati szektor önmagában alkalmatlan arra, hogy a hátrányos helyzetű munkavállalói csoportoknak tömegesen munkát és megélhetést biztosítson.

A tanulmánykötet szerzői egyebek mellett ezért is arra a megállapításra jutottak, hogy ezen a téren állami beavatkozásra van szükség.

Németh Nándor, a kötet szerkesztője kifejtette: a szociális (közösségi alapú) gazdaság Nyugat-Európában már széles körben kipróbált nonprofit foglalkoztatási gyakorlat, ami ötvözi a közcélú (közösségi) és a piaci működés elemeit. A magyar szociális gazdaságot "még ki kell találni", és kiemelt figyelmet kell fordítani arra, hogy a hátrányos helyzetű csoportoknak hosszú távon is munkahelyet tudjanak biztosítani az ilyen programok.

 

HOZZÁSZÓLÁSOK