Az erős piaci nyomás hiánya, amely megállapodásra kényszerítené a magyar kormányt az IMF-fel arra késztetheti Budapestet, hogy megakassza a tárgyalásokat, ami kockázatos stratégiának bizonyulhat, ha a világgazdasági környezet hirtelen romlana - kezdi a Valutaalappal folytatott magyar tárgyalások megkezdődéséről szóló tudósítását a Wall Street Journal. A lap internetes kiadásának blogja elismétli a külföldön általánosan elfogadott véleményt, miszerint a kormány szándéka nem feltétlenül a megállapodás aláírása, hanem inkább a befektetők bizalmának megnyerése a tárgyalások folytatásával.

Az államkötvények hozama hét százalék közelébe esett, ami több mint egy százalékponttal kisebb az egy hónappal korábbinál. A magyar adósságok hitelbiztosítási felára (cds) 477 bázispont volt a hét elején szemben a június közepi 555 ponttal - emlékeztet a lap. Úgy tűnik, ennek nyomán nyeregben érzik magukat a magyar politikusok, ezért meglehetősen magabiztos hangon szólalnak meg.

Kapcsolódó

Ki pislant előbb?

A viszonylag kedvező piaci körülmények, amelyek az elmúlt napokat jellemezték, elterelhetik a magyar döntéshozók figyelmét arról, mi is az egyezség értelme: pénzügyi védőhálót teremteni a nehéz időkre. Csak idő kérdése volt, hogy a csökkenő kötvényhozamok mikor szivárognak be a magyar kormány retorikájába. Úgy tűnik, hogy minden egyes százalékpont lemorzsolódás mérsékli a kormány hajlandóságát a kompromisszumokra - véli Carolin Hecht, a Commerzban elemzője.

Játékelméleti szempontból a Magyarország és az IMF a szembe rohanó autók összecsapását játssza (angolul chicken game): amelyikük előbb elrántja a kormányt az veszít, ha egyikük sem enged, akkor mindketten elbuknak. Budapest addig húzza majd a tárgyalásokat, ameddig csak lehet, és legfeljebb az utolsó pillanatban írja alá a szerződést - azaz ha nem tehet mást, elrántja a kormányt. A piaci árak alakulása a megállapodás legfőbb befolyásoló tényezője - állapította meg Peter Attard Montalto a Nomura régiós szakértője.

Áldozatul eshetnek a szent tehenek

A megállapodás paradox módon inkább az országnak és a gazdaságnak használna, mint a kormánynak, hiszen a pénzügyi keret, illetve a gazdaságpolitikai feltételek keményen gúzsba kötik majd a kormányzást, ami azt is jelentheti, hogy akár az egykulcsos adórendszert, akár egyéb, a növekedést visszafogó "szent teheneket" is be kell majd áldoznia a kabinetnek, el kell döntenie, hogy az ország gazdasági működőképességét vagy saját politikai sorsát kockáztatja − mondta a Napi Gazdaságnak Antal Attila politikai szakértő.

A kormány nyolc hónapja jelentette be, hogy újra az IMF-hez fordul, a hivatalos tárgyalások pedig csak most kezdődnek: ez egyértelműen mutatja, hogy a magyar fél célja az időhúzás, ami vélhetően a tárgyalások megkezdése után sem változik − véli Gimes Gergely, a Political Capital gazdaságpolitikai elemzője, aki szerint a kormány vélhetően nem zárja ki teljesen a megegyezés lehetőségét, az azonban csak akkor jön össze, ha a finanszírozás szempontjából valóban elkerülhetetlenné válik.

Gyors "békekötés" vagy elhúzódó állóháború jön

Az IMF-fel folytatott kormányzati "húzd meg, ereszd meg" tárgyalási technika mára a lekaparhatatlan negatívumok közé tartozik egy lehetséges megállapodás ellenére is − fogalmazott Böcskei Balázs, az Intézet a Demokratikus Alternatíváért (IDEA) igazgatója. Böcskei szerint számos ütközési pont várható még, ennek ellenére éppúgy valószínűsíthető, hogy különösebb vita nélkül megszületik a megállapodás, mint az, hogy elhúzódik a tárgyalássorozat. A kormány a választásokhoz közeledve a konfliktusok felvállalása, a nemzetközi szervezetekkel folytatott viták után egy nyugodtabb időszakban érdekelt, ennek pedig elengedhetetlen része a pénzügyi stabilitás − mondta Szomszéd Orsolya, a Nézőpont Intézet elemzője. A gyors "békekötés" azonban csak az egyik forgatókönyv, számolni kell az elhúzódó állóháborúval is.

Antal szerint stratégiai fordulatot jelent a kormányzati kommunikációban, hogy − bár a nemzeti érdekek képviseletének "máza" megmaradt − a szabadságharcos retorikát felváltotta a konszenzuskeresőbb hangvétel. A szakértő szerint a választások szempontjából stratégiailag ez az utolsó pillanat az IMF-tárgyalások megkezdésére, bár elképzelhető, hogy a kormány "tesztként" azt vizsgálja, mennyiben befolyásolja a piaci finanszírozást a megállapodási hajlandóság.

Nehéz lesz győzelemként eladni

A "gazdasági szabadságharc" negatív megítélése miatt egy eredményes megállapodás is csak nehezen tekinthető "győzelemnek", az IMF hazai megítélése miatt ráadásul újabb "fegyverletételként" is értelmezhető − tette hozzá Böcskei, aki szerint mindez nem növeli az ellenzék támogatottságát, hosszú távon azonban az összkormányzati sikertelenség referenciapontja maradhat.

Szomszéd úgy látja, a megállapodás vitathatatlanná tesz minden intézkedést, nem lehet többet "belekötni" azokba, a kabinet pozícióját ugyanakkor a későbbi értelmezési küzdelem befolyásolja majd. A kormány mozgásterét a maastrichti hiánycél és az adósságszabályok mellett csökkenti, hogy a jelentősebb költségvetési lazítást a piacok is azonnal büntetnék, ezért Gimes "osztogatás" helyett sokkal inkább célzott átcsoportosításokra számít.