BUX
39359

Nem számíthatunk csendes őszre

A választási kampány szempontjából nem számíthatunk csendes őszre - vélik a lapunk által megkérdezett elemzők.

NAPI, 2010. augusztus 18. szerda, 08:35

A Napi Gazdaság szerdai számának cikke

A pártok nem részesülnek külön a kampányra fordítható költségvetési támogatásban, s a reklámkiadások főként a helyi médiát gyarapítják.

Bár a politikában soha nem érdemes jósolni, valószínűtlen, hogy szeptemberben unalmas vagy akár passzív lesz a kampány. Pontosabban, az igazi küzdelem várhatóan a néhány "bizonytalan" településen (mindenekelőtt Szegeden, Nyíregyházán, Salgótarjánban vagy a Jobbik számára is babérokat termő Miskolcon) fog koncentrálódni - véli Filippov Gábor, a Progresszív Intézet elemzője. Más módon, de a fővárosban is feszült lehet az október 3-ig hátralévő időszak. Bár a városvezetést és a jelenleg szocialista vezetésű kerületek jó részét a Fidesz szinte biztosan átveszi, a múltban mindig is baloldalibb, illetve liberálisabb Budapest elvesztése akkora traumát jelentene a baloldalon, hogy szinte biztosan nem hagyják "szó nélkül odaveszni". Mivel a tét a fő riválisok számára egyaránt óriási, nem lenne meglepő, ha a kampány a szokásosnál is személyeskedőbbre, szókimondóra sikerülne.

Az önkormányzati választási rendszer nemrég történt átalakítása nehéz helyzetbe hozza a kis pártokat, amelyek pedig korábban a regionális sajátosságok jobb kihasználhatósága miatt a választási rendszer aránytalansága ellenére is jobb esélyekkel indultak helyben, mint az országos választásokon. Most a nehezített jelöltállítási feltételeken túl az anyagiak is nehezítik a kis pártok dolgát: ismeretes, hogy a pártok állami támogatásának nemrég végrehajtott csökkentése az eleve kis pénzből gazdálkodó politikai erőket érintette érzékenyebben. Ismertek például az LMP súlyos finanszírozási problémái, amelyek miatt jó előre bejelentették, hogy meglehetősen visszafogott kampányra számíthatunk tőlük. Ez már csak azért is így van, mert az országgyűlési és európai parlamenti választásokkal ellentétben az önkormányzati választások esetében a pártok nem részesülnek külön a kampányra fordítható költségvetési támogatásban, csak abból gazdálkodhatnak, "amijük van". Ez tovább fokozza a kampány várható koncentráltságát, különösen a fővárosban, amely az LMP-nek még szorult anyagi helyzetében is fő vadászterülete. A legtöbb településen azonban a kormánypártok és az MSZP kiélezett hangnemű vetélkedésében csak a Jobbiktól várható kontúrosabb plusz szólam, ami sejthetően szintén nem a választási harc mérséklésének irányába fog hatni.

Filippov Gábor azt is megjegyezte, hogy miközben a modern tömegkommunikációs felületek mint kampányeszközök elvileg minden párt számára elérhetőek, az egyes pártpolitikusok nyilatkozatai, illetve korábbi pártstratégiák alapján jól látható, hogy az igénybe vehető médiumok között eltérő preferenciákkal válogatnak a rivális pártok. Ismeretes, hogy a Fidesz mindig erősebb volt az utcákon elhelyezett óriásplakátok vonatkozásában, és nem véletlen, hogy kampányreform-koncepcióiban régóta korlátozni igyekszik a televíziós politikai hirdetéseket, amelyek 2010 előtt inkább jelentették az MSZP terepét.
Külön esetet jelent e szempontból a Jobbik és különösen az LMP, amelyek a parlamenten kívülről érkező, részben generációs alapú pártokként jóval nagyobb hangsúlyt fektetnek egy amúgy még mindig kevéssé használt, de olcsó kampányeszközre, az internetre. Az pedig szinte természetes, hogy az önkormányzati választáson a helyi médiumok jobb pozícióból indulnak az országos felületekhez képest, mint az országgyűlési választásokon. Ennek egyszerű oka az, hogy a helyi választásokon sokkal inkább van szükség célzott, az adott település, illetve kerület lakosságára szabott üzenetek célba juttatására: nyilvánvaló, hogy másra harap a választó Debrecenben, mint Szegeden, Budapesten vagy Pécsett. Erre a differenciálásra azonban az uniformizált országos hirdetésekben nincs lehetőség.

Szánthó Miklós, a Nézőpont Intézet politikai elemzője kiemelte: az önkormányzati választások logikája alapvetően eltér az országgyűlésitől, különböző kampánytechnikákat is követel meg. A "nagypolitika" inkább a közgyűlési és a népesebb települések képviselői, polgármesteri helyeiért folyó harcra nyomja rá a bélyegét, a kisebb települések esetében kitapinthatóbbak a lokális tényezők. Emellett az egyes "településszinteken" folytatott kampánystratégiákat is szét kell választaniuk a pártoknak, hol a helyi ügyeket, hol az országos politikai üzeneteket emelve ki. Fentieket támasztják alá a számadatok is: a közel 20 500 önkormányzati pozícióért "mindösszesen" 6500 Fidesz-KDNP-s, 2200 jobbikos, 1600 MSZP-s és 800 LMP-s jelölt indul - főleg a tízezer fő feletti településeken. Mindemellett az elmúlt évtizedben megfigyelhető volt a civil jelöltek számának csökkenése is: egyre több "független" indul az aktuálisan népszerűbb párt formális vagy informális támogatásával.

Fontos hangsúlyozni továbbá, hogy az eddigi struktúrákat jelentősen átírta a választási törvény módosítása: harmadával csökkent az önkormányzati pozíciók száma, kevesebb idő áll rendelkezésre a kopogtatócédula-gyűjtésre s így a kampányolásra. Emellett a Nézőpont Intézet legutóbbi felmérése szerint is 62 százalékkal vezet a Fidesz-KDNP az aktív szavazók körében, így várhatóan ősszel újra "narancsszínbe borul" az ország. "Geopolitikai" eltérések természetesen adódhatnak: bár tavasszal Budapesten 46 százalékot értek el a polgári erők, itt az ellenzéki pártok egy hatékony kampánnyal legalább koalíciókényszerbe szoríthatnák ellenfelüket. Ezt nehezíti azonban, hogy az MSZP és az LMP eddigi "kampánya" valójában az egymással való vitában és öndefiníciós kérdésekben ("ki képviseli a baloldali alternatívát?") merült ki. A szocialisták fővárosi kampányát megbéníthatja az is, hogy még két hónappal a választás előtt sem tisztázott véglegesen, ki lesz a párt főpolgármester-jelöltje és kivel tudnak együttműködni, miután az LMP kitért "halálos ölelésük" elől. Budapesten kívül érdekes helyzet állhat elő Kelet-Magyarországon is, ahol áprilisban a Jobbik számos megyében megelőzte az MSZP-t, s most egy ilyen eredménnyel megakadályozhatják egyes közgyűlésekben a Fidesz abszolút többségét.

Szánthó Miklós szerint bár a Fidesz-KDNP országos népszerűsége kikerülhetetlen tényező, az önkormányzati választásokon széles lehetőség nyílik a helyi üzenetek célba juttatására. Ezért a szokásos hirdetési felületeken kívül (billboardok, citylightok, rádiós és tv-s spotok) célszerű "földrajzi mikrotargeting-technikákat" alkalmazni, azaz a politikai üzenetekben kiemelni a választó számára azt, ami őt helyileg a legközvetlenebbül érintheti. A szegmentálásban további eszköz a helyi aktivisták és képviselőjelöltek door-to-door kampánya, illetve az egyes politikusok vagy témák köré felépített internetes mikrosite-ok. Az ellenzéki pártok közül eddig a Jobbik hasznosította legeredményesebben az internet adta lehetőségeket, az LMP "trendi" imázsához pedig kifejezetten passzolna a fokozott világhálós jelenlét. A továbbra is hitelességi deficittel küzdő MSZP számára egy általánosan aktív, a kormány vélt ballépéseinek helyi szintekre gyakorolt hatását bemutató kampány lehetne hasznos, a Fidesz-KDNP ezzel ellentétben rövid, nem túl felvillanyozott kampányban érdekelt.