A magyar gazdaság, illetve annak ellátásbiztonsága szempontjából nem tűnik hasznos lépésnek az E.On gázüzletágának MVM Zrt. általi tervezett átvétele − vélik a lapunk által megkérdezett szakértők −, mivel vélhetően az új tulajdonos sem tudja majd olcsóbban üzemeltetni a gáztározókat. A német központú társaság által kiépített tározói kapacitás átvételét az árak leszorításának igénye sem motiválhatja, mivel az értékesítés szabályozásának módosításához nem szükséges, hogy az állam tulajdonosi viszonyba kerüljön. Abban az esetben lehet valódi gazdasági haszna a vásárlásnak, ha az egy hosszabb távú vízió része, amely Magyarországot a térség gázelosztó és -tározó központjává fejleszti. A jelek azonban nem ebbe az irányba mutatnak: a tározók kihasználtsága alacsony, a magyarországi gázfogyasztás csökken, és egyelőre az sem látszik, bekövetkezik-e a Balkánon a földgázfelhasználás tervezett felfuttatása − márpedig ettől is nagyban függ a magyar terv sikere.

A tervezett ügylet anyagi forrásait illetően nyilvánvaló, hogy a közelmúltban milliárdos erőmű-vásárlási terveket (Bakonyi Erőmű Zrt.) is bejelentő állami energiacég rendelkezésére nem áll elegendő tartalék a tranzakcióhoz − véli egy anonimitást kérő szakértő. Így az államnak egyéb forrásokból kell előteremtenie a szükséges tőkét. Alapvető kérdés az is, szüksége van-e az országnak egyáltalán hosszú távú gázszállítási szerződésekre. Bizonyos infrastrukturális fejlesztések, például a magyar−szlovák összekötő földgázvezeték megépülése elvileg lehetővé teheti egy hosszú távú kontraktusoktól mentes, mégis hosszabb távra életképes megoldást jelentő forgatókönyv megvalósulását is − tette hozzá az elemző. A Gazprom európai partnerei egy-két kivétellel újrakötötték hosszú távú szerződéseiket, ebből a körből Magyarország az utolsó olyan ország, amelyik még nem tárgyalta újra a kontraktust. Néhány ország azonban − így például Horvátország − évtizedes megállapodás helyett rövidebb, 3-4 éves, rugalmasabb szállítási alkukat kötött az orosz féllel.