Az az információ, hogy idős korában nem fog akkora - ha egyáltalán kap - állami nyugdíjat kapni, amiből kényelmesem megél, szinte senki számára nem jelent újdonságot. Mégis, bármilyen felmérést nézünk, azt látjuk, hogy a magyar bizony nemigen tesz félre idős korára.

A Napi.hu pedig kíváncsi volt arra, hogy olvasói hogyan készülnek, készülnek-e egyáltalán a nyugdíjas éveikre.

Kapcsolódó

Először az utca emberének véleményére voltunk kíváncsiak, ezt itt tekinthetik meg:

A Facebook-oldalunkon pedig azt a kérdést tettük fel, hogy Ön havonta mennyi pénzt tud félretenni a nyugdíjas éveire? Bár a kutatás természetesen nem reprezentatív, az eredmények bizony sokatmondóak: a válaszadók 90,9 százalék arra kattintott, hogy semennyit, pedig szeretne. Mindössze 6 százalék mondta azt, hogy 10 ezer forint feletti összeget tud havonta kitakarékoskodni, míg a maradék 10 ezer forint alatti összeget ismert el. (Semmit nem titkolhatnak a nyugdíjáról! - Itt nézheti meg a befizetéseit.)

Sokatmondó például Szilvia kommentje, aki azt írta, hogy "nagy nullát...annyit mint a sz@rkupac politikusok érnek!!!!! nettó 80 ezerből megélni nem lehet!!!"

Volt, aki annyit írt, hogy "miért, azért hogy újból rátegye a kezét valaki és semmi haszon nem lenne belőle?", míg Zsuzsanna szerint "éppen elég kigazdálkodni váratlan kiadásokra némi tartalékot! "

Egyetértett vele Krisztina, aki szerint "három kicsi gyerkőc mellett főállású anyaságiból és egy keresetből megélni se egyszerű, nemhogy a nyugdíjas évekre gondolni"

Érdekes volt még Gábor hozzászólása: " Ebben az értelemben, ahogy ti értitek, semennyit. Majd meglátjuk ugyanakkor, mi lesz a vége. Többször, egymásutánban, nagy tételekben, kárpótlások nélkül és '56 előtti karhatalmi eszközökkel fosztott ki a mai modern magyar állam, annak különböző kormányai, annak úgynevezett közintézményei és/vagy annak valamilyen kegyeltjei és ezért mindig újra kellett kezdeni. Ma már nem tudom mi lesz majd akkor, ha ennek is eljön egyszer a napja. Mindig megpróbáltam felállni és eddig sikerült is teljesen egyedül, széllel szemben. Most biztos nem könnyű egy hét éve. Azt gondolom, amíg élek, aktív maradok, de, hogy a nyugdíjas kort megélem-e, az egy kérdés. Meglátjuk! A családot nem tudtam felelősségből megengedni magamnak. Az túl nagy luxust jelentett volna nekem. Nem akarom, hogy másnak, főleg nem a véremnek kelljen azokon keresztül mennie, amin nekem. Ha máshogy döntöttem volna, nem tudtam volna magamra nézni és nem tudtam volna felelős emberként élni. Nem tudtam volna soha megbocsátani magamnak."

És Ön hogy látja?