A Napi Gazdaság "Pénzügyi szemmel" mellékletének cikke - a melléklet megjelenését az MNB támogatta

A nyugdíjrendszer 2009-ben megkezdett parametrikus reformja és a megváltozott munkaképességűek ellátórendszerének teljes átalakítása az utóbbi évek egyik legnagyobb, hosszú távon is jelentős költségvetési hatással bíró intézkedéscsomagja. A változások érintik mind az ellátások szintjét, mind az ellátottak létszámának alakulását. A 2009-ben bevezetett intézkedések következtében megszűnt az öregségi nyugdíjak automatikus, svájci típusú indexálása, a 2011-es módosítások óta pedig az ellátások rendszeres emelését − a gazdasági növekedés ütemétől függetlenül − az infláció mértéke határozza meg. A 2009 és 2011 közötti időszakban két olyan, fokozatosan bevezetett és érvényesülő intézkedés is született, amely az öregségi jellegű ellátásban részesülők létszámának növekedését mérsékelni fogja: a nyugdíjkorhatár 65 évre emelése és a korhatár előtti nyugdíjba vonulás lehetőségének jelentős szigorítása.

A megváltozott munkaképességűek ellátórendszere szintén jelentős változásokon megy keresztül: az 57 évnél fiatalabb személyek egy részének juttatása a tervezett felülvizsgálatok nyomán átalakul ideiglenes rehabilitációs ellátássá, a rehabilitáció nélkül is munkaképesnek ítéltek ellátása megszűnik, a többség pedig új ellátási kategóriákba sorolva új ellátásban részesül majd. A megváltozott munkaképességűeket érintő változások mögött az a feltételezés áll, hogy az átminősítések nyomán egyfelől kellő ösztönzést kapnak az ellátottak a munkába álláshoz, másfelől pedig az egészségügyi és munkaerő-piaci rehabilitáció − így például az átképzések − és a munkáltatók ösztönzése megteremti a megnövekedett munkakínálathoz mérhető pótlólagos keresletet.

Mire számíthatunk a következő 15 évben?

Írásunkban azt vizsgáljuk, hogy ezen intézkedéseket, valamint a demográfiai és makrogazdasági folyamatokat figyelembe véve hogyan alakulhatnak a következő 15 évben a nyugdíjkiadások. Az új indexálási szabály hosszabb távon nagyban hozzájárul a GDP-arányos nyugdíjkiadások csökkenéséhez és egyúttal jelentősen − a reálbér-növekedéstől függően − erodálhatja az ellátások relatív értékét. A nyugdíjkorhatár emelése az 1952-ben születetteket érinti elsőként, a fokozatos emeléssel érintett korosztályok 2014 és 2022 között jelennek meg a nyugdíjrendszerben. A korhatáremelés hatását rövid távon némileg mérsékli, hogy a korai nyugdíjazást szigorító intézkedést megelőzően nyugdíjba vonultak még csökkentik azok számát, akiket a korhatáremelés érintene.

A megváltozott munkaképességűek ellátásainak felülvizsgálata létszámcsökkenést eredményezhet, az új szabályok pedig csökkenthetik az ellátásokat. Kivetítésünkben feltételeztük, hogy az egyes koréveken belül az összes ellátott és ezen belül a korábbi kategóriáknak megfelelő, egészségromlás szerinti megoszlás a jövőben nem változik. Mindez azt jelenti, hogy a korábbi szigorítások hatása a továbbiakban már nem csökkenti tovább a belépési valószínűségeket. Feltételeztük továbbá, hogy az 57 évnél fiatalabb jelenlegi ellátottak egy része elveszíti ellátását, illetve alacsonyabb összegű ideiglenes rehabilitációs ellátást kap. A rehabilitációs ellátás − amelyre a mind egészségügyi, mind foglalkoztatási szempontból rehabilitálhatónak ítélt személyek válnak jogosulttá − igen alacsony összegű ideiglenes ellátás, amely − nem romló egészségi állapot mellett − legfeljebb három évig folyósítható. Figyelemmel a felülvizsgálat időigényére, a rehabilitációs ellátásba 2012−2013 folyamán bekerülő létszám 2015−2016 során kerül ki az ellátásból, ennek megfelelően a rehabilitációs ellátásban részesülők létszáma a hosszú távú átlagos létszámra esik vissza.

Csökkenti a kiadásokat az indexálás változása

A nyugdíjkiadások alakulását a következő 15 évben a demográfiai folyamatok nagyrészt determinálják, a népesség és a nyugdíjrendszer demográfiai helyzete azonban részben a szabályváltozások, részben a munkaerő-piaci folyamatok miatt középtávon eltérően alakulhat. A következő 15 évben a teljes népesség 3 százalékkal csökken, a 60 éven felüliek létszáma ugyanakkor 14 százalékkal növekszik. A romló demográfiai helyzetet azonban ellensúlyozzák a belépés feltételeit szigorító és az állomány egy részét a munkaerőpiacra visszaterelni hivatott intézkedések.

A nyugdíjrendszer kiadásainak változását az ellátotti létszám és az ellátások növekedése határozza meg: mivel az állomány cserélődése lassú, az indexálási szabályok különösen fontosak. Az indexálás változása a következő 15 évben a GDP-arányos kiadások csökkenése irányába hat.

Vannak kockázatok

Az idősek arányának növekedése miatt a 60 év felettiek létszáma a csökkenő népesség ellenére emelkedik. Ezt a növekedést a korhatáremelés és a szigorítások hatása azonban ellensúlyozza, így a kivetítés első felében az ellátotti létszámnövekedés nem ellensúlyozza az indexálás kiadásmérséklő hatását. A kivetítési időszak második felében − amikor a szigorítások hatása már beépült és az új megállapítások száma növekszik − ugyanakkor a korhatárt elérők, azaz a potenciális új nyugdíjasok létszámnövekedése lassul le. Így az indexálás továbbra is meghatározó marad. Mindezek eredményeként a GDP-arányos nyugdíjkiadások aránya 2026-ig mintegy 2,5 százalékponttal csökken, amit egynegyed részben az ellátotti létszámot érintő szigorítások, háromnegyed részben az új, inflációs indexálási szabályok magyaráznak.

A nyugdíjkiadások itt bemutatott középtávú kivetítése költségvetési szempontból inkább optimistának tekinthető. Feltételezzük ugyanis, hogy a szigorítások teljes egészében megvalósulnak és az ellátások relatív értékcsökkenése nem vezet a szabályok megváltoztatásához. Fontos megjegyezni, hogy a megváltozott munkaképességűek munkaerő-piaci rehabilitációjának, részben vagy egészben piaci alapú foglalkoztatásának feltételei nincsenek meg. Azok kialakítása további erőfeszítéseket, közkiadásokat és szemléletváltozást igényelne. Az öregségi korhatáremelés és a szigorítás nettó fiskális hatása szempontjából kulcskérdés, hogy a pótlólagos munkakínálatot a gazdaság fel tudja-e szívni vagy az idősebb, de még nyugdíj előtti népesség a munkanélküliek és segélyre szoruló inaktívak táborát fogja növeli. E kérdések kezelése hiányában a nyugdíjrendszer átalakítása feszültségekhez és a szociális kiadások növekedéséhez vezethet.

Fehér Csaba, MNB